Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

266 LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tet azon hatalmának, mely miatt a sikeres házasélet összehozója és főbb biztositéka erősebb az államnak sőt az egyháznak is minden hatalmánál, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szebb korszakot alkotó ily reform valósításánál távolról sem követelhet figyelmet az áliam háztartásának kisebb vagy nagyobb mérvben megterheltetése. Ezen plus megterheltetés a családok javára irányult intézkedéseknek hatása alatt anyagilag is bőven megkerül, kiszámithatlannak vallván azon erkölcsi előnyt, mely ezen jogos és igazságos berendezkedésből majd önként következik. (Helyeslés a baloldalon.) S ezzel befejezhetném rövid beszédemet, hogy ha a múlt tanácskozás alkalmával is hallottak közül hármat megjegyzés nélkübhagybatnék. Magas helyről jött e középkori büszke BZÓ : egyház s utána gondolatjelek után e szó: felekezetek. Ez a megkülönböztetés, mely 1848 után és a XIX század végén, igénytelen nézetem szerint már nincs helyén. Egy vallást hozott Urunk Megváltónk az égből. Ezen vallás ma többféle egyházban él és hat ugyan, azok mindegyike azonban kell, hogy vallja: »egy a hit, egy a keresztség, egy a közbenjáró, egy az Isten, ki atyja mindeniknek, ti pedig testvérek egymás közt miodanynyian egyek vagytok a Jézus Krisztusban!« Tény tehát, hogy hat egyházban él és hat ma a keresztény vallás, hat egyenjogú testvér van tehát, külön házban, külön berendezéssel, külön emlékekkel, talán még külön reményekkel is, de ugyanazon egy Úrral és egy czéllaí. Nincs tehát egy egyház s kivüle aztán még protestánsnak, eretneknek vagy a katholikusnak nevezhető 3, 4 vagy 5 felekezet, még azért sem, mert nem az egyház mint ilyen, hanem az igaz és élő hit benne és általa vezetnek minket a kegyelemeszközök által az üdvösséghez. Már ezért is tehát jó lesz a kath. egyház hatalmának az állam működése köréből barátságos különválasztása, intő jelül: a te országod nem e világból való, — tisztázó jelül: térj vissza az őskeresztény egyház szelleméhez és szokásaihoz, onnan merítsd magas hivatásodnak, keresztény egyháztársaiddal testvéries meleg szövetségben, a Krisztus segítségének és áldásának könyörgésével, az égő erőt! Ugyancsak itt hallottuk, megvallom, nem csekély megdöbbenéssel, hogy az egyház tekintélyét már a nép alsó rétegei is rombolják, s még jobban megütődtem azon elejtett mondáson, hogy kisebb baj a törvényre és a tekintélyre nézve a szent zászló, mint a vörös zászló alatt történő nyílt támadás. Aggasztó jelenségnek, nem tagadom, bőviben vagyunk, A civilisatió nagyobbodó fénye nagyobbá és sötétebbé teszi a háttérben az árnyat. Szabadossággá fajul a szabadság. Merész játékot üz a vakhit ép ugy, mint a hitetlenség mindennel, a mi törvény, tekintély, tisztelet és szent? Ámde van-e valami ok nélkül? A milyen az egyház lelki hatalma e hivek felett, olyan a hozzátartozók lelki nyilvánulása a külvilággal s magával az egyházzal szemben is. A milyen az egyház példaadása, olyan annak hatása azok tagjaira nézve. Be kell vallanom, az egyházak ma közreműködés és hatás dolgában túl gyengék, kevés kivétellel elvilágiasodtak vagy már csak a felleg várakból dörögnek. Már azért is jó az egyház hatalmának az állami működés köréből barátságos kiválasztása, hogy ez által visszatérhessen eredeti rendeltetéséhez, visszahivassék mintegy azon szent mezőre, melyen szivekkel és lelkekkel való foglalkozás még ma is nagy áldás egyházakra, lelkészekre, hívekre nézve egyaránt. Majd ha a keresztény egyházak lelkészei meghallják, megértik és átérzik á Megváltó parancsát: legeltesd az én nyájamat, nem uralkodásban, hanem szolgálattételben, nem hatalmaskodásban hanem meghódolásban fogják népök élén szerezni az Ur kegyelmét, majd ha közel és szives viszonyba lépnek majd az Ur népével s meghallják, megértik és átérzik az Ur szavát: »ingyen adok az élet vizéből, ingyen veszitek, ingyen adjátok« s oly berendezést nyer minden egyház, hogy a népszellem vezetői nagyobb anyagi gondok pusztító súlyától menten csakugyan ingyen fogják a hivő nép közt az Urat szolgálni s a Megváltó önfeláldozó példája szerint szeretni fogják jó atya módjára a könyörülő szeretet