Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
146 XLVIII. ORS: kozó nyilatkozatok ő eminentiáját ki fogják elégíteni, különben az illető műveket holnap magammal fogom hozni. De nem is kell azt hinni, hogy ez valami veszedelmes ujitás volna. Ha a szomszédba, Ausztriába nézünk, melyet oly nagyon szeretnének "ezen házassági reformnál követendő mintának állítani, legalább számosan vannak, kik analóg intézkedéseket tartanának nálunk is helyeseknek, — Austriában, mondom, a polgári bíróságok ítélnek házassági ügyekben, pedig a házasságkötés ott rendszerint egyházi alakban történik. Sőt merem állítani, hogy e javaslat az egyháznak, természetesen a vallási téren, több szabadságot enged a bíráskodásban, mint az Austriában történt. (Derültség a jobboldalon.) Miután látom, hogy a főrendiháznak több tisztelt tagja ezt mulatságosnak találja, a következőket ajánlom figyelmökbe. (Halljuk!) 1868-ban, midőn a polgári törvénykönyv szabályai az egyházi házassági jog helyébe a házassági viszonyokra nézve visszaállíttattak, visszaállíttatott a polgári jurisdictio is, az egyházi bíróságok megpróbáltak tovább működni és ítéleteket hozni, természetesen olyanokat, melyek civilis érvénynyel nem birtak, hanem csak a vallási élet terén. A belügyminister, a cultus- és igazságügyi ministerek együtt kiadtak egy rendeletet 1869. február hó 19-ről, a melyben a bírói formák közt való eljárás megtiltatott, a bírói kiadványok formájának használata, az ítélet elnevezés, birói pecsét használata, szóval a bíráskodási formák szerinti eljárás megtiltatott. Ilyesmire a kötelező polgári házasság intézménye mellett nem lesz szükség. Már most méltóztassék mosolyogni. Ez nem lesz nálunk. Hol van tehát nagyobb szabadsága az egyháznak: ölte jelenleg, vagy pedig ha — a mint hiszem és remélem — e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, itt, a hol az egyház a vallási téren és vallási viszonyok felett szabadon Ítélhet. Kölönben egy egyszerű szempont eldönti a dolgot. Ha egyszer az állam átvette a házassági viszonynak állami tőrvénynyel való szabályozását, vájjon a jurisdictiot nem kell-e szükségkép átvennie? Alig hiszem, hogy valaki erre nemmel felelhetne. ;ÁGOS ÜLÉS. Nem gondolom tehát, méltóságos főrendek, hogy ezen okokból ezt a törvényjavaslatot vissza lehetne utasítani, kivéve, ha az álláspontot valakire nézve tisztán a dogma szabja meg, mert akkor — megvallom —- oly téren állunk, a melyen az érvelés egy civilis törvény felett valóban lehetetlen és nem is hihetem, hogy törvényhozó testületben ilynemű érvelés döntő lehetne. Nem tagadhatom meg magamtól a Gladstone-ra való hivatkozás érintésének örömét. Ö főmagassíga Gladstonenak két állítására hivatkozott: az egyik az, hogy 1857. óta, mióta állami törvény szabályozta Angliában a felbontási okokat, romlottak a házassági viszonyok; a második pedig az, hogy a felbontás megengedése egyátalában nem helyes. Nem furcsáé, méltóságos főrendek, az, hogy ha valaki 60 esztendőnél többet töltött a parlamentben és igen sokszor volt kormányon és igen sok alkalma volt a házassági jog reformját kezdeményezni, de ennek az erős meggyőződésnek ő soha semminemű kezdeményezésben jelét nem adta Nem szabad itt elfelejteni azt, hogy az a nagy államférfiú — a kinek azonban véleményét csak annyiban fogadom el, a mennyiben jó okokkal támogattatik, itt pedig csak véleménye, nem okai vannak előadva — igen sok véleményváltozáson ment keresztül, különösen egyházi dolgokban, az állam és egyház közti viszony kérdésében. Hiszen csak egyet emlitek fel a méltóságos főrendeknek az ismeretes tények közül. Ő, a ki könyvet irt az állam és egyház közti viszonyról, az egyház érdekében a legnagyobb szélsőségig ment, maga indítványozta az angol egyház államosításának megszüntetését Irlandban, alatta készült a jelenleg tárgyalás alatt levő és a walesi egyház államosításának megszüntetését tárgyazó javaslat. Nem tudom, hogy ő főmagassága által idézett vélemény mely korszakból való, de azt kell tartanom, hogy mint több, egyéb egyházi dolgokat érintő véleménye azon, különben kitűnő állam férfiúnak még nagyon sok változásnak lehet ezután is alávetve. A mi pedig azon további érvelését illeti, a melyben azt mondja, hogy hitbeli sérelem van
