Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVin. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 riyokba, a jogegyenlőség és a lelkiismereti szabadság sértetlen tartásával, az egyházak paritását fenntartsuk és saját hivatásuk terén szabadságukat biztosítsuk és a múltból örökölt és egy állam alattvalóit szétválasztó középkori válaszfalakat leomlaszszuk; akkor, méltóságos főrendek, én ugy teszem fel a kérdést: ha úgy vagyunk meggyőződve, a mint én előadtam, hogy ez javára van az államnak és nemzetnek, a melytől Felséges királyunknak java nem választható el, nem hazafiúi kötelesség-e, szemben az előítéletekkel ezt a nagy és fontos reformot megalkotni? Ha valaki így van meggyőződve,a mint én állítom . . . (Egy hang jobb felől: Be mi nem vagyunk! Mozgás.) A ki nincsen annak a meggyőződésaek ugyanazon szabadságát engedjük a másik oldalon is, (Halljuk! Halljuk!) de mi követjük a magunkét azon tudatban, hogy nagy és üdvös reformot létesítünk. Nem is vallás szerint foglalunk állást a reformmal szemben, hosszú időn át fennálló példákból tudjuk, hogy ezen intézmények alatt hitbeli sérelem nélkül minden vallás hivei élhetnek, tudjuk, hogy azok megnyugodtak és nem is kívánják megváltoztatni: akkor én nem tudom elhinni, hogy az ország bármely hitű polgárai hitöknél fogva ezen nagy, nemes és üdvös reform megszavazásától el lennének zárva és ebben a meggyőződésben, méltóságos főrendeknek ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps bal félő!.) Elnök: Ezen nagy érdekkel hallgatott beszéd után, ugy hiszem, kimerült a mélíóságos főrendek figyelme; különben is az idő előrehaladt ; többen vannak még szólásra feljegyezve, úgy, hogy ma nem fejezhetnők be a tanácskozást; ma tehát nem folytathatjuk azt; holnap pedig a méltóságos főrendek beleegyezésével délelőtt 10 órakor kezdjük meg az ülést. Az ülést berekesztem. (Az ülés d. u. 2 óra 35 pereskor végződik.)