Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 és ez alkalommal mondotta híressé vált és sok­szor idézett azon szavait: »Ich hoffe es noeh zu erieben, dass das Narrenschiff der Zeit am Felsen der christhlichen Kirehe scheitert.« (He­lyeslés.) S 1856-ban, valamint 1859-ben a po­rosz képviselőház által elfogadott házassági tör­vényjavaslatot a főrendiház elvetette. 1873-ban, midőn Biscmark hatalmának tetőpontján állt, a polgári házasság behozatala iránt ismételve tétetvén inditvány, a Kultur­kampf izgalmai és czéljai által befolyásolt Bis­mark igy szólt: »Ich bin entschlossen dafür einzustehen, wie für Manches, was meinenper­sönlichen Überzeigungen nicht immer ent­spricht.« Ezen vallomás szerint nem meggyőződésből fogadta el a polgári házasságot, a mit aztán ő és még 1. Vilmos császár is később megbánt Oettingen állítása szerint, mert az izgatót! ság nőtt, a hírlapok hasábjai napról napra ingerel­ték a kedélyeket, a gyűlések termei visszhan­goztak az elégüleilenség zajától, a szószéken is megtámadtatott a polgári házasság, annak meg­szüntetése valláskülönbség nélkül minden ol­dalról követeltetett. Csak egy-két példát akarok itt felhozni. 1880-iki okt. 27-én Lipcsében tartott evangélikus vallásúak értekezlete a kötelező polgári házas­ság megszüntetését sürgeti. Ugyancsak 1880-ik november 4-én Stuttgartban tartott népes érte­kezletnek előestéjén a választmány egy resolu­tiót indítványozott, melyben a kötelező polgári házasság mint »schweren Shädigung nicht nur des christlichen Wolksgewissens, sondern auch des Staates« nyilvánittatik. í881-ben Bajor­országban í50.000 aláírással ellátott kérvény nyújtatott be, mely Németország különböző, főleg protestáns lakosságú vidékéről jött s a melyben a kötelező polgári házasság megszün­tetését kívánják a tömeges aláírók valláskülönb­ség nélkül. Ennek következtében aztán a bajor országgyűlésen 1881. nov. 15-én a következő inditvány tétetett: A szövetségtanács tagjai utasittatnak, hogy egész erővel oda hassanak, hogy az 1875. évi febr. 6-iki polgári házasság­ról szóíó törvény megszüntetíessék és a házas­sági jog a vallások alapelveire fektettessék. Felemiitsem-e az 1888-iki porosz egyházi törvény abbeli rendelkezését, hogy a menyasz­szony a polgári kötés után következett egyházi kötésnél ne a férj nevén »Frau«-nak, hanem családi nevén >Jungfrau«-nak szólittassék, a mely intézkedés világosan mutatja, hogy a pül­gári kötés még a protestáns hitfeíekezet részé­ről sem tekintetik valódi házasságnak 1 ! (He­lyeslés.) Szóljak-e a polgári házasság után bekö­vetkezett elkereszténytelenedésröl, mely a sta­tistica szomorú adatai szerint ijesztő arányokat öltött? (Helyeslés.) Szóljak-e a porosz király ren­deletéről, hogy a katonák és állami tisztviselők állásuk elvesztésének terhe alatt köteleztetnek a házasságot egyházilag is megkötni? íme a helyzet, melyet a polgári házasság behozatala teremtett Poroszországban. Méltóságos főrendek! Az előadottak alapján nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mint katholikus, mert egyházam hitelveit sérti s ez által rést üt a lelkiismeret szabadságán. Nem fogadhatom el mint polgár, mert előre látom az erkölcsi és anyagi hátrányokat, előre látom a közerkölcsiség meglazulását, a családi életnek megingatását, a nő és gyermekek sorsának bi­zonytalanságát s miről nem is szóltam még, a közterhek növekedését. Nem fogadhatom el mint főrendiházi tag, mert előre látom, hogy ugy politikai, mint tár­sadalmi és vallási életünkben folytonos bonyo­dalmak kiapadhatatlan forrása lesz. (He­lyeslés.) Végre nem fogadhatom el állásomnál fogva, melyet midőn elfoglaltam, esküt tettem egy­házam fejének képviselője előtt, hogy hű leszek egyházamhoz, esküt tettem megkoronázott kirá­lyom előtt, hogy hű leszek hazámhoz s most felvetem itt a kérdést: hűtlen leszek-e én ha­zámhoz, ha e törvényjavaslatot ellenzem 1 Nem leszek hűtlen. Hűtlen leszek-e egyházamhoz, ha e törvényjavaslatot elfogadom? Igenis, hűtlen leszek. Én tehát e törvényjavaslatot meg nem sza­vazom. (Hosszantartó éljenzés és taps jobbfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Gajzágó Salamon ! Gajzágó Salamon: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Hogy házasságjogi viszonyaink ugy, a mint történelmileg kifejlődve

Next

/
Oldalképek
Tartalom