Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

158 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. a nagyméltóságú kormány a jelen országgyűlési cyclus alatt egy oly törvényjavaslatnak előterjeszthetésére kért engedélyt a koronától, mely törvényjavaslat a jelen cyclusra szóló legfelsőbb királyi trónbeszédnek a vallási ügyekre vonatkozó részletével és a törvényhozás mindkét házának erre adott válaszával merő ellentétben áll. Az ellentétnek kimutatása czéljából im felolvasom a legfelsőbb trónbeszédnek emiitett részletét és az arra adott válaszokat: A kegyelmes királyi trónbeszédnek emiitett részlete ugyanis igy szól: »A vallási ügyeket illetőleg bizton reméljük és elvárjuk, hogy az egyház és az állam magasztos hivaíásaikat kölcsönös érdekeik és jogkörük megóvása mellett azon hagyományos összhangzásban fogják teljesíteni, mely egyik fő biztosi téka az átalános jogrend nek és vallásosságnak kedvelt Magyarországunkban, mely egyház és állam közt mindkettő érdekében és javára századok óta fennállott.* A képviselőháznak erre adott válasza következő : »Felséged legmagasabb trónbeszédében a vallási ügyekre nézve azon biztos remény és uralkodói kivánat lett kifejezve : hogy az egyház és az állam magasztos hivatásaikat az eddig fennállott összdiangban fogják teljesíteni. Biztositjuk Felségedet, hogy ha e czéi elérésére a mi közreműködésünk szükségessé válnék, minden tőlünk telhetőt elkövetünk arra nézve, hogy a kölcsönös érdekek és jogkörök megóvása mellett az egyház és állani közötti összhang fentartassék.« A főrendiház válasza következő: »Öi'ömmel értesültünk, hogy Felséged kormánya az állam és az egyház magasztos hivatása kölcsönös érdekeik és jogkörük megóvása mellett nem mulasztandja el gondosan ápolni azt a hagyományos jó viszonyt, mely úgy az állam, mint az egyház érdekében fekszik, s Magyarország további haladásának, békés fejlődésének s jólétének egyik alapfeltétele.« Ezen ellentétnek ily hirtelen, váratlan bekövetkezése, vagyis világosabban szólva, hogy ezen törvényjavaslatnak ilyetén beterjesztése a koronának a legfelsőbb trónbeszédben nyilváuitott és a törvényhozás mindkét háza által helyeselt és elfogadott uralkodói kivánataival szemben a parlamenti szokástól és a korona iránt tartozó gyengédségtől nagyon is eltér, az, meggyőződésem szerint minden parlamentaris és monarchicus érzelmű ember előtt világos és kétségtelen; de nem szenved kétséget szerintem az sem, hogy ezen törvényjavaslatnak ilyetén előterjesztése, szemben a képviselőház válaszfeliratával, inconsequentiát involvál úgy a nagyméltóságú kormány, mint a képviselőház részéről ; és pedig nemcsak azért, mert a nagyméltóságú kormány és pártja a közjogi ellenzéknek húsz éven át ellenzett radicalis egyházpolitikai programmját hirtelen, váratlanul, 24 óra alatt magáévá tette, hanem egyszersmind azért is, mert a nagyméltóságú kormány és a képviselőház ép oly hirtelen, váratlanul változtatta meg nézetét az emiitett uralkodói kivánatokra nézve is; megváltoztatta pedig az által, hogy daczára annak, hogy emiitett válaszfeliratában ezen uralkodói kivánatokat még helyeseknek és szükségeseknek elismerte és azokat ünnepélyes biztosítással magáévá tette; azért mégis nemsokára ezután ennek ellenére egy oly törvényjavaslatnak előterjeszthetésére kért engedélyt a koronától, mely azt teljesen desavoualja; vagyis oly törvényjavaslatnak, a melyben a legfelsőbb trónbeszédben hangsúlyozott »az egyház és az állam között szükséges, mindkettőnek érdekében és javára századok óta fennálló összhang fenntartásának és a kölcsönös érdekek és jogkörök megóvásának« még árnyéka sem létezik. Mindez, úgy hiszem, eléggé indokolja azt, hogy én, mint tagja e háznak, mely nem szokta nézetét ily hirtelen, váratlanul változtatni és mely a parlamenti szokást és a korona iránt tartozó gyöngédséget mindenkor szigorúan szokta megtartani, nem érzem magamat indíttatva, bármely csekély részben is, hozzájárulni egy oly törvényjavaslathoz, mely e háznak válaszfeliratával még sokkal nagyobb ellentétben állván, engem, — ha ahhoz, mint tagja a háznak, hozzájárulnék, — mindazon hibákban, a melyeket itt felemiitettem és kimutattam, még sokkal nagyobb mértékben részesnek minősítene,, Végre nem bocsátkozom e kérdésnek érdemleges tárgyalásába még azért sem, mert én ezen törvényjavaslatot, — melyet nemcsak saját