Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-26

64 *XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezö: a járásbíróság ki fogja hallgatni a tanu­kat és ha csak hozzávetőlegesen úgy vallanak, a mint a panaszos beadványában állitja, ter­mészetesen nem marad egyéb hátra, mint hogy a főrendiház ismét megkerestetvén a mentelmi jog felfüggesztése iránt, a nélkül, hogy vizs­gálná, hogy azok a vallomások valami nagy nyomatékkal birnak-e vagy nem, a mentelmi jogot egyszerűen felfüggeszti. A jövőre való tekintetből, hogy indoko­latlan zaklatásoknak a főrendiház tagjai ne legyenek kitéve, kérem, méltóztassanak a men­telmi bizottság álláspontjára helyezkedni. Ezzel bíráskodási jogot csakugyan nem gyakorlunk, hanem élünk a mentelmi jogban rejlő védelem körül azzal az óvatossággal, melylyel, azt hi­szem, e nagyméltóságú ház tagjainak minden körülmény közt élniök kell. Ennélfogva tisztelet­teljesen kérem, méltóztassanak a mentelmi bizottság álláspontjára helyezkedni és a hatá rozatot azon értelemben kimondani. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? Ha nem, felkérem a méltóságos főren­deket, hogy azok, kik a mentelmi bizottság véleményét elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja a mentelmi bizottság véleményét, ennélfogva az határozattá emeltetik, miről az illető járásbiróság értesít­tetni fog. Következik az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményének szabályozásáról és a törvényhatóságok állami javadalmazásának fel­emeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a pénzügyi-, közjogi-, törvénykezésügyi-, közgazda­sági- és közlekedésügyi bizottságok jelentését). Elnök: Kíván valakiátalánosságban hozzá­szólani ? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Megvallom, sokkal jobban szerettem volna, ha ennek az ügynek rendezése ak­korára halasztatott volna, a midőn a közigazgatás szervezése bevégzett ténynyé válik, vagy leg­alább az iránt határozott képet alkothafunk magunknak. Jobban szerettem volna azért, minthogy azon nézetben vagyok, hogy annak szükségkép hatása lesz mindezen viszonyokra és főleg a személyzet létszániára, mert egészen máskép fog a helyzet előttünk állani akkor éá csak akkor leszünk azon helyzetben, hogy mér­legelhessük, mekkora anyagi áldozatokkal jár a tisztviselők dotatiója. Azonban elismerem azt is, hogy vannak viszonyok, a melyek követelik, hogy a tiszt­viselők díjazása kellő arányba hozassék az élet igényeivel. Ennek következtében szivesen láttam volna, hogy a díjazások javítására és a tisztviselők helyzetének könnyítésére addig is ideiglenes intézkedések történjenek. Azonban ez a törvényjavaslat is mintegy az ideiglenesség jellegét viseli magán, és a mint a minister urnak a bizottsági tárgyalások során tett nyi­latkozataiból is látom, a ministerium maga sem tekinti ezen törvényjavaslatot végleges rende­zésnek. És nagyon sajnos is volna, ha annak tekintené, minthogy épen azon tisztviselők helyze­tének javítása érdekében történik a legkevesebb, a kik arra legnagyobb mértékben rászorultak. Örvendetesen kell kiemelnem azt, hogy a IX. díjosztálytól a VI. díjosztályig bezárólag oly fizetések történtek, melyek a viszonyoknak meg­felelők és a mely párhuzamos azzal a díjazással, melyben a Lajthán túl működő tisztviselők részesülnek. A. magasabb díjosztályban levő tisztviselők díjazása e törvény következtében Magyarországon csekélyebb lesz ugyan, azonban lakbéreik némileg jobbak. Itt pedig csakugyan a szükség súlya nem nyomja le az államház­tartás igényeinek mérlegét és az is bizonyos, hogy nálunk traditióink következtében sok olyan imponderabiliák is vetendők a latba, melyek már évtizedek és évszázad folytán bureaucrati­kus szervezet alatt élő államban nem bírnak olyan nyomatékkal, mint nálunk. De viszont a X. és XI. díjosztályban levő tisztviselők hely­zetén, a kiknek díjazása a szükség mértékét meg nem üti, csakugyan javítani kívánatos, ezeknek érdekében kivált egy provisorius intéz­kedést, minden körülmény közt szükségesnek láttam volna és ezeknek sorsára való tekintet az, mely ily körülmények Közt leginkább késztet ezen törvényjavaslatnak elfogadására is, annyi­val inkább, mert azt hiszem, hogy ezzel nincs kimerítve az, a mit érdekűkben a törvényhozás tenni hivatva van és hogy ezek állapotán a legközelebbi időben is javítani szükséges leend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom