Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 143 bad rendelkezését: e javaslat szerint a házasság sokkal szigorúbb, mint pl. a protestáns vagy az orthodox egyház jelenlegi joga tartja, sokkal szigorúbb, mint a protestáns egyházaknak bármely érvényes joga, sőt némely, bár nem számos tekintetben szigorúbb még a római egyház számára érvényes házassági jognál is, arra később, talán mai beszédem folyamában, rá fogok térni. Igen, e javaslat nem mondja, hogy a házasság szentség, de nem is zárja ki azt: erről tisztán vallási oldaláról a házasságnak nem szól, mert ez a polgári jogszabályzás körébe nem tartozik. Hát helyes volna-e, hogy ezt mondja, midőn a házassági viszonyt csak jogi vonatkozá* saiban szabályozza? Helyes volna-e, hogyha a javaslat kimondaoá azt, a mi eminenter a házasságnak vallási oldala, a mi a házasságot, mint vallási intézményt jellemzi 1 Ez, nézetem szerint, nem lett volna helyes, ez beavatkozás lett volna a vallási hit körébe, melytől elvileg óvakodtunk. A kik a házasságot szentségnek vallják, azt nem a polgári törvény erejénél fogva teszik, hanem dogma erejénél fogva. És azt a polgári törvény sem meg nem erősítheti, sem ki nem zárhatja, sem nem gyengítheti. A polgári lörvény, igaz, nem mondja, hogy szentség, mert ez nem tartozik körébe, mert nem tartozik hozzá vallási jellegű szabályozást venni fel, de nem is mondja, hogy nem szentség és nem tartalmaz semmi olyan rendelkezést, hogy Magyarország azon polgárai, kik hí tök szerint szentségnek tartják, gátolva lennének bármi tekintetben ezen hitöket követni. Ebben van a dolognak a lényege. (Helyeslés bal felöl.) igaz, hogy a kanonjog, helyesebben a katholikus egyház tanai szerint a házasság íelbonthaüan és ezen törvényjavaslat szerint a házasság felbontható s hogy ennélfogva a házasság ezen részére nézve nem egyezik meg a dogmával. De hát vájjon nem élhet-e azért e törvény és ezen intézmény alatt mindenki vallása szerint? Hát kényszerit-e valakit a felbontásra? Nem; hanem tisztán egyéni szabad akaratára hagyja, hogy kövesse vallási tanait, meggyőződése szerint, a seperatio intézményének elfogadása által nem nyit-e még arra is módot, hogy a kire a házassági tényleges viszony tűrhetetlen, ne legyen kénytelen felbontást kérni, mert vallása tiltja, de kérhessen separatiol?! (Úgy van! Úgy van! hal felől.) Már most, ha az illető vallása tanaival összhangban akar eljárni, ahhoz, a mii. vallása tilt, nem fog folyamodni, a javaslat ene nem kényszeríti, a szabadság terére teszi át a vallási tanok követését éä igy az igazi vallásosságnak, a vallási szabadságnak kedvez. (Helyeslés bal felől) Nem gyakorol kényszert t sem azon állampolgárokra, kik a házasságot felbonthatlannak tartják, sem azokra, kik azt felbonthatónak tartják, sem azokra, kik azt szentségnek tartják ugyan, de felbonthatónak, mint a görög keleti egyház. Igaz, nem ad mindazon okokból felbontást, mint a protestáns egyházak, még kevésbé mindazon okokból, mint a görög-keleti egyház, mely felbontási okok tekintetében a josefinumon sokban túlmegy. Merem állítani: felbontás tekintetében mindezeknél szigorúbb a javaslat. Csak egy pár tekinletet emelek ki. (Halljuk! Halljuk!) A házasság ezen törvényjavaslat szerint csak vétkesség okából bontható fel. Nem bontható fel, ha az egyik házastárs gyógyithatlan elmebajban szenved, nem bontható fel, ha ragályos, gyógyithatlan betegséggel sújtotta a gondviselés. Pedig ily okokból felbontást ad a görök-keleti egyház és az egyik okból egynérnelyik protestáns egyház is. Jól tudom, e szigorban sokszor nagy keménység van, elismerem, az illető házasfelekre feletie súlyos, néha az egész élet boldogságát széttipró ez a szigor; de mégis mi ma szigorúbb, nemesebb elvnek hődolva^úgy fogtuk fel a házasságot, mint a mely jóban, rosszban való egyesülésre köttetik és mi abból indultunk ki, hogy ezt mint csapást megadással tűrni kell, ha az egyik házastárs gyógyithatlan elmebetegségben szenved, vagy ha undorító és ragályos betegségek látogatják meg, de ezt, mint felbontási okot nem fogadtuk el, mint a görög-keleti egyházak . . . Román Miron metropolita (tagadólag int). Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen, a görög-keleti egyház ezeket a felbontási okokat ismeri, ha tévedek, Nagyméltóságod