Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 félreértéseket idéznek fel és a közvéleményt is oly irányban fejlesztik, hogy ha egyszer ilyes lelkiismeretbe vágó kérdéseknek megoldása van előtérbe állítva, azoknak levétele, az elmékből azok nyomainak eltörlése, alig lehetséges. Szerény nézetem szerint bizonyos intézmények életbeléptetésére elsősorban az arra való előfeltételeknek kell meglenniök azokat kell előbb megteremteni. Mig a t. kormány megfordított sorrendben akar haladni. Állami anyakönyveket megbízható községi dependens közegek nélkül, kötelező polgári házasságot, mielőtt a családjog ki volna dolgozya, törvénykönyvünkbe beigtatva és mielőtt a szükséges közegekkel rendelkeznénk, életbeléptetni, behozni akarni, legalább is nem mutatkozik czélszerűnek, logicusnak. (Helyeslések.) Nézetem szerint az egész mostani ferde helyzetet az 1868 : LIIL törvényczikk határozmanyaiból eredő elkeresztelések idézték elő. Ha közbevetőleg a magam részéről el is ismerem, hogy én, ki egy családban csak egy valláshoz való tartozást tartok kívánatosnak (Helyeslések.), mert a mai kor indifferentisinusának hatása oly esetben, midőn egy család tagjai különböző valláshoz tartoznak, majdnem elkerülhetlen, ugy viszont nem tudok elzárkózni az elől, hogy az 1868 : LIIL törvény, a keresztény felekezetek között a vallásos békét és nyugalmat alig zavarta meg mindaddig, mig ugy az állam, mint az egyes felekezetek a törvény végrehajtása iránt bizonyos elnézéssel voltak, mig a felekezetiesség szelleme nem ütötte fel fejét, ebből nagyobb, lényegesebb baj nem következelt be. Magára a dolog lényegére nézve a bonyodalmak akkor állottak be, midőn az Í868 : LIIL törvény végre nem hajtása és annak különböző módon való alkalmazása folytáni panaszok következtében a jelenlegi közoktatási miniszter — elismerem, a legnagyobb jóhiszeműségből — az ismert február 26-iki rendeletét kibocsátóita, mely, épen ugy, mint a reversalisok, a midőn még érvényben voltak, a helvét és ágostai hitvallást követőkre lelkiismereti kényszert hoztak, ugy e rendelet a katholikus vallású lelkészekre oly rendelkezéseket tartalmazott, melyeket lelkiismeretökkel összeegyeztetni nem tudtak, és ennek következtében ezt teljesen elhibázottnak kell tekintenem, mivel én a lelkismereti szabadságnak lévén hive, az állam részéről ilyes kényszer-eszközökkel megbarátkozni nem tudok, mert azok eredményre nem vezettek. Mellesleg meg kell azonban jegyeznem, hogy ha már egy igen nagy része hazánk állampolgárainak az 1868 : LIIL törvény rendelkezéseiben egy bizonyos megnyugvást lát, mert ezt hosszú vallásos küzdelmei eredményének tekinti és saját vallását e törvény által biztosítva látja, ugy igen félek, hogy ha most ezen rendelkezései a törvénynek hatályon kivül fognak helyeztetni, ők ebben semmi körülmény között megnyugodni nem fognak, a conflictusok egy egész újabbi sorozata előtt fogunk állani, miért is én, ha az Í868 ikitörvény rendelkezéseit nem is tartom jóknak, annak az abrogátióját csak az ő beleegyezésökkel tartottam volna keresztülviendőnek, mire azonban most ugy látszik, nem nagy remény van. Ugy látszik, hogy a napilapokban közölt állami anyakönyvek, éppen az elkeres ztelési rendelet megkerülése czéljáből fognak életbe léptettetni, a mire nézve az a fő kifogásom, hogy azt korainak és csak az állami közigazgatással egyidejűleg tartottam volna behozandónak; a többi kifogásaimat ez idő szerint elhallgatom, fentartva azt majd az erre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. Á kormánynak hat hó előtt megalakulásakor a t. kormányelnök ur azon komoly törekvésének adott kifejezést, hogy a vallásos béke és nyugalom meg ne zavartassák és hogy intézményeink akként rendeztessenek be, miszerint azok a vallásos béke és nyugalom állandó megóvásának biztosítékai legyenek. Már most kérdem, hogy a kötelező polgári házasság behozatala, vagy csak elvi kijelentése biztositékát fogja-e képezni a vallásos béke állandó megóvásának? Az én nézetem szerint nem. Az állam a kötelező polgári házasság behozatalával azon álláspontot fogadja el, hogy az állam az ő szempontjából szabályozza a házasságot, mely saját közegei előtt köttetik, a felekezetekkel nem gondol, lelkiismereti kérdésekkel nem törődik. Ezen álláspont nemcsak a felekezetek fölé helyezkedik, hanem egyátalán a felekezetnélküliséget, a vallástalanságot decratálja, mert hisz a nyugati államok példája ezt fényesen illustrálja és ezen álláspont néze-