Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZxíGOS ÜLÉS. 173 és alapos különbség van, a melytől aztán — azt hiszem — eltagadni nem lehet, hogy az egyik eljárásnak világos és kézzelfogható czélja az, hogy a könnyelmű kötést akadályozza, midőn nemcsak bizonyos életkortól és nemcsak a szülök, hanem a gyámhatóság beleegyezésétől tételezi fel a kötést, holott a másik irány vagy teljesen mellőzi, vagy lehetőleg megkönnyiti a kötést. A mi pedig a könnyű s megfontolatlan felbontást illeti, e tekintetben megvallom, hogy láícus létemre nem tudom és nem tudtam a különbséget kellően megérteni a mi a közt van, hogy az egyik irány azt mondja, hogy a házasság felbonthaíatlan, de felsorol 21 esetet, a melyben az sommisnek nyilvánittathaUk, a másik pedig azt mondja, hogy a házasság felbontható, de ama 21 eset közül 11-et fogad el s azokban fel is bontja. Ismétlem, én ezen lényegben rejlő különbséget nem tudom megérteni, de csak a következményekhez hozzá szólva, előttem áll az egyik házasság, mely felbonthatatlan, e különböző 21 esetben mégis megsemmisíthető — az elnevezés változik, — és egy másik házasság, a mely pedig felbontható, határozottan jelzett s mindenkire különbség nélkül alkalmazandó szabályok szerint. És hozzáteszem, hogy e 21 eset közül van néhány olyan, a mely természetesen a modern jogállam fogalmaival egyátalán össze nem egyeztethető és melyet ennélfogva semmi állam el nem fogadhat s melyet remélem, Magyarország sem fog elfogadni, ha egyátalában a polgáriasodás niveauján kivan lenni. Egy további kifogás, mely ép ugy, mint az utóbbi, e házban és számtalan időben, szóval és írásban, minden országban, a hol a polgári házasság vita tárgyát képezte, az volt, hogy a valíástalanság irtóztató módon fog terjedni; mert a kik egyszer tudják, hogy a polgári tisztviselők előtt kötött házasság érvényes, ezután az egyházba nem fognak elmenni s hozzáteszem, hogy erre nézve mintegy követelésként formuláz tátott, hogy bontó oknak fogadtassék el az, ha az egyik fél megígérte, hogy a polgárilag kötött házasságot egyházilag is meg fogja kötni, és ezt nem teszi. Erre nézve mellékesen megjegyzem, hogy hisz ha ez bontó oknak nem fogadtatik is el, magától értetődik az, hogy az állam fentartotta magának azt a jogot, hogy tévesztés alapján, a szabad beleegyezés invalidálását látva egy oly tévesztésben, mely oly Ígéret tételében állott a oiely meg nem tartatott, igen természetesen e körülmény matrimonium non consummatum alapján bontó oknak fog elfogadtathatni. De áttérve a kérdés másik oldalára, hogy tehát azok, a kik polgári házasságot kötöttek, nem fognak az egyházba menni azt egyházilag is megáldatni, ez nem valószínű, de meglehet. Nem valószínű, mert a staüstika, az egyetlen tudomány, melylyel szemben nem lehet a hiányzó fogalmak helyett számokat alkalmazni, mert számokra csak számokkal lehet felelni . . . Schlauch Lörincz nagyváradi bibornok-püspök: Ha igazak! Keglevich István gr.: .. . ezt bizonyítja és én hozzáteszem, hogy éu nem idézek sem szónokokat, sem számokat, mert hisz arra a felelet az lehetne, hogy ez nem igaz és más számokkal lehetne itt ismét felelni, de azért peremptorie, egész szerénységgel merem mondani, hogy a ki elolvassa a statisükát, mely ezen a téren harmincz év óta keletkezett, tudja, hogy minden országban kivétel nélkül az első két évben óriási mértékben szaporodott a száma azon házasságoknak, a melyek csak a polgári tisztviselő előtt köttettek s az egyházban nem; a következő években már az ötödikig absolute kivétel nélkül minden államban az egyensúly tul volt lépve és ezentúl absolute egy 'államban sem lehet azt mondani, hogy csökkent volna az egyházi házasságok száma, inkább ellenkezőleg és feltétlenül lehet állítani, hogy a törvénytelen gyermekek száma mindenütt kevesbedett. A mi az első két évet illeti, azokban az eredmény igen természetes következménye annak, hogy nagyjában a népről lévén szó, a melynek évek óta mondják, hogy ezt az irtóztató vallástalan institutiót, a mely tulajdonképen concubinatus, kerüljék, hisz az a nép nem tudja magát egyszerre elhatározni, hogy daczára mindannak, a mit most mondtam, mégis oda menjen, hanem confundálva jogfogalmaiban, választja azt, a mi épen kényelmesebb előtte és megengedem, hogy történt és