Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-27

86 XXVII. ORS teni, a mely alkalmas arra, hogy a méltóságos főrendeket compromitálja. Miután e bizotfság ezt a határozatát a legnagyobb körültekintéssel, gondossággal és — hozzá tehetem — a főrendiház gyakorlatának megfelelően hozta: kérem a méltóságos főrendeket, hogy méltóztassanak azt annál is inkább elfogadni, mert mi nem azt mondjuk, hogy a mentelmi jog felfüggesztését megtagadjuk, hanem csak azt mondjuk, hogy ugy, a mint az iratok előttünk vannak: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy erről a dologról a méltóságos főrendiháznak véleményt mondjunk, már csak azért sem, mert a panaszos által hivatkozott tanuk nincsenek kihallgatva, • Ezek után nagyon kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak elfogadni a bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Karap Ferencz: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek! Egyszerűen arra akartam szorítkozni, hogy támogassam Gyulai Pál főrendiházi tagtársamnak ellenvéleményét szemben a mentelmi bizottság előterjesztett jelentésével ; azonban a közvetlenül előttem szólott főrendiházi tag úr olyan érveket hozott fel a jelentés mellett, a melyekei megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Bocsánatot kérek tehát a méltóságos főrendiháztól, ha türelmét rövid időre igénybe veszem. (Halljuk/ Halljuk!) Merem ezt tenni annyival inkább, mert bármily alárendelt esetről legyen is most szó, a mentelmi jognak kérdése annyira fontos és még annyira tisztázatlan, hogy egy kis eszmecsere e tekintetben nem fog ártani. (Halljuk.' Halljuk!) Elismerem, hogy a mentelmi bizottság ezen kérdéssel alaposan és lelkiismeretesen foglalkozott, hogy azonban a mentelmi bizottság, a mely a háznak véleményadásra kiküldött testülete, jobban legyen informálva, mint maga a ház, az a jelen esetben azért nem képzelhető, mert a mentelmi bizottság jelentéséből kitetszőleg minden támogatás nélküli feljelentéssel és ezen feljelentésre alapított bírósági megkereséssel állunk szemben. A ház tehát ép úgy van tájékozva erről, mint a mentelmi bizottság és igy ép oly nyugodtan és lelkismeretesen határozhat a dologban. A mi a másik felhozott érvet illeti, hogy iGQS ÜLÉS. a főrendiháznak ezekben a mentelmi ügyekben más gyakorlata van, ez tökéletesen igaz; de épen azért mi, a kik ezen gyakorlatnak nem helyes voltáról vagyunk meggyőződve, valamint eddig is kötelességünknek tartottuk, úgy ezentúl is mindig kötelességünknek fogjuk tartani minden ilyen esetben felszólalni és a bizottság hasonló indítványa ellen szavazni azért, mert épen azt óhajtjuk, hogy a háznak ez a gyakorlata úgy reformáltassék, a mint mi azt helyesnek és az itt egyedül alkalmazható elvből kifolyónak tekintjük. Ez az elv pedig az, a mint ezt már Gyulai Pál főrendiházi tag úr ő méltósága is kiemelte, hogy a mentelmi jog magának a törvényhozásnak a privilégiuma, nem pedig a törvényhozó testület egyes tagjai-é. A mentelmi jognak tehát más czélja és rendeltetése nem lehet, mint az, hogy a törvényhozó testület integritása és tanácskozásainak szabadsága megóvassék. Ez utóbbi az által, hogy a törvényhozó testület egyes tagjai ne legyenek feleletre vonhatók a bíróság által azért, a mit mint törvényhozók mondtak; a törvényhozó testület integritása pedig azáltal, hogy úgy az államhatalom, valamint a magánosok jogtalan befolyása ellenében megóvassék a törvényhozó testület egészsége, senki zaklatás utján törvényhozói teendőitől el ne vonassék. Ezentúl terjeszteni a mentelmi jogot, a mely az átalános törvényes szabály alól fontos politikai tekintetből tett kivételt képez, azt hiszem nem lehet és különösen nem lehet azt a törvényhozó testület egyes tagjai részére, mintegy kiváltsággá vagy szabadalommá statuálni. Nem lehet tehát reájok nézve más eljárást megállapítani, mint másokra nézve és igy az állampolgárok egy osztálya részére kivételt tenni az alól, a mi egy jogállamnak legfőbb attribatuma, a törvény előtti egyenlőség alól. Ha a törvényhozó testülethez és specialiter a főrendiházhoz bírósági megkeresés érkezik egyik tagja mentelmi jogának felfüggesztése iránt, azt hiszem, a főrendiháznak nem lehet egyebet vizsgálnia, mint csak azt, hogy az illetékes rendes bíróságtól érkezett-e a felterjesztés, hogy a felterjesztésben foglalt vádbeli cselekmény olyan-e, melyet a büntető törvények tiltanak és nem forog-e fenn oly eset, hogy a panasz vagy vád világosan