Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 267 melegével az elhagyattokat és üldözötteket s templomban és iskolákban, miként a közélet­ben evangyéliumi fényt fognak e tudatlanság homályára és a bünhödésre árasztani, hiva­tásukat és dicsőségüket tehát Isten országá­ban önfeláldozó szolgálattételben, mind halá­lig hűségben fogják keresni: akkor szennyte­len lesz s magasan fog lobogni a szent zászló, s porba fog tiportatni a vörös zászló, melyet nem az idő, nem a civilisaíió, nem a megátal­kodottság és istentelenség, hanem a hivatását be iiem töltött egyház emeltet öntudatlanul is magasra, tehát győzelemre előre. Térj haza tieidhez! Ily hazaküldö és hazatéritő ez a törvényjavaslat. Ép ezért is már és főleg azért üdvözlöm én azt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Megvallom végül, hogy e törvényjavaslat, illetőleg az egyházpolitikai törvényjavaslatok törvényerőre emelésével következményeiben be­láthatlan válság elé vitetnek kivált az evau­gyeiiomszerű egyházak. A múlt század igényei­hez mért módon javadalmazott lelkészek sovány jövedelműknek egy negyedrészétől megfosztat­nak, a hivek áldozatkészségéből élő egyházak ezen forrásoknak sok helyütt elvesztése felett nem kis mérvben aggódtak. S mégis az Ur nagyobb válságokon is keresztül vezette a századok viharaiban küzdő és szenvedő egy­házakat. Élve maradtak. Küld majd most is mentőeszközt az egyház a stólamentes ingyen szolgálatot fogja behozni és ezzel szívélyesebb lesz a viszony az egyház és lelkészek között. — Az állam által igénybe nem vett időt a lel­készek az egyház javára fogják értékesíteni, az állam pedig századok sokszor égető csapá­sai folytán sem marad el, ezen hű munkás súlyos veszteségeit a többiek arányában fogja majd itt is előbb vagy utóbb kárpótolni. A törvényjavaslat tehát azért, mert abban nem lépi át a maga jogos és természetes hatá­rát, az állani meghagyván az egyházaknak is azt, a mi hivatásuk szerint az övék, érintetle­nül, mert abban az eddigi kiváltságoknak az egyházaktól elvonása által megvonja e két hatalom közt a jogkört, s ezzel külön válva és ép ezért barátságos módon teszi lehetővé a közreműködést; mert abban a családi életet alapitő házasság kötésénél és a bíráskodásnál is a jogegyenlőség és testvériség nagy elvét alkalmazza, megteszi pedig ezt előnyadás nél­kül, akár az állam, akár az egyház javára, mert azzal megadja az egyháznak a lehetősé­get Isten országának e földön hivatások és tetszésök szerint teljes erővel terjesztésére; mert azzal és ezzel, nem vészthozó, hanem ál­dásos következményeknek lesz előidézője, e polgárság összesége békés összeolvadásának és szeretetteljes egyetértésének megindítója, a részletes tárgyalás alapjául most is elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Rudnyánszky Jó­zsef báró! Rudnyánszky József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen természe­tesnek fogják találni, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz a jelen viszonyok közt igen röviden fogok szólani; theoreticus fejtege­tésekbe, recriminatiokba nem fogok bocsájt­kozni s tisztán egyéni álláspontom jelzésére szorítkozom. Teljesen egyetértek azokkal — és ezt hangsúlyozom — a kiknek az a meggyő­ződésűk, hogy a szőnyegen forgő egyházpoliti­kai javaslatnak a napirendről való levétele politikai szükség. Ezt elismerem; a mit már voltam bátor kijelenteni; azonban ez nem azt jelenti, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat úgy fogadtassák el, a mint van, sőt megvallom őszintén, hogy ezt nem politikai szükségnek, hanem a legnagyobb po­litikai hibának tekintem. Nem egyéni meggyőződésem ez. Sokkal tekintélyesebb férfira tudok hivatkozni, ki e háznak sok éven keresztül dísze és Magyar­országnak büszkesége volt. Ez néhai Andrássy Gyula grőf, a ki kijelentette, mikor egy hasonló kérdés forgott napirenden, hogy a megoldás­nak, ha már egyszer ily kényes kérdés kerül napirendre, legjobb módja, ha az úgy történik, hogy sem az állam, sem az egyház magát le­győzöttnek ne tekinthesse. Ellenkezőleg, ha másként történik a megoldás, múlhatatlanul be fog következni, a mit hazánknak e nagy fia előre kimondott, hogy egy ily kérdés radicalis megoldása maga után fogja vonni azt, hogy ez az ország két táborra fog oszlani, a fana­34»

Next

/
Oldalképek
Tartalom