Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

LIX.OKSZÁGOSÜLÉS. 285 az egyházi rendeletek alapján jogérvényes, civilis jogerővel biró házasság jöjjön létre, az az állása az egyházaknak,, — nemcsak a római katholikus egyháznak, de a többinek is — hogy az ö saját bíróságaik által a házassági ügyben hozott ítéletek eivilis következménynyel és érvénynyel bírnak s az, hogy ók szabályaikat, törvényeiket, a magok törvényeit, a melyek nem állami törvények, a melyek államilag kötelező erővel semmiképen nem bírnak, csak az egyházi téren; hogy ők hozhatnak ilyen szabályokat, ez az egyháznak joga és az egyházi léren az ő szabad működésök körébe esik. Annálfogva azt mondtam, hogy az összes változás az eddigi állapottal szemben az lesz, hogy senki sem gátolhatja az egyházakat abban, hogy a vallási es az egyházi élet körére, autonómiájukon belül biveikre vonatkozó szabályokat hozhassanak, ezen szabályok megtartása felett bíráskodhassanak is, csakhogy ezen szabályoknak és bíráskodásnak semmi eivilis érvénye nern lesz. Eddig tehát egyetértünk ő eminentiájával. Ha mármost mi ezen törvényjavaslatnak czímébe azt a szót, hogy »polgári«, bevennők, akkor az állami törvény arra a félreértésre szolgáltathatna alkalmat, hogy más házasságot is ismer az állami törvény és az állam rendje, a mely nem polgári, hanem más házasság. Pedig bölcsen méltóztatik látni, gondolom, senki sincs abban a tévedésben, hogy a hol a polgári házasság intézménye behozatott/ ott jogi értelemben az állam rendje szerint más viszony házasságnak el nem ismertetik, csak az, mely ezen törvényjavaslatnak megfelel és azért ezen alepelvekkel és ezen tartalommal a czím teljes összhangban van. Ha már most azt a jelzőt beigtatjuk, arra szolgáltatunk alkalmat, hogy még más házasságot is ismer az állami törvény, mint ilyen házasságot; pedig semmi más házasságot nem ismer. Az állam törvénye csak ezt ismeri házasságnak, teljes szabadságot ad az egyházaknak a magok terén a házasságkötés tekintetében, de azt házasságnak jogi értelemben — pedig csak jogi érielemről van szó — az állam jogrendje nem ismeri el. Azért nagyon kérném eminentiádat, ne méltóztassék ezen módosításhoz ragaszkodni, mert ez a törvényjavaslat alapelveivel és tartalmával nem állna összhangban. (Élénk helyeslés balról.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Zichy Nándor gr. : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Kérem, méltóztassanak megengedni, hogy kinyilatkoztathassam azt, hogy ő eminentiájának e részbeni módosítását szintén pártolom és magamévá teszem. Én a minister úr ő nagyméltóságának okoskodásában főleg azt találtam észrevételezhetőnek, hogy ő perhorrescálja azt is, hogy átalában mondani lehessen, hogy létezik még egy más házasság is, mint az, mely ezen törvényjavaslatban értetik. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Jogi értelemben! Zichy Nándor gr.: Mert hogy jogi értelemben a magyar polgári jogban más házasság nem formuláztatik, más házasságnak jogi következményeiről provisio nincsen, más házassághoz az exequalura ezek szerint megtagadtatik, az világos és kérdést sem szenved; de nem hiszem, hogy odáig el kelljen menni és arra súlyt fektetni, hogy már a javaslat czírne is többtt mondjon, mint a mit a törvény mond és azt kelljen mondani: én átalában minden más házasságot ignorálok, nemcsak, hogy annak exequaturát nem adok, nemcsak, hogy azt polgári jog által megállapítottnak, polgári jog által szentesítéssel felruházottnak nem tekintem, hanem azt a másik házasságot, melyet az egyház köt, nemcsak jogilag, hanem polgárilag, egyházilag létezőnek nem akarom elismerni és ennek következtében súlyt fektetek reá, hogy már ennek a törvényjavaslatnak a czíme se engedje meg ezen feltevésnek helyességét, hogy egy egyházi házasság is, mint ius, mint létező valami tekintessék. Ezt annyira a semmisség terére akarni szorítani, szerintem, sem nem szükséges, sem nem helyes, sem meg nem egyeztethető azon álláspontokkal, a melyek a javaslat indokolásában és a t. minister úr beszédeiben foglaltatnak. Ennek következtében a herczegprimás ö eminenliájáuak javaslatát ajánlom a méltóságos főrendek figyelmébe, mert hiszen ezzel nern adatik semmi újítás az európai törvényhozásokban, mert inkább ez újítás és másrészt valami adatik, a mi bizonyos megnyugtatásul