Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

156 XLK. ORSZÁGOS ÜLÉS. Valóban arany napok valának azok a papokra nézve, el is nevezték azon időt a *hit korának«, mely a clerusnak hosszú uralmat biztosított. Alig kezdődött a reformatio, üldözni és pusztítani kezdették a protestánst és a zsidót egyaránt, mint előbb pusztították a mohamedánt Felállíttatott a szent inquisitiő. Ezrekre megy a halálra ítéltek és kivégezettek száma Spanyolországban és németalföldön, csak azért, mert más vallásnak hódoltak, i523-ban vérzett el az első ember hite miatt az égő máglyán, l71í-ben Sevillában az utolsó. Hanem a mi majdnem hihetetlennek látszik, az az, hogy az inquisitiő gyengült, megtörött erővel bár, de még 1820-ig működött. Spanyolországnak is voltak szabadelvű királyai, mint V-ik Fülöp és Ill-ik Károly és szabadelvű kormányzata, de a nép nem értette meg őket. 1767-ben azért is kiűzték a jezsuitákat, de a közvélemény kívánatára visszahivatlak. Több ízben lett az inquisitiő felfüggesztve, de újra helyre állítva, mert a nép abban látta a legbiztosabb óvszert az eretnekség ellen. Az egyház vagyona 1809-ben és 1836-ban elvétetett, de újra visszaadatott és 185l-ben a clerus állása javult a concordatum életbeléptetésével, mely kimondja, hogy az egyház jogosult bírni és vagyont szerezni is, mely concordatum a cortesek által 1851-ben szentesítést nyert. Ugy áll jelenleg Spanyolország érzelemben és tudományban, mint a középkorban; lehet, hogy meg van elégedve sorsával. A vallásos bigoteria és intolerantia oly mély gyökeret vert ott a nemzeti jellembe, hogy azt csak a tudomány lesz képes kiirtani, de nehezen fogja kiirtani mindaddig, mig a nép nevelése majdnem kizárólag a papokra lesz bízva, kik ellenzik a tudomány haladását, érezvén, hogy az hatalmuk aláásója. Előrehaladt korszakunkban a nemzeteket egyházi nézetek és fogalmak szerint kormányozni többé nem lehet, sőt sokak előtt bizonyosnak látszik, hogy sehol ország nem haladhat előre, mig az egyházi hatalomnak nagyobb poliíikai befolyás engedtetik meg. Áttérve most szeretett hazánk állapotaira, mit látunk itt? Látunk egy köztiszteletben és szeretetben részesülő nagy, hatalmas, tekintélyes, dúsgazdag római katholikus egyházat, ón csak ezen egyházról akarok szólni. Ez az egyház fenn tudta tartani állását, befolyását, vagyonát, leginkább azért, mert sok hazafi volt és van tagjai között, mert tudott mindig nemzeties maradni és az idők haladtával a változott viszonyokhoz alkalmazkodni. A midőn most a benyújtott törvényjavaslat ellen a katholikus egyház állást foglal és felszólal, jogát gyakorolja, sőt kötelességet vél teljesíteni, és ezen jogát mindenki tisztelni fogja mindaddig, mig az alkotmányunk keretein belől történik; de könnyen megboszulhatná magát, ha azon túl menne, templomi szószékről folytatná agitatióit a tömegre, azokat mintegy culturharczra izgatván, melyet az országban senki sem kívánt, senki sem keresett, (ügy van 1 bal felől.) A vallási ügyeket érinteni senki sem akarja; ezen törvényjavaslat csak a tarthatatlan házassági állapotokat kívánja véglegesen elintézni, az állam és az egyházak közötti viszonyt maradandóan rendezni. Mig az egyház nemes hivatásának megfelelőleg, a hívek lelkében a szeretet vallásának szellemét igyekezend fentartani, mig megmarad gyönyörű hivatásának kötelességei mellett, enyhíteni a fájdalmat, a nyomort, legyenek azok lelkiek vagy testiek: addig, mint a béke, mint a jótékonyság előmozdítója, csakis áldást fog terjeszteni maga körül- (Élénk helyeslés bal felől.) De ha az egyház megbénítani akarná az állam hatalmát és aláásni kormányának tekintélyét, megakasztani a kor haladását, akkor könnyen elérkezhetnék az a pillanat, hogy az ország komolyan fontolóra vehetné, vájjon nem érkezett-e el az ideje az egyház alkotmánya revidealásának. (Mozgás jobb felöl.) Mert végre is, méltóságos főrendek, nem a papság a lényeges, de a keresztény vallás az, és nagyon képzelhető, mint már számosan irták és mondották előttem, hogy megtartatik a vallás és egyszerűsittetik az egész inslitutio. (Helyeslés bal felöl.) Visszavezetni vallásunkat azon egyszerű