Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLV1I1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 született gyermekek szüleiknek vagyonában és jogaiban nem örökösödhetnek, ha mindjárt ezeket a gyermekeket a pápa legitimálta is. Nem is volt ebben az országban nagy baj a kánonjoggal addig, mig itt a kalholikus vallás uralkodott kizárólag. De a reíbrmatio terjedtével változtak a viszonyok és a magyar törvényhozó hatalom, a mely soha sem mondott le'ama jogáról, hogy vallási és házasságjogi törvényeit is módosíthassa és változtathassa, 1790/9l-ben meghozta a XXVI. törvóayczikket a protestánsok javára »contradictionibus dominorutn cleri non obstantibus«. így lett meghozva önállólag utóbb 1844-ben a Ill-ik, azután 1848-ban a XX-ik, 1868-ban a XLVIII. és LM. t.-cz. rnind önállóan, Erdélynek jogfejlődését nem is érintve ezúttal. Most, méltóságos főrendek, a törvényhozás előtt az a feladat áll, hogy rendezze a házassági jogot. Elodázhatatlan szükség van erre a rendezésre először már azért is, mert ideje, hogy végre-valahára birjon ez az ország szerves pol gári törvénykönyvvel, a melynek legfontosabb része a házassági jog, minthogy a házasság alapja a családnak, a társadalomnak és magának az államnak és forrása számtalan személyi, családi és vagyoni jogviszonynak. Égető szűkség van a házassági jog rendezésére már azon siralmas állapotnál fogva is, a melyben épen ez a jog ez idő szerint Magyarországon sinylődik. És mi az oka ennek a zűrzavaros, siralmas állapotnak í A házassági jog és a házassági judicatura egységének hiánya. Oka ennek a sokféle házassági jog, a mely a házasfelek, vagy azok egyikének nemcsak vallása, hanem Magyarországon, vagy Erdélyben való lakhelye, sőt a görögkeletieknél a románoknak és szerbeknek nemzetisége szerint változó. Oka továbbá az a kétféle bíráskodás, a melyet különösen a vegyes házassági válóperben tapasztalhatunk s a melyet az 1868 : XLVIII t.-cz. rendelt el. Már itt vitássá válik első sorban maga a bírói illetékesség kérdése. Ez a sokféle házassági jog a maga eltérő anyagi és eljárási szabályaival vonja maga ulán nem egyszer azt, hogy mig az állami bíróságok egy házasságot felbontanak s a házasfelet újabb házasságkötésre szabadítják fel és ez újabb házasságra lép is: addig az egyházi bíróságok a házasságot felbonthatlannak nyilvánitják. Van tehát ugyanegy házasságból kifolyólag két özvegy ; hogy melyik aztán a törvényes az egymásután következett házasságokból; melyik a törvényes gyermek, azt igen nehéz a bírónak megállapitania. Még a büntető bírónak is baja van e miatt, mikor a bigámia kérdésével áll szemben. De nem akarom mindezeket fejtegetni, hisz a méltóságos főrendek mindegyikének tudomása van erről. Nem mellőzhetem azonban hallgatással azt, a mit hangoztatnak és a mi már e teremben is hangoztatva lett főpapi részről, hogy t i. a magyar bíróságok judicaturája járult leginkább hozzá a mai bonyolódott állapotokhoz és pedig azzal, hogy visszaható erőt tulajdonit az 1868 : LM. törvényczikknek s nem respectálván az illető felekre, vonatkozó azon törvényeket, melyek a házasságkötéskor fennálltak. Bocsánatot kérek, a magyar bíróságok, valahányszor azon kérdéssel foglalkoztak, hogy valamely házasság érvényesen jött-e létre, soha más törvény szerint nem ítéltek, mint azon törvény, azon jog szerint, a melynek uralma alatt állottak a házasfelek, vagy állott az illető házasfél a házasság kötésekor. De a mi azután már a megkötött házasságból később, különösen pedig a mi az LIIL t.-cz. 8. szakaszának nyomán az áttérés után felmerült, arra igenis alkalmazták a bíróságok kötelességük szerint az illető házasfél új jogát, mert ezt a törvény rendelte. A jogtudomány szerint, ha új jog keletkezik, mely valami ethikai elvet akar jogerőre emelni, az rendszerint visszaható erővel bir, különösen a házassági és vallási perekben. Azonfelül a törvénynek kifejezett czéljával, határozott rendelkezésével szemben igenis az illető -félnek új házassági jogát kell alkalmazni, mert miképen szól az 1868 ; XLVIII. t.-cz.-nek, a mely a vegyes házassági válópereket rendezi, első szakasza ? (Olvassa.) »A vegyes házassági válóperek, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és az ideiglenes elválást, vagy a végképi fel bontást tárgyazzák, az alperes illetékes birósága előtt inditandók meg, és miután az alperes felett kimondott ítélet jogerőre emelkedett, a per legfeljebb 30 nap alatt hivatalból átleendő