Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIU. ORSZ nézve szétválasztását az egyház és az állam jogkörének. A facultativ házasság ezt nem engedi meg, hanem azt mondja az illető félnek: itt van az állam, itt van az egyház, ha házasságra akarsz lépni, válaszd az egyiket és vesd meg a másikai. A kisegítő polgári házasság kényszeríti a feleket arra, hogy egyházban, a pap előtt kössék meg a házasságot, de ugyanakkor lealacsonyítja az államot, a mikor azt mondja : ha a pap nem akar összeadni, majd megteszem én. A törvényjavaslat semmiben sem sérti az egyházakat, mindenkit, meghagy a maga jogkörében. Meghagyja az egyháznak mindazon jogokat, melyek azt a jogállamban megilletik. Nem félek én a törvényjavaslatnak, ha törvénynyé válik, következményeitől. Bizom a papságnak, az én egyházam főpapságának különösen hazafiságában. Nem hiszem, hogy a főpapság valamikor magát szembe akarja találni saját híveinek egy jelenlékeny részével: azzal, mely szeretettel, áhítattal ragaszkodik vallásához, de szereti hazáját is annyira, hogy sohasem fog szövetkezni bizonyos elemekkel, melyek most is, midőn e javaslat ellen izgatnak, nem akarnak egyebet mint a magyar állam egységét szétrobbantani. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem áll

I) Bizom Magyarország népének törvénytiszteletében és abban, hogy senki sem akarja a házasságot polgári közeg nélkül megkötni, hogy így az állam az abból származó gyermekeket törvényeseknek ne ismerje el s hogy így az az ártatlan gyermek esetleg egy reá néző hitbizomány birtokától essék el. A miniszter úr kimerítő indokolásában ki van mutatva — s ez megezáfolhatatlan is — hogy az egységes házassági jogot kivált Magyarországon a felekezeti rendszer alapján megalkotni nem lehet, mert itt oly erős felekezetek állanak egymással szemben, a melynek hivei milliókra mennek. örömmel üdvözlöm e tőrvényjavaslatot már az egységes magyar állameszme szempontjából is, amelyet az a kötelező kötési formával mindenesetre szilárdítani fog. Sokan félnek e javaslattól azért, mert liberális, sőt radicalis. Igenis, méltóságos főrendek, szabadelvű ez ;ÁGOS ÜLÉS. 127 a törvényjavaslat, megfelel jogfejlődésünknek, ahhoz hű marad és én bizom Istenemben és nemzetemnek szellemében, hogy Magyarország jogélete, államélete soha sem fog visszafejlődni a középszázadokra. A mi pedig a radicalismust illeti, nem féltem Magyarországot attól a radicalismustól, melyet a haza bölcse Deák Ferencz ajánlott. A törvényjavaslat megadja az egyháznak, a mi azt megilleti egy jogállamban. Én is arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy adják meg az egyháznak, a mi az egyházé, és adják meg a magyar jogállamnak, a mi a magyar jogállamé. A törvényjavaslatot elfogadom és mint a hármas bizottság előadója, átalánosságban elfogadásra ajánlom. (Éljenzés.) Gyulai Pál jegyző: Vaszary Kolos, tábornok herczegprimás! (Halljak ! Halljuk !) Vaszary Kolos, bibornok herczegprimás: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Mielőtt az előttünk levő, elveiben oly * mélyreható, hatásaiban oly beláthatatlan következményű törvényjavaslathoz szólnék, bátorkodom a méltóságos előadó úrnak egy állítására észrevételemet megtenni. Felemlítette ő méltósága Kálmán király törvénykezését. Először ugy tudom, hogy még ez vita alatt van, vájjon maga a király, vagy pedig a zsinat hozta-e azokat a törvényeket, melyeket Alberic gyűjtött össze és melyeknek Í5. §-ában ugyanaz van, a mit ő méltósi'ga méltóztatott felolvasni. De tegyük fel, hogy maga a király a papság nélkül hozta meg azt az országgyűlési törvényt, a mit föl nem tehetünk, még akkor is a törvény én mellettem szól, mert azt mondja, hogy:: minden házasság az egyház szolgája előtt kötendő meg két tanú jelenlétében. Mi sem kívánunk egyebet. És a kánoni törvény Kálmán király idejében véget vetett a pogány szertartások utolsó maradékának és a berkekben, valamint hegyekben kötött házasságoknak. Kálmán királyunk bölcsesége megelőzte a trienti zsinat határozatát, a mely nem annyira egyházi, mint inkább sociális tekintetben veendő figyelembe, ö méltósága érveire bátorkodom felemlíteni, hogy a magyar püspöki kar 1893. évi márczius 3-án a magyar kormányhoz intézett emlékiratában az újabb egyházpolitikai