Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
134 XLVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS, ma fennállanak, tovább fenn nem állhatnak, arra nézve az országban a hitfelekezetek és a pártok között nézeteltérés nincs; nézeteltérés egyedül az alapelvekre és azokra a módozatokra nézve van, a melyek szerint a mostani rendszer nélküliség okozta káros következmények, a mint azokat a t. előadó ur nagy szakértelemmel és bölcseséggel előadta, emberi számítás szerint helyesen és állandóan megorvosolhatok lennének. A házassági jogrendünkben uralkodó ziláltságot maga a nagyméltóságú püspöki kar emlékirata is hagsulyozá, a mint azt ő főmagasságú bibornok herczegprimás csak az imént is kifejtette. De e ziláltság okát — s ez előttem természetesnek látszik — nem az egyházi, hanem a világi törvényekben keresve és találva meg, arra a következtetésre jutóit, hogy a jog eszméjével állítólag ellenkező némely törvényeknek, jelesül az 1868 : XLVIIL t.-czikknek, mely a vegyes házasságokba a dualismust bevitte, továbbá az 1868:LIII. t. czikkben kifejezett, szerinte helytelen elvnek, hogy t. i. az áttért cselekvényei azon egytiáz tanai szerint itélendők meg, melybe áttért, megszüntetése szükséges arra, hogy egységes házassági jogrend létesüljön. A katholikus egyház egy bibornok-püspökének szintén ő Felségéhez intézett emlékirata pedig azon elvből indulván ki, hogy a kánoni jog érvénye az ország minden polgárára kiterjeszthető nem lévén, ne egységes, hanem azon kétféle felfogáshoz képest, melynek a polgárok a házasság tekintetében az országban hódolnak, ugy a házassági akadályok megállapításánál, mint a házasság megszüntetésénél kétféle házassági jog létesíttessék: a kánoni, a katholikus polgárok részére, kik közé a gör. keletieket is besorolhatni véli, az. állami jog pedig a nem katholikusok részére. A házassági jognak ily rendezése egyrészről a kanonjog uralmának merev, egyszerű visszaállításával, másrészről szint ily irányzattal a nem katholikusoknak uj alakban történő megrendszabályozása és egy kalap alá vonása mellett oly egyházaknak, melyek közt épen a házas ság szentsége fogalmának tekintetében a különbség lényeges, vagyis a kettőnél bizonyára több házassági jog és judicatura létesítése szükségének előidézésével a kérdést nem megoldani, hanem ujabb zavarokkal tetézni, — felfogásom szerint alig jelentene egyebet, mint ellentétet az általunk kitűzött négy czéllal, azzal t. i., hogy ha már rendezzük a házasságjogot, — pedig rendeznünk kell •— rendezzük azt megfelelően a hitfelekezeteink részére törvényeinkkel is biztosított szabadság, egyenjogúság és viszonosság elveinek, tehát nem felekezeti, hanem állami szempontból; — alig jelentene egyebet, mint ellentétben százados harezok nehezen kivívott eredményeivel, sőt azok teljes megsemmisítésével, szomorú visszaesésünket az Í868. előtti állapotokba. De nem tartanám czélravezetőnek, sem helyesnek a házassági jognak az úgynevezett facultativ vagy szükségbeli polgári házasság alapján történő rendezését sem. E nézetem bővebb indokolásának szükségességétől fölment engem egy nemes és nagy léleknek 1873. június 28-án történt utolsó megnyilatkozása. Es — legalább én — ezt az egyet hazai viszonyaink megítélése tekintetéből mindig tartom olyan, ha nem több értékűnek, mint azon férfiak nyilatkozatait, a kikre ö főmag bibornok herczegprimás hivatkozott és mivel óhajtom, hogy Deák Ferencz bölcsességének értéke, habár néha-néha halványulni látszik is egyes köreinkben állandó uralmát az ország a törvényhozás fölött el ne veszítse, mondhatnám soha, attól vezéreltetve ma is, mint teljes életemben mindenkor, mint előttem szent hagyatékot, nyugodt lélekkel fogadom el az állam és az egyház hatáskörének e téren való teljes különválasztása mellett, vagyis teljes kizárásával az állam és az egyház közt innen felmerülhető minden versengésnek, súrlódásnak, a mindenkire egyaránt kiterjedő állami egységes házassági jogot, házassági ügyekben az állami bíráskodást és az ezekben kitűzött nagy czélok megvalósításának egyedüli alkalmas eszközét: a polgári házasság kötelező formáját. (Helyeslés a baloldalon.) Jól tudom, méltóságos főrendek, csak az imént is bőségesen volt alkalmam hallani, hogy a polgári házasság megkötésének minden, tehát annak kötelező formája ellen is az egyház
