Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
148 XLVffl. ORSZÁGOS ÜLÉS, igen sokszor élt is e hatalommal s ezt az egyház respectálta. Nem rég a méltóságos főrendiház is hozzájárult egy törvényjavaslathoz, melyben ily tilalom van. A védcrőről szóló törvény azt mondja, hogy bizonyos katonaköteles, vagy activ szolgálatban levő személyt nem szabad összeesketni hatósági engedély nélkül s a lelkészre, a ki ezt teszi, büntetés is van szabva. Nem emlékszem, hogy midőn e törvény hozatott, itt hitbeli sérelmet említett volna bárki is. Schlauch Lörincz nagyváradi bíboros püspök: Tiltó akadályok nem képeznek hitbeli sérelmet, lm nem csak a bontók. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ez is csak tiltó akadály, épen egyházi szempontból és semmi más. Áz van mondva, hogy tilos őket összeadni. És itt legyen szabad rámutalnom a honvédelmi miniszter ur egy kimutatására, mely szerint minden felekezetbeli lelkészt tényleg meg is büntettek ennek áthágása miatt. Ebben tehát nem lesz hitbeli sérelem. Ámde nagyon fontos tekintetekkel lehet igazolni, hogy a sorrend miért legyen ez. Puszta szeszélyből ez bizony nem történik. Csak röviden utalok reá. A tapasztalás vezetett erre, mert midőn Francziaországba behozták a polgári házasságot, nem volt megszabva e sorrend. Áz olaszországi jelenlegi tapasztalás is erre utal. Ott az történt, hogy igen nagyszámú házasfél, részint tudatlanságból, részint az egyik fél a másiknak rászedése czéljából, részint másokkal elhanyagolta a polgári kötést és csak egyházi házasságot kötött. Ennek aztán a vége az lett, hogy mikor jogilag kellett érvényesíteni a házasságot, a nő nem tekintetett feleségnek, a gyermekek nem törvényeseknek, s ebből nagy misériák származtak. Méltóztassanak csak figyelműket kiterjeszteni az átalános indokolásra. Hivatkozom az olasz parlamentben a miniszter előterjesztésére, a melyben azt mondja, hogy egyetlen egy évben 168 ezer ilyen házasság köttetett, a melynek nincs civilis érvénye. Előadja, hogy minő ravaszul — csak egyetlen egy pontot emelek ki — használták fel a hivatalnokok sőt katonatisztek e házasságkötést arra, hogy a nőt rászedjék és cautiót ne kelljen adniok. A nő azt hiszi, hogy házasságban él, cautiót nem kellett letenni. Természetesen, mert nem volt civilis házasság megkötve. Zichy Nándor gr.: Az olasz tisztikar talán mégis tiszteségesebb! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Engedelmet kérek, méltóztassék disputálni az olasz ministerrel, én az olasz miniszter előterjesztéséből idézek. (Derültség.) És felhasználtatott ez arra is, hogy a nővel elhitették: te igaz házasságban élsz. Pedig azután mit akart biztosítani a másik fél ? A felbonthatóságot. Mert a civilis házasság felbonthatlan. A csak egyházilag kötött házasság nem volt érvényes kötés, a térj ott hagyhatta a nőt. Zichy Nándor gr.: Ily állapotok vannak ott a tisztikarnál ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem pusztán tisztekről van itt szó, ott is volt visszaélő. Hogy ily állapotok ne legyenek, az államnak gondoskodnia kell arról, hogy ezen tévedések és tévesztések, ezek a bal állapotok elő ne álljanak, mert ha nem gondoskodik, mert ha ezt összetett kesékkel nézi az állam, megszűnik a civilis jogrend és merem mondani megszűnik az erkölcsiség őre lenni. Hivatkozom egy más példára. Beszélek Belgiumról, a mely országra igen szívesen szoktak hivatkozni, mint par excellence katholikus államra. Belgiumban a katholikus párt sokszor többségben volt, ma is kormányoz. 1810-ben a házasságra nézve meg volt szabva a házasságkötés sorrendje. Előbb kellett civiliter megkötni a házasságot és a lelkésznek csak azután volt szabad a feleket összeadnia, még pedig ugy, hogy első izben ezt a sorrendet megszegték, pénzzel, másodízben fogházzal büntettettek 8 naptól 3 hónapig. 1815-ben mikor a franczia uralom megszűnt, az akkori souverain megszüntette a jogszabályok ezen részét s akkor csakhamar előállott az az eset, hogy egész sereg házasságot kötöttek pusztán egyházilag, civiliter nem kötötték meg és ugyanaz a jogi veszély származott ebből, mint Olaszországban. És mi történt akkor? Erre kikérem a méltóságos főrendek figyelmét. A belga püspöki kar kibocsátott egy köriratot, a melyben intette a papságot,
