Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIII. ORSZÁGO S ÜLÉS. 135 részéről a legfőbb ellenvetés, hogy az ellen­kezik az egyház hitelvével, azzal t. i., hogy a házasság szentség, felbonthatatlan és hogy annak érvényessége fölött egyedül az egyház van hivatva Ítélni. Egyszer már volt alkalmam, méltóságos főrendek, e ház előtt kinyilatkoztatni, de nem ismételhetem eléggé, hogy én — mint erre nem is hivatott — hitelvek fejtegetésébe avatkozni egyáíalán nem akarok, sőt szükségem sincs arra, hogy az egyház törvényeinek a híveket kötelező érvényességét a hit világán belől leg­kevésbbé is tagadásba vegyem; sőt ellenkező­leg, szívemnek minden még legutolsó dobba­násával is azt óhajtom, hogy a hithűség, a valláserkölcsi élet e hazának mennél több pol­gárát, tehát mennél több katholikust is hasson át, hogy ennélfogva házasságot is mennél több honpolgár, tehát katholikus is, egyedül a hit­elveinek megfelelő kellékek szigorú szem előtt tartásával kössön. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen igyekezetében nem fog a törvény senkit meg­gátolni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a mint egyfelől állami egységes jogot hitfele­kezeti viszonyainknál fogva nem alkothatunk, ugy, hogy ' abba a hitfelekezetek hitelveit is mintegy beczikkelyezzük: ugy másrészről a házasságkötések minden kigondolható módja között egyedül a» polgári házasságkötés köte­lező formája az, melynek keretei közt, bármely vallásfelekezethez tartozzék is valaki, hitelvei­nek érvényesítésében lelkiismereti szabadságá­nak szükségkép előálló korlátozásával nem találkozik. (Helyeslés a, baloldalon.) És épen ezért, bármily figyelemmel hall­gassam, vagy olvassam is ama jogtörténelem, bölcseleti, hit- és erkölcstani fejtegetéseket, mint a melyeket csak az imént is hallottunk, vagy a melyeknek nagy tudománya, szingazdag tömege végső irányzatában ott állapodik meg, hogy a mint az igen tekintélyes helyről volt hangoztatva arra való tekintettel, hogy a vallásnak hitelvi rendszere felsőbb lelki ter­mészetű lévén, benső igazságának erejénél fogva a vele ellentétes intézkedéseknek, tör­vényeknek magát alá nem vetheti, vagy —­a mint csak az imént hallottuk — hogy a katholikusok nem kívánnak több jogot, mint a mit az 1790-ikl országgyűlés a protestánsoknak megadott, azt t. i. hogy vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szín alatt, semmi bünte­téssel nem kényszeríthetők, hogy ezekre való tekintettel az államnak tulajdonképen joga sincs a vallási felfogásokkal ellenkező törvénye­ket alkotnia, hogy az állami, úgynevezett omni­potentia e téren semmi más egyebet nem képes előidézni, mint azt, hogy a polgárok részéről ellen­áilhatlan akadályokra találva, az átalános jog­rendet megbontja: mindezekből az elvont fejte­getésekből, melyeknek igazságát különben a magok helyén készséggel ismerném el, a jelen kérdés vitatása alkalmával gyakorlatilag is ér­vényesíthető tanulságokat nem vonhatok. Először azért nem, mert a katholikusokat vallásukká ellenkező cselekedetekre sem most nem kény­szeríti senki, a mikor e javaslatot meg akarják szavazni, sem nem fogja majd a törvény kény­szeríteni, ha az megszavazva és szentesítve lesz. A mit a katholikusok ezúttal tesznek, teszik azt egyedül azért, mert hazájuk ügyét vélik szolgálni azzal, hogy az államot kivezetni segítik egy áldatlan harcz bonyodalmaiból, a mellekbe épen az egyház hajthatatlanságától kényszerítve, fokról fokra, de teljes jóhiszemű­séggel jutott, teszik abban a meggyőződésben, hogy ez irányban tett szolgálatuk, a mely tel­jesen önkéntes, őket, ha igazán hithűek, val­lásuk hitelveivel összeütközésbe semmiképen sem hozza és a mhel es-etleg hozhatná, azt megtenniük e törvény egyátalán nem paran­csolja, nem parancsolja pedig azért, mert a házasságot — e törvényjavaslat szerint is — a polgári tisztviselő előtti megjelenésünkkel bevégzettnek egyedül csak az állam irányában tekinthetjük. Mert. az állam a házasságot az egyénre csak mint saját polgárára, annak pol­gári vonatkozású ügyeire nézve rendezi és teljesen érvényben és teljesen érintetlenül hagyja mindama szabályokat, és törvényeket, melyek az egyént, mint valemely vallásfelekezethez tartozót, hitelvénél fogva kötelezik; mert a házasságot e törvényjavaslat egész eonceptiója is az élet teljes folyamára contemplálván meg­kötöttnek, bizonyos, hogy a mely kathoükus a házasságot szentségnek tekinti ma, ugyanannak tekintheti e törvényjavaslatnak törvényerőre

Next

/
Oldalképek
Tartalom