Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 a törvényjavaslatban, ez már olyan érvelés, a melylyel egész tüzetesen óhajtok foglalkozni Ó főmagassága két hitbeli sérelmet jelölt meg. Az egyik az, hogy kényszerítik az állampolgárokat arra, hogy a házasságot jogilag a polgári hatóság előtt kössék meg; a másik hitbeli sérelem pedig az, hogy nem szabad, sőt tiltva van a lelkésznek előbb összeadni egyháziiag a feleket, mintsem azok polgárilag megkötötték a házasságot. Gondolom, jól emlékszem, ez a hitbeli sérelem. Megvallom, nem hasonlíthatom magamat össze ő főmagasságával annak megítélésére nézve, hogy mi hitbeli sérelem, mi nem? Mi ütközik a dogmába, mi nem? Erre magamat competensnek nem tartom, de hogy ezek az ellenvetések még sem tarthatók, azt én bizonyos eltagadhatatían tényekből merem állítani, mindig elismerve, hogy magamat dogma tekintetében nyilatkozni hivatottnak nem tartom. Két tényről szólok. Több, mint 50 millió katholikus él Francziaországban, Németországban, Belgiumban a kötelező polgári házasság alatt. Ha most hitbeli sérelem volna az, ha ezek a katholikusok kötelesek mielőtt egyháziiag megköthetnék a házasságot azt jogilag polgári hatóság előtt megkötni, ha ebben hitbeli, dogmatikus sérelem volna, akkor annak valami jelét vettük volna. A mit ő főmagassága felhozott, hogy az egyház ott is ellenezte a polgári házasság behozatalát, — azt természetesnek tartom, de ez még nem bizonyltja, hogy ebben hitbeli sérelem van De azt tapasztaljuk, hogy az egyházak főpapjai, sőt maga az egyház feje ajánlják, hogy járuljanak a polgárok a házasság megkötése végett a polgári hatóság elé, de hozzá teszik, hogy ne felejtsék el, hogy ezzel pusztán egy civilis actust: actum mere civilem végeznek és vallásuk s lelkiismeretök szerint házasságuk csak akkor lesz házasság, ha azt egyháziiag is megkötik. Tehát abban, hogy polgárilag megköttetik a házasság sérelmet nem találnak. Ezt gondolom, senki sem fogja kétségbe vonni, mert ugy Pius, mint Leó pápa ez utóbbi Epistola encyclicájában és másutt is megvannak, erre nézve hiteles nyilatkozatok. Maga ő eminentiájának Nagyvárad biboros püspökének memorandumában is van e tekintetben nyilatkozat . . . Schlauch Lörincz nagyváradi biboros püspök: Nem is vonom kétségbe! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Akkor tehát ne ijesztgessük egymást. (Derültség.) Zichy Nándor gr.: Tehát e szerint a cardinális, valamint a szent atya sem mondott igazat! (Derültség.) Ne méltóztassanak ezen nevetni, mert ez nagyon komoly kérdés! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Én is azt tartom, hogy ez nagyon komoly kérdés ; de korlátozni magam a polémiában senki által sem engedem. Én a parlamenti szokásokat megtartom. Itt állítás van szemben állítással. Az mondatott, hogy ebben hitbeli sérelem van. Én azt mondtam, nincs. Nincs azért, mert a római kath. egyház feje és ennélfogva annak a főpapjai javasolják, ugy a mint mondtam, ez actus megtételét. Ezt nem javasolhatnák, ha annak megtétele hitbeli sérelem volna. Ez az én állitásom. Ha ez állitásom valótlan méltóztassék megczáfolni. (Élénk tetssés.) Schlauch Lörincz nagyváradi biboros püspök: Meg is fogjuk czáfolni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De ekkor megvallom, még azon humoros megjegyzésemet sem vonom vissza, hogy ne ijesztgessük egymást, azaz ne mondjuk rá bizonyos actusra, hogy az hitbeli sérelem, a mikor nem az, épen azért, mert ez nagyon fontos dolog. A másik állítás az, hogy abban van a hitbeli sérelem, hogy a lelkésznek büntetés alatt meg van tiltva a házasság szentségét kiszolgáltatnia, mielőtt a civilis összeadás megtörtént volna. Igenis, meg van tiltva büntetés alatt. De kérem e tilalom egészen analóg azzal, melyet a házassági jogban mi házasságkötési tilalomnak és nem bontó akadálynak nevezünk. És itt megint egy körülményre kell a figyelmet feluivnom. Az egyház mindig elismerte, hogy a közjó érdekében, közérdek szempontjából a világi hatalomnak, tehát az államnak joga van házassági tilalmakat felállítani. Én most egészen ráállok e térre, nem ugyan, mintha magamra nézve állami szempontból döntőnek találnám, hanem az érvelés kedveért. Ez el van ismerve az egyház által, a polgári törvényhozás 19*