Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS, 113 méltóságos főrendek! Engem váratlanul ért igen tisztelt tagtársam felszólalása, de teljes szívvel járulok ahhoz, a mit ő elmondott. A közkézen forgó programúiban sok oly tüntetésszerű, sok szini előadásszerű van. De ezek felett az illető körök már határoztak és nem látom idejét és alkalmát annak, hogy ebben lényeges változtatás történjék. Ez az egy pont megváltoztatható és ez nagyon kívánatos volna, t. i., hogy a diadalivtől tekintenénk el, és azon indítvány alapján, melyet ő méltósága beadott fel kéretnék a nagyméltóságú ministerium, hogy a változást lehetőleg még most is érvényesítse. Lehet, hogy nem fog elkészülhetni épen arra a napra, de a diadalív sem jöhet oly gyorsan létre, ha számbavehető architektonikus mű akar lenni. Egy nemzeti pantheon alkalmas helyen való felállítása a nemzethez és azon hatalomhoz méltó momentum volna, holott egy diadalív felállítása ma és itt, szerintem, nincs indokolva. Azért bátor vagyok Zichy Antal ö méltóságának indítványát a nagyméltóságú főrendek pártolásába ajánlani. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A mi először azokat a megjegyzéseket illeti, hogy az itt kifejtett programm, a melylyel az ezredévet megünnepelni akaijuk, sok olyan kicsiny dolgot tartalmaz, a mely a gyakorlati élet mindennapi szükségleteit elégíti ki és a mely most feltüntettetik ugy, mintha ez az ezredév indokából történnék, ezt nem hátránynak, hanem igen nagy előnynek tartom Azt hiszem, nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy egy ezredévet méltán megünne pelni csak valami rendkivüli dologgal lehet; azt hiszem, az ezredévet legméltóbban akkor ünnepeljük meg, ha egyúttal a gyakorlati élet szükségleteit is kielégítve, egyes létesítményeket kötünk ezen ezredév emlékéhez. A mi különösen Vécsey József báró ő méltóságának megjegyzését illeti, hogy itt több oly szinielőadásszerű dolog lenne a programúiban, ezeket, bocsánatot kérek, én nem találom; mert az egy történeti felvonulástól eltekintve, a mely társadalmi úton amúgy is létesíttetni szándékoltatik, én a látványosságra itt semmi súlyt fektetve nem látok. FÖBENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. Mit javaslunk mi? Javasoljuk iskolák felállítását, javasoljuk, hogy nagy létesítmények, mint a Vaskapu szabályozása — a mely talán egy internationalis jellegű ünneppé fog lenni — a fővárosi nagy hidak megnyitása költessenek össze az ezredéves ünnep emlékével. * Azt hiszem, ez mind olyan nagy és meszsze jövőbe kiható létesítmény, hogy, ha ezek az emlékkel összeköttetnek, ez az ezredév kisebbítésére nem lehet, hanem ezen emlékekhez a szép múltnak átgondolása fog fűződni. Hiszen vannak nagyszabású intézkedések, magának a műtörténeti múzeumnak felállítása egy elhatározó igen nagy lépés, mely alkalmas lesz nemcsak arra, hogy a műízlést emelje, hogy az anyagi érdekkel szemben a szellemi iránynak nyisson új kaput, hanem talán arra is, hogy a mennyire lehet, a mi viszonyaink közt okszerűen gondoljunk arra, hogy művészeti központot teremtsünk és azt csakugyan létesítsük is. Ezen intézkedésekre a kisszerűség jellegét sütni, még sem engedhetem szó nélkül. A mi a diadalivet illeti, volt alkalmam ugy előterjesztésemben, mint a bizottsági tárgyalás alkalmával — sajnálom, hogy nem a méltóságos főrendiház bizottságában, a hol akkor akadályozva voltam a megjelenésben, hanem a képviselőházban és annak bizottságában is -- nyilatkozni. Itt tuíajdonképen sohasem az volt az eszme, hogy diadalív létesíttessék, nem magára a diadalívre gondoltam, jól lehet egy diadalív nemcsak ugy képzelhető, hogy az vér- és i csataemléket örökítsen meg, mert arra rá lehet tenni egy ezredéves múltnak kimagasló történetét, mely ép ugy meríthető a csaták köréből, mint más nagyobb nemzeti momentumokból. Egy ily létesítménynek semmi összeköttetése sem kell, hogy legyen a véres harczokkal, hanem a nemzeti történetnek legkiválóbb pontjaival. De tulajdonképen nem is diadalív van itt jelezve; a czél az volt, mint többszörösen kinyilvánítottam, hogy miután kétségtelen, hogy az ezredéves multat szobrokban is meg kell örökíteni, miután az is kétségtelen, hogy alig képzelhető az aesthetika követelményeinek és a momentum nagyságának megfelelő olyan szobor létesítése, hogy egyes szobor képes lenne 15