Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
XLIX. ORSZÁ formáihoz, mint azok üdvözítőnk alatt voltak, midőn még sem pompa, sem fény, sem egyházi vagyon nem létezett, fentartani a keresztény vallásnak örök igazságait, melyek az egyes emberben megerősítik azt a hiedelmet, azon meggyőződést, hogy lelke halhatatlan, hogy túl a siron is virít neki jövő. (Élénk helyeslés hal felöl) Az előttünk lévő törvényjavaslatnak nem lévén egyéb czélja, mint a hitnek sérelme nélkül, nem érintve vallási dogmát, teljes mértékben kielégíteni az állam érdekeit, részemről azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps bal felöl.) Elnök: Bátor leszek egy szerény nézetemet előadni; örvendeni fogok, ha helyesléssel találkozik; de nincs módomban annak érvényt szerezni. (Halljuk! Halljuk!) Tudtommal a régi időkben nem volt szokás a főrendiházban a tetszésnek tapssal kifejezést adni. (Mozgás jobb felöl.) Csak a legújabb időben terjedt ez el a képviselőházban. Tudom, hogy a külföldi parlamentekben szokás ez; de tán nem szükség nekünk mindent utánoznunk (Helyeslés hal felöl.) és tán nem lesz helyes a tetszést a főrendiházban oly módon nyilvánítani, a mint ez a színházban szokás. A régi időkben »éljen«-nel fejezték ki a helyeslést. Ha méltóztatnak velem egyetérteni: kérném a méltóságos főrendeket, szíveskedjenek a tapstól tartózkodni. (Helyeslés bal felöl Mozgás jobbról.) Máriássy János b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Hogy én a szőnyegen levő, igen fontos és vallásomra nézve sérelmes egyházpolitikai reformnak híve nem vagyok, azt már egyszer e házban nyíltan kijelentettem. E kijelentésemmel együtt előadtam egyszersmind azon alapos indokaimat is, a melyeknél fogva én a vallástalan kötelező polgári házasságnak országunkba való behozatalát nem pártolom. Ámbár az akkori meggyőződésem még inkább megszilárdult, én azért a tárgyhoz hozzászólván, ez alkalommal sem a már egyszer előhozott indokaim ismétlésével, sem új indokok hosszú elsorolásával foglalkozni nem fogok, hanem egyedül csak azon rövid, nyilt és határozott nyilatkozatra szorítkozom, miszerint én ezen előttünk fekvő, nagyfontosságú reform.GOS ÜLÉS. 157 javaslatot, mely a nagyméltóságú kormány által hirtelen, váratlanul a közjogi ellenzéktől elfogadtatott és hevenyében mint saját programmjának cardinalis tétele napirendre hozatott; mely nem a nemzet közérzületével számoló, de csak egy önkényesen eljáró, mindenféle heterogén elemekkel ad hoc fusionált fallaciosus többség által megszavaztatott; mely nem a mindnyájunk által óhajtott, felekezetek közötti békére, de egy biztos és permanens felekezeti versenykedésre fog alkalmat szolgálni; és mely azonfelül még az országra igen tetemes és felesleges új terheket is fog hozni; szóval: hogy én ezen előttünk fekvő, a vallásosságot és főleg a eatholicismust megtámadó, intoleráns és igazságtalan törvényjavaslatot nemcsak nem helyeslem és nem teszem magamévá, hanem annak érdemleges tárgyalásába sem bocsátkozom. Nem bocsátkozom pedig először azért, mert én egy ily nagyfontosságú, az ország igen nagy többségének alkotmányilag biztosított, kilenczszázados vallási jogait és igazait csorbító törvényjavaslatnak megvalósítására — a valódi alkotmányosság szabályai szerint — sem a jelenlegi kormányt, melynek mostani radicalis vagyis felforgató programmját az ország az utolsó választások idejében még nem ismerhette, sem a jelenlegi képviselőházat, mely nem ezen programm alapján választatott, illetékesnek és jogosultnak nem tartom; nagyon hiányos és gyarló volna ősi alkotmányunk és nagy veszély fenyegetné összes alkotmányos jogainkat és szabadságainkat, ha bárki ez országban jogosítva volna egy ily nagyfontosságú, az ország nagy többségének lelkiismereti szabadságát láb bal tipró törvényjavaslattal a nemzetet, annak előleges alkotmányos értesítése és megkérdezése nélkül, mint most, meglepni és megrohanni. Én, méltóságos főrendek, a nemzetnek ily megrohanását, gyenge kifejezéssel élve, a parlamenti hatalommal való veszélyes visszaélésnek tartom; és ez egyik oka annak, hogy én ezen, igy létrehozott törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalásába sem bocsátkozom. De nem bocsátkozom továbbá azért sem, mert én a parlamenti szokástól és a korona iránt tartozó gyengédségtől eltérő s egyszersmind inconsequens eljárásnak tartom azt, hogy