Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-27

Sí XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tek, gázolhattok polgártársaitok becsületében, sérthetitek személyét, kihágásokat követhettek el a hatóságok ellen, a mentelmi jog megvéd titeket a törvénynek zaklatásai ellen; legfölebb valami főbenjáró bűnt ne kövessetek el, mert akkor egy kissé bajos a védelem. A mentelmi jog e helyes értelmezését alkalmazva a jelen esetre, kétségtelen, hogy itt törvényes bíróság intéz a főrendiházhoz kérelmet; kétségtelen, hogy jogkörébe tartozik e vád tárgya; kétségtelen, hogy az büntetendő cselekmény és hogy a politikai zaklatásnak még csak gyanúja sem férhet e dologhoz. Mindezekből az következik, hogy a biróság kérelme teljesítendő. A mentelmi bizottság nem tagadja meg egészen a kérelmet, de felfüggeszti ezt addig, a mig a tanuk meghallgatása után bővebben tájékozhatja magát. Én úgy tudom, hogy a járásbirőságoknál a perrendtartás szerint addig nem hallgattatnak ki a tanuk, a mig a vádlott ki nem hallgattatik. Ugy értesültem, hogy Pauler Tivadar ministerségének idejéből van ugyan egy utasítás, mely az ilyen esetekben azt rendeli, hogy előleges nyomozás is történjék; de a törvényszékek szorosan a törvényhez tartják magokat és ezt az utasítást nem igen veszik figyelembe. Most már ebből mi fog következni? Az, hogy a per tárgyalása meg nem indulhat s a panaszló ítéletnapig is kereshet igazságot. De különben is, ha előttünk volnának a tanúvallomások, vájjon okosabbak lennénk-e mi ezekből? A vádló hihetőleg oly tanukra hivatkozik, kik legalább alapjában igazolják az ő vádját s ennélfogva még akkor sem ítélhetünk alaposabban, mint most. De különben is az ítélet nem ránk tartozik, hanem a bíróságokra. Méltóságos főrendek! Ha a biróság megkeresését rendesen visszautasítjuk, vagy pedig ürügyek alatt halasztgatjuk, könnyen érhet bennünket az a vád, hogy vagy nem bízunk a bíróságok igazságosságában, vagy pedig föléje helyezkedünk a büntető törvénynek, melynek megalkotásában mi is résztvettünk. Ezek alapján bátor vagyok indítványomat a főrendiháznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Nyáry Jenő báró jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István grőf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Nagyjából egész terjedelmében osztozom az előttem szólott főrendiházi tag ur nézeteiben s csak néhány szóval kívánok a tárgyhoz hozzászólani. (Halljuk! Halljuk !) Többször fordult már elő ehhez hasonló eset a főrendiházban s többszőr nyilvánult az a nézet, hogy a főrendiház joga és kötelessége bizonyos fokig foglalkozni azzal, hogy az ilyen ügyek tárgyában mi történt és igy mintegy juryképen véleményt mondani s ennek alapján ítélni. Én, mint mindig, úgy ebben az esetben is feltétlenül az ellenkező nézetben vagyok. Nézetem szerint a főrendiháznak egyátalán nem feladata az eseteknek részleteit vizsgálni. A főrendiház feladata csak az lehet, hogy megvizsgálja, vájjon nincs-e politikai zaklatás ez esetben és ha annak esete nem forog fenn, akkor feltétlenül és mindig felfüggeszti a menteimi jogot. Megvallom, hogy minden más esetben és ezen esetben is, magának az illetőnek érdekében kívánatosnak tartom, hogy a mentelmi jog felfüggesztése által minél előbb bebizonyittassék, hogy ki az ártatlan és kinek van igaza? Ezeknél fogva részemről csatlakozpm az előttem szólott méltóságos főrendi tag ur indítványához. Gáll József jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor grőf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságok főrendek! Én részemről azt az álláspontot foglalom el, hogy egy ügyben, melynek mélyébe nem hatolhatok be, azoknak véleményéhez csatlakozom, a kik a méltóságos-* főrendiház bizalma folytán a véleményadás jogával felruháztattak. A méltóságos főrendiház a mentelmi bizottságot azért küldte ki és azért utasítja hozzá ezeket az eseteket, hogy annak némileg mélyébe is behatoljanak és ide véleményt adjanak. A jelentésből pedig azt látom, hogy itt hasonló eset fordul elő, mint a minő az azt megelőző eset volt. Itt is, mint ott, semmivel sem igazolható a vád, melynek következtében a men-