Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 165 egyeseknek is szétküídetnek, mélyben a népgyűlésen való mennél számosabb résztvérre buzdittatíiak az illetők és számos más résztvevők felhívására és az előbb emiitett jelszó, de még más jelszavak alapján is, létesült a márczius 4-iki népgyűlés, mely tagadhatatlan imposans manifestatió volt. Én nem tagadom az ilyen népgyűlések jogosultságát, de hogy azokat a kormányzat is saját czéljaira felhasználja, ez, szerintem, kormányzati magasabb szempontból nem helyeselhető, mert a kormánynak ettől magát távol kell tartania, holott minálunk vannak alkalmak, a midőn ellenkezőleg, viselete olyan, mintha nem is léteznék, a mi talán a jelenlegi rendszer szüleménye. Már most hogy akár a törvényhatóságokban, vagy a népgyűléseken a végrehajtó bizottság utján, a mondva csinált hangulat, vagy a sajtónak különböző módokon történt inspiratioja által, hogy a közvélemény valódi-e, az iránt nekem még mindig kételyeim vannak, de hogy a t. kormány e részbeni működése az 1867 óta működő kormányokat mesteriségében felülmulta, saját magát a felelősség alól kihúzva, arról én jó lélekkel ki merem a bizonyítványt állítani. Azon az utón, melyen a t. kormány megindult és fegyvertársai által istápolva haladott, a megállás többé nem lesz lehetséges; a radicalis álláspontnak vannak még más, eddig ki nem mondott folyományai, melyek alkotmányunk több sarkalatos változását magok után fogják vonni; én ezen irányzatnak nem kívánok részese lenni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Hogy valaki ezen törvényt azon okból szavazza meg, mert mostani alkotmányunk létalapja a meg nem szavazás esetén kérdésessé válhatnék: ezen tételt én már azért sem fogadhatom el, mert én ép a magyar állameszme veszélyeztetését látom az .egész actióban. A radicalismus terjedéséhez én nem kívánok hozzájárulni, mert ezt fokozatos jogfejlődésünk meg sem engedi és consolidatiónk érdeke tiltja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem tudok azonban az elől elzárkózni, hogy házassági viszonyaink ziláltak, hogy a házassági jog egységes behozatala, vagy ennek reformja szükséges, a polgári bíráskodás e részben kívánatos; de az előterjesztett megoldás előttem különösen a polgári kötés kötelező volta miatt aggályos. (Igaz! jobb felöl.) A képviselőháznak e tekintetben nagy többséggel hozott határozatát bizonyos körülmények és viszonyok összeesésében keresem és azok kifolyásának tartom. S én és velem sokan tehát nem lehetünk meggyőződve arról, hogy a már most előttünk ismeretes egész megoldási tervezet az ország követelményének valódi kívánalma lenne, (Úgy van! jobb felől.) hisz a mostani országgyűlést megelőzölag a programmbeszédekben az egész reform mostani összeségében napirendre kitűzve nem volt, erre nézve a választók meg nem kérdeztettek, a parlamentaris élet egyik fő kívánalma figyelembe nem vétetett, miről csakis a képviselőválasztás utján lehetne valóban biztos tudomást szerezni. (Iga?! Úgy van! jobb felöl.) Itt van tehát szerintem az alkalom, hogy a főrendiház, mint pouvoir moderateur, mint mérséklő törvényhozási factor közbelépjen és a reform végrehajtásának, miután még előfeltételei és biztosítékai sincsenek meg és végre nem hajtható házassági jogot csak nem akarunk decretálni, melynek részleteiről még két év előtt maga a kormány sem volt tájékozva, azt el nem fogadva, a maga részéről a képviselőháznak újabbi alkotmányos reconsideratio végett visszaküldetni kívánom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Gyulai Pál jegyző: Beöthy Zsigmond ! (Halljuk! Halljuk !) Beöthy Zsigmond: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A legfőbb, s mondhatnám, hazafiságomat mintegy provocáló s kötelező szempont, mely engem az egyházpolitikai kérdések tárgyalásánál vezérel: Magyarország államisága, s a különböző hitfelekezetek közötti béke. Azok előtt, kik a közjogi kiegyezés terén állanak, nem szenved kétséget, hogy az 1867: Xlí-dik törvényczik alapján lehetővé vált Magyarországnak nemzeti jellegű független állami szervezkedése, s most csak tőrvényhozása bölcsességétől függ megszereznie mindazokat az intézményeket, melyek az ország államiságának teljes kiépítésére szükségesek. Ezek közé tartoznak a szőnyegen levő