Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-26
64 *XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezö: a járásbíróság ki fogja hallgatni a tanukat és ha csak hozzávetőlegesen úgy vallanak, a mint a panaszos beadványában állitja, természetesen nem marad egyéb hátra, mint hogy a főrendiház ismét megkerestetvén a mentelmi jog felfüggesztése iránt, a nélkül, hogy vizsgálná, hogy azok a vallomások valami nagy nyomatékkal birnak-e vagy nem, a mentelmi jogot egyszerűen felfüggeszti. A jövőre való tekintetből, hogy indokolatlan zaklatásoknak a főrendiház tagjai ne legyenek kitéve, kérem, méltóztassanak a mentelmi bizottság álláspontjára helyezkedni. Ezzel bíráskodási jogot csakugyan nem gyakorlunk, hanem élünk a mentelmi jogban rejlő védelem körül azzal az óvatossággal, melylyel, azt hiszem, e nagyméltóságú ház tagjainak minden körülmény közt élniök kell. Ennélfogva tiszteletteljesen kérem, méltóztassanak a mentelmi bizottság álláspontjára helyezkedni és a hatá rozatot azon értelemben kimondani. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? Ha nem, felkérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, kik a mentelmi bizottság véleményét elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja a mentelmi bizottság véleményét, ennélfogva az határozattá emeltetik, miről az illető járásbiróság értesíttetni fog. Következik az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményének szabályozásáról és a törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a pénzügyi-, közjogi-, törvénykezésügyi-, közgazdasági- és közlekedésügyi bizottságok jelentését). Elnök: Kíván valakiátalánosságban hozzászólani ? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Megvallom, sokkal jobban szerettem volna, ha ennek az ügynek rendezése akkorára halasztatott volna, a midőn a közigazgatás szervezése bevégzett ténynyé válik, vagy legalább az iránt határozott képet alkothafunk magunknak. Jobban szerettem volna azért, minthogy azon nézetben vagyok, hogy annak szükségkép hatása lesz mindezen viszonyokra és főleg a személyzet létszániára, mert egészen máskép fog a helyzet előttünk állani akkor éá csak akkor leszünk azon helyzetben, hogy mérlegelhessük, mekkora anyagi áldozatokkal jár a tisztviselők dotatiója. Azonban elismerem azt is, hogy vannak viszonyok, a melyek követelik, hogy a tisztviselők díjazása kellő arányba hozassék az élet igényeivel. Ennek következtében szivesen láttam volna, hogy a díjazások javítására és a tisztviselők helyzetének könnyítésére addig is ideiglenes intézkedések történjenek. Azonban ez a törvényjavaslat is mintegy az ideiglenesség jellegét viseli magán, és a mint a minister urnak a bizottsági tárgyalások során tett nyilatkozataiból is látom, a ministerium maga sem tekinti ezen törvényjavaslatot végleges rendezésnek. És nagyon sajnos is volna, ha annak tekintené, minthogy épen azon tisztviselők helyzetének javítása érdekében történik a legkevesebb, a kik arra legnagyobb mértékben rászorultak. Örvendetesen kell kiemelnem azt, hogy a IX. díjosztálytól a VI. díjosztályig bezárólag oly fizetések történtek, melyek a viszonyoknak megfelelők és a mely párhuzamos azzal a díjazással, melyben a Lajthán túl működő tisztviselők részesülnek. A. magasabb díjosztályban levő tisztviselők díjazása e törvény következtében Magyarországon csekélyebb lesz ugyan, azonban lakbéreik némileg jobbak. Itt pedig csakugyan a szükség súlya nem nyomja le az államháztartás igényeinek mérlegét és az is bizonyos, hogy nálunk traditióink következtében sok olyan imponderabiliák is vetendők a latba, melyek már évtizedek és évszázad folytán bureaucratikus szervezet alatt élő államban nem bírnak olyan nyomatékkal, mint nálunk. De viszont a X. és XI. díjosztályban levő tisztviselők helyzetén, a kiknek díjazása a szükség mértékét meg nem üti, csakugyan javítani kívánatos, ezeknek érdekében kivált egy provisorius intézkedést, minden körülmény közt szükségesnek láttam volna és ezeknek sorsára való tekintet az, mely ily körülmények Közt leginkább késztet ezen törvényjavaslatnak elfogadására is, annyival inkább, mert azt hiszem, hogy ezzel nincs kimerítve az, a mit érdekűkben a törvényhozás tenni hivatva van és hogy ezek állapotán a legközelebbi időben is javítani szükséges leend.
