Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIII. ORSZÁGO S ÜLÉS. 135 részéről a legfőbb ellenvetés, hogy az ellenkezik az egyház hitelvével, azzal t. i., hogy a házasság szentség, felbonthatatlan és hogy annak érvényessége fölött egyedül az egyház van hivatva Ítélni. Egyszer már volt alkalmam, méltóságos főrendek, e ház előtt kinyilatkoztatni, de nem ismételhetem eléggé, hogy én — mint erre nem is hivatott — hitelvek fejtegetésébe avatkozni egyáíalán nem akarok, sőt szükségem sincs arra, hogy az egyház törvényeinek a híveket kötelező érvényességét a hit világán belől legkevésbbé is tagadásba vegyem; sőt ellenkezőleg, szívemnek minden még legutolsó dobbanásával is azt óhajtom, hogy a hithűség, a valláserkölcsi élet e hazának mennél több polgárát, tehát mennél több katholikust is hasson át, hogy ennélfogva házasságot is mennél több honpolgár, tehát katholikus is, egyedül a hitelveinek megfelelő kellékek szigorú szem előtt tartásával kössön. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen igyekezetében nem fog a törvény senkit meggátolni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a mint egyfelől állami egységes jogot hitfelekezeti viszonyainknál fogva nem alkothatunk, ugy, hogy ' abba a hitfelekezetek hitelveit is mintegy beczikkelyezzük: ugy másrészről a házasságkötések minden kigondolható módja között egyedül a» polgári házasságkötés kötelező formája az, melynek keretei közt, bármely vallásfelekezethez tartozzék is valaki, hitelveinek érvényesítésében lelkiismereti szabadságának szükségkép előálló korlátozásával nem találkozik. (Helyeslés a, baloldalon.) És épen ezért, bármily figyelemmel hallgassam, vagy olvassam is ama jogtörténelem, bölcseleti, hit- és erkölcstani fejtegetéseket, mint a melyeket csak az imént is hallottunk, vagy a melyeknek nagy tudománya, szingazdag tömege végső irányzatában ott állapodik meg, hogy a mint az igen tekintélyes helyről volt hangoztatva arra való tekintettel, hogy a vallásnak hitelvi rendszere felsőbb lelki természetű lévén, benső igazságának erejénél fogva a vele ellentétes intézkedéseknek, törvényeknek magát alá nem vetheti, vagy —a mint csak az imént hallottuk — hogy a katholikusok nem kívánnak több jogot, mint a mit az 1790-ikl országgyűlés a protestánsoknak megadott, azt t. i. hogy vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szín alatt, semmi büntetéssel nem kényszeríthetők, hogy ezekre való tekintettel az államnak tulajdonképen joga sincs a vallási felfogásokkal ellenkező törvényeket alkotnia, hogy az állami, úgynevezett omnipotentia e téren semmi más egyebet nem képes előidézni, mint azt, hogy a polgárok részéről ellenáilhatlan akadályokra találva, az átalános jogrendet megbontja: mindezekből az elvont fejtegetésekből, melyeknek igazságát különben a magok helyén készséggel ismerném el, a jelen kérdés vitatása alkalmával gyakorlatilag is érvényesíthető tanulságokat nem vonhatok. Először azért nem, mert a katholikusokat vallásukká ellenkező cselekedetekre sem most nem kényszeríti senki, a mikor e javaslatot meg akarják szavazni, sem nem fogja majd a törvény kényszeríteni, ha az megszavazva és szentesítve lesz. A mit a katholikusok ezúttal tesznek, teszik azt egyedül azért, mert hazájuk ügyét vélik szolgálni azzal, hogy az államot kivezetni segítik egy áldatlan harcz bonyodalmaiból, a mellekbe épen az egyház hajthatatlanságától kényszerítve, fokról fokra, de teljes jóhiszeműséggel jutott, teszik abban a meggyőződésben, hogy ez irányban tett szolgálatuk, a mely teljesen önkéntes, őket, ha igazán hithűek, vallásuk hitelveivel összeütközésbe semmiképen sem hozza és a mhel es-etleg hozhatná, azt megtenniük e törvény egyátalán nem parancsolja, nem parancsolja pedig azért, mert a házasságot — e törvényjavaslat szerint is — a polgári tisztviselő előtti megjelenésünkkel bevégzettnek egyedül csak az állam irányában tekinthetjük. Mert. az állam a házasságot az egyénre csak mint saját polgárára, annak polgári vonatkozású ügyeire nézve rendezi és teljesen érvényben és teljesen érintetlenül hagyja mindama szabályokat, és törvényeket, melyek az egyént, mint valemely vallásfelekezethez tartozót, hitelvénél fogva kötelezik; mert a házasságot e törvényjavaslat egész eonceptiója is az élet teljes folyamára contemplálván megkötöttnek, bizonyos, hogy a mely kathoükus a házasságot szentségnek tekinti ma, ugyanannak tekintheti e törvényjavaslatnak törvényerőre