Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-28
92 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttünk fekvő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ás teljes elismeréssel vagyok a ministerelnök ur pénzügyministeri sikere és működése iránt, de ez alkalommal szó nélkül nem hagyhatom a kormány egyházpolitikai prograrnmját és az a körüli eljárását, melyet már parlamentáris szempontból is határozottan el kell Ítélnem. A cultusminister ur egy eléggé át nem fontolt rendeletet bocsátott ki, törvényességében is megtámadhatót s coDsequentiáiban polilitikai bűnné váltat az ország első főpapja, a megboldogult herezegprimás, levélben határozottan kifejezett tanácsa, tiltakozása ellenére. E rendelet, mint lelkiismeretbe ütköző, kereszlülvihető nem volt. Már most mi történik ? Minden egészséges parlamentáris fogalom szerint a minister benyújtja lemondását és utódjáuak szabad téri enged a kedélyek lecsillapítására. Nem ugy nálunk. Itt a minister megmarad s tisztán — nem akarok erősebb kifejezést használni s a leggyengébbeket csak németül tudnám kifejezni a Rechthaberei szóban — tehát csupa Rechthabereiből az állam, az összes társad ilom megnyugtalanittatik, előrántják a senki által sem sürgetett s a Tisza-kormány által neru időszerűnek jelzett, kötelező polgári házasságot, .előránlatják a cultusminister által csak pár hőval ezelőtt kivihetetlennek nyilvánított átalános polgári anyakönyveket s a kormány a legmélyebben életbe vágó elveket kijelenti kormányelveknek ex abrupto. Csodálkozással nézi bel- és külföld, hogy nálunk, hol a világ tudtára még annyi község iskolát nélkülöz, hol oly fogyatkozás van tanítóanyagban, hol oly sok a teendő politialis, annyi a pótlandó humanitárius téren, hol az administratio reformjának küszöbén állunk, oly térre lép előkészületlenül a kormány, melyre más nemzeteket a forradalom sodort vagy a melyen a győzelmes radicalismus próbálta meg erejét. (Helyeslések jobbfelől.) Csodálkozik bel- és külföld, hogy ily állapotban a kormány állal ráparancsolt initiativa talajt talál, mert nem ismerik gyengénket, nem tudják, hogy a mily bátor a magyar ellenséggel szemben, a mily bátor a magánéletben, ép oly bátortalan a liberálisan hangzó phrasissal szemben. (Helyeslések.) Pedig liberális a burkolat, (Helyeslések.) és benne nem szabadelvűséget találunk, hanem vallástalanságot s én, ki a teljes jogegyenlőség alapján állok, és azt liberális irányban még fejleszteni óhajtom s béresemnek ugyanazon jogokat követelem, melyek nekem adattak, tiltakozom a szabadelvűség nevében azon felfogás ellen, hogy szabadelvűség és vallástalanság identicus fogalom. (Helyeslések.) És mert a kormány ezen egyházpolitikájában nem annyira az államjogok védelmét találom, melyet mindannyian helyeselünk, de a vallástalanság törvényesitését és istápolását, bátorkodom a pénzügyi bizottság jelentéséhez következő módositványt a ház asztalára letenni. (Olvassa): I. Mondja ki a főrendiház, hogy a kormánynak lényegében az államot és társadalmat alapjában megtámadó és a vallástalanságot törvényesítő és istápoló egyházpolitikai programmját,' nemkülönben e programm körüli eljárását nem helyesli és ahhoz nem is járul. II. Azonban a költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadja, mert az államháztartás vitelének rendes menetét ezúttal megakasztani nem kívánja. Gáll József jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A költségvetés idei tárgyalásánál, de egyátalán az új kormány megalakítása óta, a közfigyelem minden fontos kérdéstől el van terelve, a mely közgazdasági, culturalis téren és hazai consolidatiőnk munkájában főfontossággal bir, mivel századok mulasztásainak kipótlása szükséges és majdnem kizárólag az állam és az egyház között kitört conflictusra van irányítva. Én magam részéről ezt kétszeresen sajnálatosnak tartom, mert közintézményeink fejlődésére ez visszahatással van ; évek vesznek el, midőn sokkal szükségesebb intézmények létesítéséről és teremtéséről kellett volna gondoskodni, mig a meddő küzdelmek csak a szenvedélyeket növelik, az állampolgárok közötti jó viszony megzavarására vezetnek,
