Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-58
LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 271 helyezni, ha mondom, ha igy vannak meggyőződve — a mint ma két, sőt három felszólalás is történt ezen irányban — akkor azt a két kérdést intézem azokhoz, kik felszólaltak és kik őket pártolják: mi az oka annak, hogy meggyőződésöket itt határozati javaslatban a főrendiház szavazása és bírálata alá bocsátani nem akarják? Miért nem, hanem azért, hogy ki ne tűnjék, hogy annak az egész faeultativ polgári megkötési formának csak egy elenyésző csekélység a pártolója, hogy ez a polgári megkötési forma, melynek elenyésző csekély kis párfja van itt; mert ha nem, akkor nagy parlamenti kötelességet mulasztottak el, hogy ezen meggyőződésük szerint helyes és teljesen jó megoldási módot és formát nem merték és nem akarták a főrendiház bírálata és szavazása alá bocsátani. (Helyeslés bal felöl.) Ezen ténynyel szemben nem lehet és nem szabad nekik arra hivatkozniuk, hogy a mélyen t. főrendiházi ellenzék kebelében egyetértés van, nemcsak a negatióban, hanem a positiv alkotó eszmékre nézve is. (Helyeslés hal felöl.) A második, a mit ezzel kapcsolatban fel kell említenem, az, hogy én ugy tudom, hogy a parlamenti gyakorlat és a helyes politika szerint ott, a hol egy árnyalat álláspontja legnagyobb részben megegyezik egy másik résznek álláspontjával, és ez előbbi árnyalat kicsiny, lehet mondani igen kicsiny — csak számokról van szó — a másikkal szemben, a parlamenti tárgyalások természete szerint ezen töredéknek ahhoz kell csatlakoznia, ha eredményes megoldást akarnak, a melyhez legközelebb áll. És ők nem ide, nem ahhoz az állásponthoz csatlakoznak, a melylyel az egységes jogra, az állami judicaturára, a polgári megkötési formára egészen a facultaiivig egyetértenek, hanem csatlakoznak azokhoz, kik mind a három alapelvet elvetik. És őszintén megvallom, ez kételyt gerjeszt bennem arra nézve, hogy elegendő eltökéltséggel és erélylyel bírnak, és gyakorlatilag is törekednek a házasságjog reformjára. (Helyeslés hal felől.) Ezen kettőnek előrebocsátása után kiemelek még egy körülményt. A mennyire én a faeultativ megkötési forma pártolóinak felszólalását hallottam, még azon három felszólaló közt, kik ma jelentkeztek, sincs egyetértés, mert az egyik mélyen tisztelt főrendi tagnak, t. i. gróf Zaynak felszólalása és a többi közt, a kikhez tartozik az előttem szólott tisztelt gróf Széchenyi Imre főrendi tag ur is, jelentékeny különbségek vannak. A legnagyobb és legélesebb különbség kitűnik grőf Zichy Pál felszólalása és a többi felszólalás közt, és a között, a mely gr. Zay főrendi tag ur részéről történt. A különbség pedig röviden megjelölve az, hogy Zichy gr. véleménye szerint egységes jog nem kell, hanem ő a faeultativ házasságkötést ugy érti, hogy az egyházjogok mind érvényben maradjanak és kiki köthet egyházi személy előtt egyházjog szerint házasságot és köthet világi jog szerint házasságot az állam közege előtt. Itt tehát nincsen jogegység. Itt megmaradnak a felekezeti jogok. Legfeljebb azok számára lenne állami jog és természetesen kényszerű állami megkötés is, a kik egyik törvényesen elismert felekezethez sem tartoznak. A faeultativ polgári házasságnak ezen és azon álláspontja közt, a melyre többek és ezek közt gr. Zay a jelen alkalommal is czélzott, rendkívül nagy ür van, mert a ki a jogegységet akarja, az a felekezeti jogokat civilis érvényűkből kivetkőzteti, ott még az egyházi formában megkötött házasság érvénye is civilis jog szerint ítéltetik meg, ha jogegység létezik, mig ellenben a gr. Zichy álláspontja szerint minden felekezeti jog érvényben marad. Tehát még a faeultativ forma pártolói sem értenek egyet. Az egyetlen következetlenség a gr. Zichy álláspontjában csak az, hogy ha érvényben tartja a felekezeti jogokat és a házasság egyházi megkötését és azt mondja, hogy egyházi megkötés által a házasság a felekezeti jog alá jut, megvallom, logikailag nem egészen értem, miért épen a jurisdictio terén akarna egységet csinálni, mert azt méltóztatott kiemelni, hogy e mellett állami jurisdictio, mely szerint, az állami bíróság minden egyes házasságra nézve, a mely egyházilag megköttetett, az illető egyháznak joga szerint Ítélne. Ez az álláspont tehát, a melyet Zichy gróf ő méltósága kifejtett, bár facuitativnak neveztetik, lényegesen különbözik attól a faeultativ házasságtól, melyet a többi szónokok kifejtettek.
