Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
124 XLV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS, helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában a m. kir. kereskedelemügyi minister által előterjesztett jelentésre hozott képviselőházi határozat. Mindezek a tárgyak a közgazdasági bizottságnak adattak ki és annak idején, midőn a bizottság be fogja adni jelentését, napirendre fognak tűzetni. Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gr.! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Valamint alig múlt el az évben ülés, hogy ne tettem volna, úgy e mai napon is azon megtisztelő küldetést kell teljesüenem, a melyet több község katholikus polgárai rám ruháztak, midőn kérvényüknek e házban való átnyujtásával biztak meg. Bármennyire előrehaladott legyen is az idő, azt hiszem, hogy a hitökbcz pietással ragaszkodó és a nagyméltóságú főrendiház äráut teljes bizalommil viseltető ezen férfiaknak az egyházpolitikai javaslatok ellen irányuló kérvényét ma sem késő benyújtanom. Nevezetesen pedig van szerencsém Lutissa, Klubina, Riecsnicza, Radvosztka, Ö-Besztercze, Felső-Tisina, Havrelka, Uj-Besztercze, Ürményháza, Káptalanfa, Bodafa, Gyeptt-Kaján, Hány. Rózsavölgy trenc-énmegyei községeknek és az avasi esperesi kerület papságának, összesen 2312 aláírással ellátott kérvényét a nagyméltóságú háznak asztalára letenni, kérvén, hogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásakor ezeket is méltóztassanak figyelembe venni. Elnök : Az eddigi gyakorlatot követve, a hármas bizottsághoz utasíttatnak ezen újabb kérvények. Következik a napirend: A közjogi és törvénykezési, pénzügyi és közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak jelentése a háznssági jogról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem, méltóztassék a jelentést meghallgatni. Bánffy György gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Gyulai Pál jegyző: Czorda Bódog! Czorda Bódog: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Félreismerné az állam törvényhozó hatalma a maga feladatát, ha a házasságjog rendezésénél más egyébnek, mint csakis a társadalmi és az állatni jogrendnek tekintetei á:tal vezéreltetné magát. Ezen jogrend tekintetei vezették a magyar államot mindenkor, valahányszor a házasságok iránt intézkedett. Intézkedett pedig mindig a maga souverainitásának tudatában, függetlenül az egyháztól, a melynek különben védője és oltalrnazója volt mindenkor. Szent László király decretumai, a melyek a szent király elnöklete alatt az ország főpapjai s nagyjai hozzájárulásával és a clerus s a nép — populus — jelenlétében hozattak, rendelkeztek különösen a papok házasságairól. Ezek egyike — hogy a többit ne említsem — az I. könyv 3. fejezetében megengedte időlegesen a papoknak házasságuk folytatását első törvényes nejökkel; pedig tudjuk, hogy Hildebrand, VII. Gergely pápa már előbb 1074-ben megtiltotta a papoknak a házasságot azzal, hogy a nős papok vagy bocsássák el feleségüket, vagy pedig fosztassanak meg papi hivataluktól. Csak később, de világi törvénynyel lett Magyarországon behozva a coelibatus, SzentLászlónak utóda, Kálmán alatt, ennek egyik decreturnában. Világi törvény, ismét Kálmán király egyik decretuma rendelte el azt is, hogy a házasságok az egyház szine előtt köttessenek. Ezzel tehát a clandestinum matrimoniumok eltiltattak Magyarországon jóval előbb a trienti conciliumnál. Igenis elfogadott a magyar állam s ennek törvényhozó hatalma sokat a kanonjogból, de ezt tették Európa más népei és államai is. Ebben az országban azonban törvényerővel csak az a kanon birt, a melyet az állam az ő civil auctoritásával felruházott. Ezek a törvények neveztettek leges saeculareseknek, más egyéb kánon legfeljebb tanácsnak tekintetett, a melyre nézve igen helyesen mondja Kollár Ádám: »Consilium Romae dátum, non legis statim loco habet«. Megóvta a magyar törvényhozás a maga függetlenségét Rómával szemben mindenkor, így a Hármaskönyv első részénél 106. czímében kimondatott, hogy ha vérrokonok egymással házasságra lépnek és ebből a házasságból gyermekek születnek, a mennyiben tudva kötötték meg a házasságot, az ily házasságból
