Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 277 lekmény fölöslegessé válnék, vagy félretolatnék, hogy ez a hit ne gerjedjen föl, hogy ez kizá­rassék, ez iránt lehet igen is az alapelvek csor­bítása nélkül tenni, de tovább menni, azaz olyasmit tenni, a mi azon alapelvét a törvény­javaslatnak felforgatná, vagy meglazítaná, bo­csánatot kérek, nem lehetséges, azt hiszem, a kormányt ez az oldal abban a pillanatban és méltán elhagyná, (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) a melyben az ily, semmi törvényhozási ok által nem indokolt lépést csak meg is kisérlene. (Igaz ! Úgy van ! bal felől.) Mellékesen kiterjeszkedem azon tilalomra, melyet ő eminentiája a múlt alkalommal elő­hozott, hogy helytelen az, hogy a törvény­javaslat szerint büntettetik az a lelkész, a ki előtt előbb megköttetik a házasság egyházilag, mint megköttetett polgárilag. Ebben ő eminentiája is és az előttem szólott Zay gr.- főrendiházi tag úr is nagy sérelmet lát. Bocsánatot kérek, itt talán egy kis tévedés van, legalább az a példa, melyre ő eminentiája hivatkozott, nézetem szerint tévedésen alapul. Ő eminentiája hivatkozott arra, hogy a lelkészt megrohanhatják és előtte a kellő tanuk jelenlé­tében a eonsensust kijelenthetik és ha az a pa­rochus proprius, a házasság a tridenti forma szerint érvényes. Igaz, de bocsánatot kérek, ennek a lelkésznek a cselek vénye nem esik ezen törvény szakasza alá, mert itt a tudatos és szándékos közreműködés van büntetve, már pedig, megbocsátja ő eminentiája, de a büntető­jogban mi nagy különbséget teszünk a közt: tudva és szándékosan működik-e közre valaki, vagy pedig nem működik közre, hanem a nél­kül, hogy ő bármi tekintetben közreműködést teljesítene, megrohanják, mert az ilyen eset bün­tethető nem lehet. A mi pedig azt illeti, hogy a lelkész a szentséget szolgáltatja ki, ha t. i. tudva és szándékosan közreműködik, ebben az esetben tehát, midőn csakugyan birsággal sujtátik, sé­relmes az, hogy a javaslat szerint a szentség kiszolgáltatása sujtatik büntetéssel. Ezt az ellenvetést, bevallom, én nem egé­szen értem, mert én a kánonistákban azt a túlnyomólag, ma már talán különbség nélkül elfogadott tant találtam, hogy a szentséget nem a lelkész szolgáltatja ki. Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Rendesen az szolgáltatja ki! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bo­csánatot kérek eminentiádtól, én elismerem a kánonjogban ismereteim tökéletlenségét, de én nem találtam, hogy rendesen a lelkész szol­gáltatja ki, én úgy találtam, hogy a szentséget kiszolgáltatják a házasfelek és nem a lelkész. Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Igen, ebben az értelemben! Szilágyi Dezső igazságügyminister: És igy absolute nem értékesíthető az a szempont, hogy itt vallási cselekményt, szentséget szol­gáltat ki a lelkész és ezért büntettetik. Különben is voltam bátor hivatkozni arra, hogy a katonai személyek összeesketésénél ha­sonló büntetési sanctió alatt lévő házassági tilalom áll fenn és soha sem hallottam, hogy a nagyméltóságú püspöki karból, akár a midőn a törvény megalkottatott, akár midőn alkal­maztatik, egyetlen egyszer is panasz emeltetett volna az ellen, hogy a ki ezen szabályok elle­nére katonaköteles személyt vagy katonát össze­esketett, az meg is büntettetik a törvény értel­mében. Én tehát ebben, megvallom, semmi sé­relmet nem látok. Mindezt összevéve, méltóságos főrendek, az álláspontok ismeretesek és azt hiszem, a mai vita nem szolgáltatott nekünk okot arra, hogy álláspontunktól egy hajszálnyira is eltérjünk, annál kevésbbé, mert ellenünk ma sem jön szavazás alá egyéb, mint a puszta negatio és a mennyiben positiv eszmék felmerültek, azok egy vagy más okból, de nem kérték ki, vagy talán nem is merték kikérni magoknak a főrendi­ház szavazatát. így leven a dolog, én azt hiszem, hogy nemcsak következetesség szempontjából, de mert az egyetlen helyes elintézési mód a törvény­javaslatban foglalt alapelveken nyugvó és er­ről meggyőződünk, minél tovább vitattatik ez a dolog és hiszem, hogy erről az ország is mindinkább meggyőződik: ragaszkodunk állás­pontunkhoz. (Élénk tetszés és helyeslés bal felől.) És ha Zichy Pál Ferencz gr. ő méltósága azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom