Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

272 LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Constaiálnom kell tehát, hogy nem csak hogy a positiv alkotásra nézve nincs egyetértés a mélyen tisztelt főrendi házi ellenzék kebelében, de még azon felszólalók közti sincs egyetértés a leglényegesebb pontokra nézve, a kik a facultativ polgári házasság intézményét ebye teszik a kötelező polgári házasság intézményének. Ezek után valóban különösen kell hangzania annak a felhívásnak, a mit báró Rudnyánszky főrendi tag úr ő méltósága telt, hogy gondolja meg ez az oldal, t. i. a törvényjavaslat pártolói, most az utolsó órában, hogy nem volna-e jobb megfordulnia és el állania attól, a mit mindannyian megértünk, a melyben mindannyian egyezünk, a mely minden elvében és részleteiben kidolgozva előttünk fekszik, és csatlakoznunk . . . mihez! A mit talán a túloldal akar? Nem! Ilyen valami nem is létezik a negatión kivül. Talán az ő indítványához? Hiszen, próbálja meg az ő irányának azon a túloldalon többséget csinálni, (Helyeslés a baloldalon.) mielőtt azt követelné ettől az oldaltól, hogy világosan concipiált, részleteiben érteti, határozott és következetes álláspontról, melyet itt mind helyeslünk, leiérjen. (Helyeslés bal felől.) De érdemes lesz, méltóságos főrendek, a Rudnyánszky báró ő méltósága által felhozott állásponttal egy kissé részletesebben is foglalkozni, azért is érdemes lesz, mert ő méltósága azt említette fel, hogy a kormány theoreticus okokból vonakodik azt az ö álláspontját elfoglalni. Vizsgáljuk meg tehát, mi az ő álláspontja ? Ő méltósága a házassági jog rendezését a következő elvekre fektetné. A házasság, a mennyiben egyházi akadály nem forog fenn, előzetesen egyházilag kötendő meg, utólag a sekrestyében megkötendő polgárilag is. A házasság érvényessége lényegesen függ az egyházi megkötéstől. Azok számára, a kik egyházilag megköthető házasságra nem léphetnek, pl. a cultus disparitas esetében, maradna tisztán a polgári megkötés, mint a mely érvényes házasságot hoz létre. Már most a méltóságos báró ur kiegészíti javaslatát azzal, hogy miután az egyházi megkötést azután a sekrestyében követnie kellene javaslata szerint a polgári megkötésnek, azok, kik - vonakodnának ezt megtenni, büntetéssel szoríttassanak reá. Ismeretes előttem ez a terv, ki volt ez másutt is fejezve. Meg volt mondva, hogy az a büntetés előbb pénzbüntetés legyen, azután, ha bizonyos határidő alatt a házasság meg nem köttetnék, legyen szabadságvesztés, fogház, de annyiszor, a mennyiszer fogházzal büntetnék a makacs felet, míg bele nem egyeznék abba, hogy házasságát polgárailag is megkösse. (Derültség bal felől.) Hát méltóságos főrendek, minden képzelhető rendelkezés közi, melyet a művelt világon ismerek és melyek felhozattak, ezt tar lom a legkevésbé szerencsésnek, ezért jellemzésére csak annyit akarok mondani, hogy ez lényegében szükségbeli házasság, egy kissé elleplezve, mert a szükségbeli házasság elve az, hogy a hol lehetséges, vagy a hol nem vonakodik az egyház összeadni a házasulandó feleket, a házasság jogérvényes létrejöttéhez egyházi összeadás szükséges; a hol vonakodik az egyház ezt tenni, ott elégséges a házasság jogérvényes létrejöttéhez polgári tisztviselő előtt való megkötés. Hát kérdem, hogy ez az egész terv lényegében nem egyéb-e, mint a szükségbeli házasság, de bonyolítva azzal, hogy a polgári megkötésnek mindig be kell következnie; de ha nem következik be, akkor egész a börtönig viszik a vonakodók s az a hallatlan dolog történik, — mert arra nem volt még eset sem az európai, sem az amerikai törvényhozásban — hogy az illetőt ismételve becsukják és birsá golják mindaddig, mig neki áll a házasságnak. (Élénk derültség és tetszés bal felöl.) Ugyan kérem, egyátalän magának az intézménynek természetével, magával azzal a magas elvvel, a mely a házasság intézményében foglaltatik, hogy a házasságkötésnek mégis csak szabadnak kell lennie, hiszen azért védjük az egyéni szabadságot minden tekintetben ez irányban — hogyan egyeztethető meg az, hogy az illető előbb bírságokkal, azután börtönnel (Derültség bal felöl) kényszeríttessék, a mig megpuhul. (Derültség és tetszés a baloldalon.) És ha sohasem puhul meg, azon esetben, magának az elvnek keresztűlvihetetlensége a képtelenségig bizonyítva van. Tehát ez a módozat méltóságos főrendek, nézetem szerint hátrább áll legislativ helyére nézve, mint maga a szükség-