Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 273 béli házasság intézménye; hátrább áll pedig azért, mert a kényszernek ez a neme teljesen elfogadhatlan és mert a házasságnak az érvényéhez ugy, a mint a méltóságos báró ur előadta, a polgári megkötés nem kívántatnék meg, de a polgári megkötés még is kikényszeríttetnék. De ha megkívántatnék is a polgári megkötés, azt kérdeni, hogy ha mi azt akarjuk elérni, nem egyszerűbb-e polgári megkötés hiányában a házasság érvénytelenségét kimondani? Vagy ha nem tartják a polgári megkötést a házasság érvényéhez szükségesnek, akkor álljanak ne leplezve, hanem nyíltan a szükségbeli polgári házasság álláspontjára! Nem sokkal egyszerübb-e nyíltan és határozottan állítani fel a kérdést ugy, a mint az az általam soha nem helyeselt szükségbeli polgári házasság intézményében fel is van állítva és némely helyen, igaz, nem nagy sikerrel, keresztül is van vi?e? Azt mégis csak igen bajos hinni, hogy ezzel a kecsegtető kilátással, a birsággal és börtönözéssel megkötendő intézményhez a méltóságos báró ur ezen a helyen, ezen az oldalon sok proselitát fogna magának és javaslatának csinálni. (Derültség bal felől.) Valamint azt is bajos lesz elhitetni Magyarország higgadt közvéleményével, hogy midőn a magyar kormány ilyen javaslatok elfogadásába bele nem megy, ez által merev visszautasítást tanusit, nem pedig tanúsítja egyszerűen azt, hogy egy minden tekintetben elhibázott és nézetem szerint semmi elvnek, semmi gyakorlati czélnak meg nem felelő rendezéshez hozzájárulni nem akar. (Élénk helyeslés bal felöl.) Átalában tudom, hogy miért óvakodnak olyan nagyon azok az általam igen tisztelt főrendiházi tag urak, a kik a facultativ polgári házasság elvével lépnek itt fel, a javaslatnak többi elvét elfogadva, szemben a kötelező formával, azt szavazás és bírálat alá bocsátani. Mert az iránt alig lehet kétely, legalább én semmi kételyt nem táplálok, hogy a facultativ polgári házasság intézménye sem az állam álláspontjának, sem az egyház álláspontjának, sem az állampolgárok érdekeinek nem tud megfelelni és így törvényhozási becsére nézve határozottan alatta áll a kötelező polgári házasság intézményének. Erre nézve még az egyházi körökFŐRENDI NAPLÓ 1892 97. III. KÖTET. ben is ez a túlnyomólag uralkodó felfogás. Hivatkozhatnám ennek bebizonyítására az azon padokon ülő, nagyméltóságú és méltóságos püspöki karra, különösen annak egyik tagjára, a ki ezt nyomtatásban is igen határozottan és világosan kifejezte, és ezt csak azért olvasom fel, hogy Zichy Pál gróf ő méltósága és a többi főrendi tag urak láthassák, hogy az egyháznak egy olyan kitűnő tagja, mint a minő ő excellentiája, Schopper György rozsnyói püspök ur, miként vélekedik a facultativ polgári házasságról, szemben a kötelező polgári házassággal, egy könyvében, melyet ő nagyméltósága egyetemi tanár korában irt, és melynek súlyát határozottan emelte azzal, hogy azt mondja, hogy ajánlja azt »a jog és igazság őszinte tisztelőinek*, ezek közt tehát a nagyméltóságú főrendi tagoknak is, a kik a facultativ polgári házasság mellett vannak : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa:) »Eddig a polgári házasságról csak átalában szóltunk, hátra van még annak kiderítése, hogy mit kelljen a polgári házasság egyes nemeiről tartanunk? A mi a kötelezett polgári házasságot illeti, mely által m

;

nden házasulandóra kényszer gyanánt mondatik ki azon szükségesség, hogy házasságát a polgári hatóság kösse és szabadságában marad, vájjon akar-e utólagosan még az egyház áldásában részesülni vagy nem ? nem átallom abbeli nézetemet fejezni ki, hogy azt elméletileg a leghelyesebb és legkövetkezetesebb módnak tartom, mely nagy előnynyel bír az engedélyezett — facultativ — házasság felett. Miről igen könnyen meggyőződhetünk, ha a Code Napóleon szellemére figyelünk. Tagadhatlau, hogy a Code szerkesztésénél, valamint a házasságnak katholikus felfogása, ugy annak kettős viszonya is lebegett a szerkesztők szeme előtt. Az illetőségeket óhajtották csak szétválasztani és a házassági viszonynak összességéből, a polgáriakat kihasítva, a polgári házasságot ezekből képezték.« Ez nagyon hasonlít a törvényjavaslat motiválásában kifejtett állásponthoz. (Folytatólag olvass.i.) »Az egyes embernek szabad akaratára bízatott aztán, hogy megelégszik-e a házasságnak polgári részével, vagy pedig az egyházi cselekményt is hozzácsatolván, egy valóságos házasságnak tökéletes 35