Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-46

XVLÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 Ezeket meg leheíett tenni; de hogy ha most a gellérthegyi citadella, a mely egy részében ma is raktárul szolgál, lebontatnék, mielőtt mással helyettesíteni lehetne, igazán nem tudom, hogy lehetne ezen helyeket azonnal másokkal pótolni. Megállapított városrendezési tervezetet készítettünk, a mely azt helyezi kilátásba, hogy a citadella 1896-ban lesz átadható, akkor lehet a pantheonra gondolni de előbb a citadella lebontásáról és annak mással való pótlásáról kell gondoskodni, és akkor lehet a pantheon alapkövének letételére gondolni. Én tehát arra kérném a méltóságos főrendeket, hogy ezt a határozati javaslatot mellőzni méltóztassanak abból az egyszerű okból, mert ha másutt akarjuk a pantheont létesiteni, fogunk oly helyet találni, a hol az alapkövet le lehet tenni, de azon a helyen, a hol azt a legtöbben czélba veszik, ezt eszközölni nem lehetne. Egyébként az a határozati javaslat, melynek országos határozattá emeléséről van itt szó, nem megy bele a részletekbe, az egyszerűen az irányeszméket kívánja meghatározni és a kiküldendő bizottság, a mely nemcsak ellenőrző, hanem kezdeményező joggal is fel van ruházva, lesz hivatva arra, hogy a részletes terveket kidolgozza, ezekre nézve megállapodásra jusson, és a mennyiben szükségét látja annak, hogy valamely irányban, esetleg a pantheon tekintetébea, kezdeményezést tegyen,provokálhatja a törvényhozás hozzájárulását akkor, midőn meglepetésszerűen találkozunk egyes ily kérdésekkel, hanem midőn azok megérlelődve képezhetik a határozathozatal tárgyát, ugy, hogy a kivihetőség se legyen veszélyeztetve. Nagyon kérem a méltóságos főrendeket, hogy az eredeti határozati javaslatot méltóztassanak elfogadni.. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én is ugy fogom fel ezl a javaslatot, hogy mi voltaképen szorosan vett megállapodásokra nem is jutunk, hanem e részben a megbízott és'az erre hivatott kormány előterjesztését tudomásul veszsziik. Ázt hiszem, hogy az az indítvány — bármily nemes indulatból és helyes felfogásból eredjen is — a melyet Zichy Antal ő méltósága a pantheon iránt benyújtott, nem fér ennek a keretébe, hanem helyesen és megfelelően csak is külön törvény által lenne létesíthető, mert azt decorativ dolognak tekinteni még sem lehet. Én kérem, ne méltóztassanak rólam feltenni, hogy a mi történeti multunk és a nemzet nagysága iránti kegyelet oly meleg érzéssel ne élne bennem, mint bárki másban; de azt hiszem, hogy bármennyire lelkesedjem is, azon, eszméket és azon irányt, a melyben leginkább óhajtottuk ünnepelhetni azt a napot, a melynek ünneplését kijelöljük, ezt külön kifejteni hivatott nem vagyok ; mert hiszen ha mindenki programmot fejtene ki, utóbb a nézetek oly sokfélesége állana elő, hogy megállapodni nem lehetne, holott elvégise a főrendek egyszerűbben cselekednének, ha egyszer megnyugodnának abban, a miben a másik házban e részben megállapodtak. Azt kívánnám, hogy ez az ünnep leginkább a lélek, az eszme, a béke ünnepe legyen és hogy akkorára eloszolnának mindazon fellegek, melyek a békés együttlétet oly siralmasan megzavarják és ezen értelemben fogom fel azt a 400 iskolára vonatkozó javaslatot is. Azt hiszem, hogy annak a négyszáz iskola nak a létesítéséhez mi katholikusok és köztünk bizonyosan a püspöki kar a maga hatáskörében szintén hathatósan és a katholikusoknak megfelelő arányban fognak részt venni. De azt hiszem, hogy itt nem felekezeti iskolák értetnek"; erre nézve kérnék rövid felvilágosítást, mert csak akkor fűzöm tovább eszméimet. Ha pedig tisztán felekezetnélküli iskolák értetnének, még akkor sem kívánnék eltérni e megállapodástól, mert hiszen a felett ez alkalommal vitatkozni nem találnám czélszerűnek. Hiszen ez itt praecise nincs is kifejezve. De akkor azt óhajtanám, hogy e felekezetnélküli iskolák, a melyekről itt szó van, mielőbb válhassanak felekezeti iskolákká, a melyekben, egyesülten hittel, Isten és felebarát iránti szeretettel, a hazaszeretet és a haza törvényei iránti hódolat és a felséges uralkodóház iránti ragaszkodás, bizalom és szeretet a nemzet ifjú sarjadékába beoltathassák, ne pedig legyen olyan valami, a mire egyik vagy másik honpolgár mindig keserűséggel tekintene. Csáky Albin gr.

s vallás- és közoktatásügyi míníster: Nagyméltóságú elnök úr, 15*