Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

Í64 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. visszautasittatott, élénk bizonyítéka ezen törvény, a vallás és erkölcsi nézpontot teljesen ignoráló irányzatának. Ezentúl a házasságokat, az eddigi szokás ellenére, a felállíttatni szándékolt 4900 anyakönyvi kerületben az anyakönyvvezetök fogják megkötni, de hogy azok a szükséges értelmi és jeliemi qualificaíióvai fognak-e bírni, a jelen törvény rendelkezéseit képesek lesznek-e a házasfelekkel megértetni és ebből esetleg származó számos szomorú bonyodalomnak elejét venni, azt sem az indokolásból nem tudtam kiolvasni, sem pedig a minister ur felszólalásából megérteni. A törvényjavaslatot védők legerősebb érvének látszik, hogy a magyar államiság és a nemzeti egység megállapítására szükséges a polgári házasság behozatala. Már most, ha nézzük, vájjon 1867 óta a magyar állam kormányzata képességgel birt-e az azóta hozott és törvényeiben az állami nyelv tanítására vonatkozó intézkedéseknek az egyes felekezeteknél érvényt is szerezni, azt látjuk, hogy nem. A midőn még 2300 tanító van hazánkban, ki az állam nyelvét nem is birja, mikor még fennállanak oly felekezeti tanitóképezdék, hol az onnan képesítéssel kijövök annyira sem bírják az állam nyelvét, hogy abban sikerrel oktatni is tudnának, midőn még túlnyomó magyar lakossággal biró megyékben is tapasztalni lehet, hogy 30 éves alkotmányos élet után még fennállhatnak oly felekezeti iskolák, melyekben államellenes tankönyveket használnak és melyek a magyarellenes irányzatnak terjesztői, ugyanakkor azt elhinni, hogy az állami anyakönyvvezető, fogja mindezt ellensúlyozni, működésében ő bennök a magyarosodás és egységesítés eszközét látni, nézetem szerint, merő illusiónak fog bizonyulni, már csak azért is, mert egységes államok ilyen kísérleteket inkább engedhetnek magoknak, ottan csak felekezeti visszhatással kell megküzdeniök, de a hol még amazzal karöltve a nemzetiségi visszhatás is leküzdendő, melynek sokkal erősebb jelenségeit tapasztalhatjuk most is már, mint eddigelé, ott e kétszeres harczban félő, hogy az állam tekintélye szenvedhet csorbát, a mely kísérletnek én hazánkat kitenni nem kívánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Történelmünk tanúsága szerint a magyar faj itt, Európa ezen részében, idegen népfajok között beékelve, megmaradásának kulcsát a többi népfajok nyelvi és vallási előjogának elismerésében és megbecsülésében kereste és találta fel, kérdés, hogy a túlerőszakos állami gyámkodás keresztülvitele, mely a kötelező polgári kötésben fog a legérzékenyebben nyilvánulni, mert felekezeíi és nemzetiségi sérelmet is foglal magában, sokak véleménye szerint nem fogja ép az ellenkező hatást szülni, nem lenne-e czélszerűbb egy oly reformmal beérni, mely történelmi fejlődésünk törvényeivel összhangban állván, hagyományainkat és szokásainkat lehetőleg kiméivé, nem menne épen a legszélsőbb álláspontig a megoldás módozatában? (Helyeslés jobb felöl.) Hivatkozás történik Deák Ferencz tekintélyére és a szabadelvű párt traditiójára ; olyan momentuosus kijelentésekben, mint azt Deák Ferencz tette, egy nagy elvet, mint elérendő végczélt lehet felemlíteni, de a politikában az időpont és a czélszerűség a döntő, a mikor és a hogyan megjött-e ideje már az épület betetőzésének? (Helyeslés jobbról.) Hivatkozás történik a közvéleményre is. Hogy ennek hullámai a legkülönbözőbb áramlatok és jelszavak felhasználásával, mennél magasabbra felkorbácsoltassanak, az igaz, arra minden lehető elkövettetett. Felhozatik a kathoíikus gyűlés és az azon hozott határozatok. Ezeket én egy óvásszerű nyilatkozatnak tekintettem; a katholikuaok részéről zárt ajtók mellett és külön meghivók mellett egy felekezetnek összejövetele, sérelmesnek tekintetik egy alkotmányos országban. Ennek ellenére egy elíentüntetés volt szükséges. E végből a kormányhoz közel álló férfiú, ki egyúttal állami tisztviselő is, kiadja a jelszót egy clubban: »Egyesülni kell a reactió megdöntésére más pártokkal, ki kell mutatni, hogy az egész magyar nemzet öntudatosan akarja, tekintet nélkül pártpolitikai állására, vallására, a reformokat!« Ekkor az történik, hogy egy végrehajtó bizottság alakul, mely fölhívásokat bocsát ki országszerte, melyek még állami és törvényhatósági tisztviselőknek és