Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-60

312 IX ORSZÁGOS ÜLÉS. látom a teljes államosítás idejét elérkezettnek azért sem, mert a tanügyi s jelesen ép az emiitett tanügyi kérdésekben még nincs az a megállapodás, mely a fejlődésnek és forrongás­nak bezártát, befejeztet jelezhetné. És szüksé­gesnek tartom, hogy ez a fejlődés és a kísér­letek, a melyek még ma folyamatban vannak, bizonyos fokig megülepedvén, az ár megtisz­tulván, akkor majd egészen az állam kezébe vétethessék az ügy, addig pedig különböző med­rekben folyjon, hogy a tanrendszereknek és tanrnődszereknek eszméi megtisztulván, biztos talajra lépjünk. Ezt az időt a tanügy fejlődésében átme­neti időnek tekintem, de egyszersmind előkészí­tendőnek azt a végczélt, a mely még tán év­tizedek, tán hosszú idők után fog bekövetkezni az 1848 :XX. t.-cz. idevonatkozó szakaszainak meg­valósításával. Ez átmeneti időre tartom szük­ségesnek azt, hogy az állam azoknak a rajta kívül álló iskolafentartóknak, melyeknek tanárai nyugdíjazásáról a jelen törvényjavaslat szól, anyagilag is segítségére legyen oly terhek vi­selésében, melyeket ők végeredményben tulaj­donképen az állam érdekében teljesítenek, de melyeknek terhét a napról-napra szaporodó s emelkedő közoktatásügyi igényekkel való lépés­tartásban magok már alig, vagy épen nem vi­selhetik, sok helyen roskadoznak alatta és ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a tör­vényes igényeknek megfelelni nem képes isko­láik bezáratván, az által, hogy azok helyett az állam kénytelen iskolákat fentarlani, az egész teher ismét csak az államra hárulna vissza. A községi, felekezeti vagy társulati közép­iskoláknak, esetleg jogakadémiáknak, a tanító­képző-intézeteknek a fentartó testületek kezében hagyása és amaz idő alatt, melyet itt jeleztem, terheiknek azok által való viselése szükséges lévén, az államnak ehhez állami segélyíyel is kell járulnia mind az ügynek, mind saját ma­gának az államnak érdekében. Ez a segélyezés már az 1883 : XXX. t.-czikkel megkezdődött, egyes iskolák részint egyes építkezési, részint állandó évi segélyekben részesittetnek az idé­zett törvény 38. §-a értelmében. Most ez a törvény egy más, felette nagy zsükségnek kivan eleget tenni, midőn az ilyen intézetek tanárai részére államilag, de termé­szetesen a fentartóknak hozzájárulásával kivan nyugdíjintézetet szervezni, hogy azok az inté­zetek, a tanároknak nyújtandó és az állami tanárok nyugdíjának megfelelő nyugdíj bizto­sítása által a versenyt továbbra is kiállhassák. így fogva fel a törvényjavaslat czélját és értelmét, azt nem csak örömmel és hálával fogadom az azt előterjesztő kormány és most már a törvényhozásnak másik háza, a kép­viselőház részéről is, de remélem és óhajtom, hogy az elfogadtassák e főrendiházban is. A magam részéről a törvényjavaslatot átalá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául teljes készséggel és meggyőződéssel és a legnagyobb örömmel fogadom el és adom rá szavazatomat. És ezt is hozzá, mint talán feleslegest, csak azért voltam bátor mondani, hogy fentartsam magamnak azt a jogot, hogy ezen törvény­javaslat egyetlen egy szakaszához, tudniillik a 3, §-hoz, csakis két szóra terjedő módositványt nyújtsak be a részletes tárgyalásnál. A törvényjavaslatot átalánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Eötvös Lóránt b. vallás- és közoktatás­ügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Örömmel hallottam az előttem szólott főrendiházi tag, méltóságos Szász Károly püspök urnak felszólalását, a melylyel ezt a törvényjavaslatot, mint olyat ajánlja el­fogadásra, a mely hivatva van arra, hogy tan­intézeteink szivonalát emelje. Ő azonban mint végczélt minden tanintézetnek és különösen minden középiskolának államosítását tűzte ki és ezen intézkedésnek értéket csak mintegy ideiglenes jellege mellett tulajdonit. Méltóságos főrendek! Az iskolák átalános államosítását én részemről nem tekintem oly eszménynek, a melynek megvalósítása felé leg­alább sietve kellene törekedni, (Helyeslés a bal­oldalon.) mert az összes iskolák államosítása egyet jelent azzal, hogy az iskolának egy pri­vilegiált formát adjunk, oly formát, a melyre vonatkozólag az állam kifejezi azt, hogy ez az iskola, ennek a tanitásmódja az egyetlen üdvö­zítő, az egyetlen, a mely igazán helyes isme­retek megszerzéséhez fog vezetni. Én pedig, mélyen t. főrendiház, azt látom

Next

/
Oldalképek
Tartalom