Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-58
270 LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. totla, ő arra nem reflectál. Ezen szavak és az azóta lezajlott események által felbátorítva, minden iparkodásomat arra fordítottam, hogy ez áldatlan helyzetnek vége vettessék. A legjobb akaraltal, ősszinteséggel azon voltam, hogy kölcsönös engedmények árán oda jussunk, hogy kiegyezés létesüljön. Sajnos, több napi fáradság után meg kellett győződnöm arról, hogy az, a mit a kormány nekünk e tekintetben engedni kívánna, csak annyi, a mit a magyar ugy szokott mondani: »nesze semmi, fogd meg jók. Más oldalról meggyőződtem arról, hogy e táborban egyetlenegy férfit sem tudtak találni, a ki ezen csekély engedményekkel beérte volna. A compromissum tehát hajótörést szenvedett; hogy melyik pártnak makacsságán múlott, azt nincs jogom megítélni, azt olyanoknak kell megitélniök, a kik a pártküzdelmen kivül állanak. Egyet azonban szükségesnek tartok felemlíteni, és ezt kötelességem is felemlíteni, t. i. azon tapasztalataimat, melyeket ezen tárgyalás alkalmával tettem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a főrendi házi ellenzéknek nem kevés oly tagja van, a kik készek elfogadni a polgári anyakönyvvezetést, készek elfogadni az egységes polgári házassági jogot, készek elfogadni a polgári jurisdictiót, vagyis mindazon három alapelvet, melyeknek szükségszerűségével és czélszerűségével a kormány a törvényjavaslatot indokolta. Constatálom tehát, hogy nagy tévedésben vannak azok, a kik azt állítják, hogy a főrendiházi compact ellenzék a negatio terén áll, hogy minden haladásnak gátat vet és kizárólag a papi hatalom védelmébe áll; sőt e tárgyalásaink folyamán azon meggyőződésre jutottam, hogy a főrendiházi ellenzéknek egy tetemes része hajlandó volna minden, bármily hivatalos néven- nevezendő polgári házasságba bele menni, ha a kötelező polgári kötésen kivül az egyházi kötés is kötelező volna, kivéve ott, a hol egyházi akadályok azt meggátolják. A helyzet tökéletes félreismerésén alapszik tehát az, midőn a javaslat pártolói bennünket a non possumus elvével vádolnak és hírlapjaik ennek kapcsán mindenféle gyanúsításokkal és ócsárlásokkal illetnek. Különben, ugy hiszem, hogy még mindig sokkal elfogadhatóbb az a non possumus, a melynek háttere magasabb egyházi alapon nyugszik, (Igás! Úgy van! jobb felől.) mint az, a melynek egyes egyedüli indoka a hatalmi eszközök elvesztésétől való félelem. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) A törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés jobb felől. Felkiáltások jobb felöl: Szavazzunk ':) Elnök". Kíván-e még valaki szólani? (Felkiáltások jobb felől: Szavazzunk!) Szólásra senki sincsen feljegyezve, és ennélfogva a vitát bezárom. Szó illeti még a minister urat. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! A mai vitának a folyama I arról győzött meg engem, hogy a magunk részéről is álláspontunk kifejtésére nézve rövidebbek lehetünk, mint a múlt tárgyalás alkalmával. Előttem szólt t. főrendi tag urnak, grőf Széchenyi Imrének felszólalására meg kell jegyeznem azt, hogy én felszólalásából egyetlen egy ténynek felemlítése! sajnosán nélkülöztem, (Halljuk! Halljuk.') t. i. annak a ténynek felemlitését, a melyre, reménylem, megengedi, hogy hivatkozzam, t. i. hogy a mit ő maga részéről helyesnek és elegendőnek tartott volna . arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadja, arra nézve a mélyen tisztelt főrendi ellenzékben egy második helyeslő társat nem talált. Ez a tény, melyet a t. főrendi tag előttem ismételt, és ez mégis mutatja azt — a mint azt később is bátor leszek kiemelni — hogy a mélyen t. főrendiházi ellenzék csak a negatioban egy, a tövényjavaslattal szemben, egy positiv alkotás alapjaira nézve pedig egyetértés soraiban épen nem található. (Helyeslés a baloldalon.) De mielőtt erre rátérnék, legyen szabad ennek a vitának egy jellemvonását constatálnom. Ebben az egész vitában a törvényjavaslattal és annak álláspontjával szemben egyetlen egy áj álláspont sem jelentkezett. A mik felemlittettek ma, fel voltak említve és bővebben ki voltak fejtve a múlt alkalommal is. De egy dolog előttem megmagyarázhatatlan, hogy ha t. i. némelyek a t. főrendiházi ellenzék tagjai közül ugy vannak meggyőződve, hogy e törvényjavaslatnak alapelvei mind helyesek, egynek kivételével, a mely a kötelező megkötési polgári formát állapítja meg és annak helyébe ők a facultativ megkötési polgári formát akarják
