Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

14? XLVTIT ORSZÁGOS ÜLÉS, álláspont. Én elfogadom azt az álláspontot, a melyre később ö főmagassága rátért, hogy vájjon sérti-e az a lelkiismereti szabadságot, kényszerit-e olyan cselekvényre, melyet az egyház hitelvei tiltanak? Ezt elfogadom a megítélés szempontjául, ez képezheti a birálat alapját. De azt kivánni, hogy egy törvényjavaslat azért vettessék el, mert egyik vagy másik egyház dogmáinak nem mindenben felel meg: annyit jelentene, mint az egyházat tenni úrrá az állam felett, az egyházi tanokat a polgári jogviszonyok felett és oly államban, a hol több egyház van, minden igazságos reformot lehetetlenné tenni. (Helyeslés a baloldalon) Hát ez régi dolog. Régen megvan már a magyar törvényhozásban ez a két irány. 1868-ban, méltóságos főrendek, a polgári perrendtartásról ideiglenes törvény alkottatott és ezen törvény keretében felmerült az, vájjon eltöröltessék-e a szentszékek jurisdictioja, vagyis helyesebben az egyházi bíráskodás a házassági jogviszonyok felett. S akkor a magyar politikai közvéleményben szétvált két irány. Az egyik irány, a melyre röviden csak azt akarom mondani, hogy ennek a háznak conservativ elemei nagy részben hozzátartoztak, ahhoz hajlott: nem kell eltörölni az egyházi házassági jogokat és bíráskodást, sőt szaporítani kell, meg kell adni azon egyházaknak is, a melyek nem birják, vagy még nem gyakorolják; meg kell adni a bíráskodást a házassági viszony felett, a mint a világi főrendek — köztük a boldogemlékü Cziráky János gróf is — egyenesen kijelentették, az israelitáknak is, a kiknek akkor egyenjogúsításáról volt szó. Ez volt az egyik irány. Eltért, ettől az~ alsóházban Deák Ferencz kezdeményezésére az alsóháznak óriási többsége által felállított másik, amaz irány, a mely azt mondta: nem a felekezeti jogok és ez által a bíráskodás szaporításában, nem a jogok particularis elaprózásában, hanem egy átalános, egységes, minden felekezeti elemtől ment házassági jog és jurísdictio megalkotásában van a probléma megoldása, melynek természetes kiegészítő eleme a kötelező polgári forma is. Ez volt a két álláspont. De" az, hogy e tőrvényjavaslat, mely ezt ezélozza, ne saját érdeme alapján ítéltessék meg, hanem azért, mert az egyház dogmáinak nem felel meg, ez kiválóan téves szempont! Gyakorlatilag véve, abban talán minden különbség nélkül méltóztatnak nekem igazat adni, nem az a kérdés, hogy a javaslat jogtételeiben minden egyház dogmáinak és szabályainak megfelel-e vagy sem? — nagyon jól tudják, hogy ez lehetetlen, hogy megfeleljen — hanem az a kérdés: lehet-e ezen intézmények alatt élni és ezen intézmények engednek-e olyan szabadságot, hogy valaki lelkiismereti sérelem és kényszer nélkül élhet ezen intézmények alatt. Ez a kérdés, mert ha igen, akkor megvan a vallásszabadság, megvan az egyházak szilárdsága, akkor megvan a polgári jogrend egysége, megvan a házasság biztossága és szilárdsága. Ő főmagassága felhozta azt, hogy az egyház tanai szerint a házasság szentség, ez úgy van, ezen törvényjavaslat szerint pedig — igy akarta az ellentétet megállapítani — csak szerződés. Engedelmet kérek, e törvényjavaslat azt nem mondja. Átalában e terminológiának nem szabatos használata sok félreértésre ad alkalmat. A kormány részéről arra utalok, hogy a törvényjavaslat sehol nem mondja puszta szerződésnek a házasságot — ellentmond az ily felfogásnak a törvényjavaslat egész tartalma; hanem tartja oly külön viszonynak, mely szer-, ződés alakjában köttetik meg (Ellenmondások a jobboldalon.) kölcsönös beleegyezés által, de a melynek sem létrejötte, sem tartalma, sem fennállása nem függ egyéni önkénytől, nincs a felek szabad rendelkezésének alávetve. Azt, hogy kölcsönös megegyezés, tehát szerződés alakjában jő létre, ugyanezt tartja a trienti concilium is egyenesen a maga határozataiban. (Ellenmondás a jobboldalon.) Felolvashatom, ugyanezt tartja a világon minden kánonista, a ki erről valaha véleményt mondott. Ne méltóztassanak tehát a fogalmakat összezavarni és azt mondani, hogy mi közönséges szerződésnek tartjuk, a minek hátterében az a félreértés van, hogy t. i. a közönséges szerződések határozatai állanak reá nézve, holott méltóztassanak elolvasni a törvényjavaslatot, mily fokban kizárja az, éppen erkölcsi szempontokból a felek sza-