Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-46
112 . XLVL ORSZÁGOS ÜLÉS. sáról s a vele kapcsolatos túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházások; az orsz. tanítói nyugdíj- és gyámalap 1892. kezeléséről: az aldunai vaskapu-szabályozás 1892. évi munkálatairól és költségei tárgyában hozott képviselőházi határozatokról. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a bizottság jelentéséhez ? Ha igen, kimondom határozatkép, hogy a méltóságos főrendek a jelentést tudomásul veszik, ahhoz hozzájárulnak, azt országos határozattá emelik, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a főrendiház közgazgasági és közlekedési bizottságának jelentése a Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése tárgyában a rn. kir. ministerelnök által az országgyűlés elé terjesztett előterjesztésére hozott képviselőházi 4022. számú határozatról. Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Antal! Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én a bizottság jelentését és az alapul szolgáló határozatokat elvben és átalánosságban szívesen elfogadom, azonban mellesleg nem fojthatom el azon különben ártatlan megjegyzésemet, hogy ezen javaslatnak legtöbb pontja okvetlenül arra az okos és kedélyes családapára emlékeztet, a ki valamely ünnep alkalmával pl. karácsonykor ruhácskákat, czipőcskéket és mindenféle többé-kevésbbé prózai tárgyakat is felaggat a karácsonyfára, a mivel véghetetlen nagy örömet szerez az ő kisdedeinek, t. i. oly tárgyakat, a melyekre minden ünnep nélkül is előbb-utóbb és talán épen abban az időben már szüksége volna. Én örömest vigadok a vigadókkal, ha isten megérni engedi, bizonyára igen kedélyes leszek én is akkor, most is az vagyok és örvendeni fogok mindezeken a szép dolgokon, a mik itten ezen alkalomból javaslatba hozattak, de ezen alkalom nélkül is bizonynyal napirendre kerültek volna. Egy pontja azonban van ezen javaslatnak, a mely iránt -— megvallom — sehogy sem birok lelkesülni és ez a diadalív eszméje. Megvallom, nem lelkesülök érte azért sem, mert valami világraszóló nagy diadalaink — hála istennek— nincsenek. Nem sajnálkozással mondom ezt, mert hozzáteszem mindjárt, hogy minden tisztelet és lelkesedés mellett is, melyet a hősies erények, a nagy és nemes ügy szolgálatában véghezvitt nagy hadi tettek bennem is gerjesztenek, a költő szavai szerint »megöitek vérétől ragyogó szerencsét«, a minőnek emléke pl. a párisi Arc de Triomphehoz van kötve, részemről nem tartom valami irigylésre méltónak, tehát egy cseppet sem bánnám, sőt óhajtanám, hogy a diadalkapu eszméje elejtessék, de e helyett némileg indíttatva érzem magam bizonyos kegyeletes érzéssel egy nagy hazafi emléke iránt, hogy egy eszmét pendítsek meg. Dicső emlékű Széchényi István gróf évekkel ezelőtt tett inditványát, hogy valahol a budai hegyeken, valami hatalmas magaslaton, emeljünk — az ő nem helyesen választott szavai szerint »üdvleldét«, hogy egy nemzeti pantheon emeltessék, hogy legyen várunk, hogy azok, a kik az életben nem tudtak egyesülni, legalább a halálban egyesüljenek; tehát óhajtanám, hogy a diadalkapu helyett, a programúiba legalább elvileg vétessék be Széchenyi István nagy eszméje, mert ez a költséget, semmiképen sem fogja szaporítani, hogy e nagy nemzeti épületnek, a melyben vérünk büszkeségei foglalnának helyet, legalább a helye megjelöltessék s a talpköve letétessék. Nem tartóztatom a nagyméltóságú főrendiházat érvelésekkel, hanem kérem, hogy Írásban beadott indítványomat kegyes elfogadásra méltassa. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa) : Indítvány a 344. sz. irományhoz. »A bizottsági jelentésben alulról fölfelé az 5. bekezdés második mondata e szavaktól kezdve: »Ázon eszmét« stb. mellőztessék és e helyett »dicsőült nagy hazánkfia, gr. Széchenyi Istvánnak egy nemzeti pantheon iránt évek előtt tett indítványa elvben és azon óhajtás kifejezésével fogadtassák el, hogy egy oly czélú monumentális épületnek, melyben nagyjaink, nemzetünk büszkeségeinek emléke megörökíttessék, legalább alapköve a millenium alkalmával letétessék*. Técsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr,
