Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-46
114 XLVl. ORSZÁGOS ÜLÉS. felölelni az ezredéves múlt különböző phasisait: előre látható, hogy több szobor alkotására lesz szükség. Ezeket a szobor-alkotásokat nem lehet okszerűen ugy csoportosítani egymás mellé, hogy megfeleljenek az aesthetika követelményeinek. Tehát szükséges olyan architektonikus alakot adni, a mely nem szolgál egyébre, mint ezen különböző szoborművek összhangzatos felölelésére. Nevezzük azt diadalívnek, vagy bármi egyébnek, de itt oly architektonikus létesítményről van szó, mely alkalmas azon különböző szobrok czélszerü csoportosítására, a mely szobrokkai azt az ezredéves multat ki akarjuk fejezni. Igaz, hogy volt diadalív-tervezet is, de volt megint egészen más tervezet, mely nem is diadalív-formában volt megoldva hanem más architektonikus létesítmény, mely alkalmas különböző szobrok elhelyezésére. Ő méltósága indítványában a diadalívvel szembe méltóztatott állítani a pantheont. Vagyok bátor arra figyelmeztetni, hogy, nézetető szerint, ez a kettő nem zárja ki egymást. A diadalív, akárminek nézzük azt az architektonikus létesítményt, szükséges lesz akkor, ha akarunk millennaris szobrokat csinálni, akár csinálunk pantheont, akár nem. Ha akarunk szobrokat csinálni, ezek csoporlositására valami architektonikus létesítmény mellőzhetetlen lesz. Ha nem akarunk szobrokat csinálni, természetesen mellőzhető lesz az azok felölelésére szolgáló architektonikus létesítmény, de azt a pantheonnal szembeállitni nem lehet, mert ez két egészen különböző dolog. A pantheonra vonatkozólag nekem csak egy megjegyzésem van. A pautheon ideája többször felmerült; a közelmúltnak igen nagy alakjai, közöttök Széchenyi István gróf is a pantheon felállítása mellett nyilatkozott. Egész őszintén bevallom, hogy a pantheonnak nem vagyok valami nagy barátja és azért valami nagyon lelkesedni nem tudok. A pantheon a legújabb tapasztalások szerint csak idealiler foglalja össze a nemzet nagyjait; a pantheon igen sokszor a legnagyobb igaztalanságokkal jár, a mennyiben előfordulnak benne azok, a kik momentán, az elhatározás pillanatában befolyást tudtak gyakorolni az intéző körökre és mellőztetnek azok, a kiknek érdemei talán sokkal nagyobbak voltak, (Igaz! Úgy van!) de csak a késő utókor által ismertetnek fel. A pantheonra nézve más megjegyzésem is van. Én azt hiszem, diogy talán a legméltóbb az, ha nagyjainkat nem külön helyezzük el valami hegymagaslatokra, hanem elhelyezzük ott. a nép között, hogy ctt nyugodjanak, a mely nép érdekében működtek, a melyre kell, hogy hatást gyakoroljanak. De én azért nem akarok elzárkózni egy pantheon ideájának jogosultsága elől azt hiszem, hogy ez oly kérdés, a hol a a felfogásoknak igen tág tere nyilik és átalában nem oly kérdés, mely olyannak tekinthető, hogy azt kormányzati szempontból ellenezni lehelne, ha azt a nagy közvélemény vagy a törvényhozás bármely háza kiváuja. Ez a pietásnak oly nyilvánulása, melylyel ellentétes álláspontot elfoglalni a kormány részéről legalább is valami nagyon okszerűnek nem lenne mondható. De, méltóságos főrendek, mit érne ily akadémikus elhatározása annak, hogy ily pantheon létesíttessék ? A pantheont nálunk a Gellérthegyen kívánják létesíteni; azt mondják, az lenne a íegalkalmassabb a pantheon elhelyezésére. És azok, a kik a pantheon ideájával foglalkoznak, körülbelöl azt lehetne mondani, nagy többségben már erre a resultatumra jutottak. De a Gellérthegyet illetőleg nem lennénk képesek megfelelni az utasítás azon pontjának, I hogy az alapkő már 1896-ban, midőn a millennaris ünnepély lesz, lerakassák, azon egyszerű ( okból, mert a legnagyobb jóakarat és igyekezet , daczára a gellérthegyi citadella 1896 előtt átadható nem lesz és ez nem a jóakarat vagy készség hiányán múlik, hanem egyszerűen azon, hogy minden katonai épületünket, a melyek egyes felszerelvények elhelyezésére alkalmasak voltak, a középitmények létesítése alkalmával hamarjában kiüríttettük, a helyett, hogy azok pótlásáról gondoskodhattunk volna. Legújabban is az országház építése alkalmából kiüríttetett egy raktár és a helyettesítő objectutnot csak későbben létesítettük. A legújabban szabályozott budai részekben is, hol ilyen létesítmények vannak, a kiindulási pontot az képezte hogy az egyes raktárak máshová helyeztessenek
