Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-25

U XXV, ORSZÁGOS ÜLÉS. Bánffy György gróf Jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan valaki szólani? Bánffy György gróf jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gróf: Nagyméltóságú elnök úr méltóságos főrendek ! Midőn a főrendiház bizottságainak véleményéhez részemről hozzájárulok és az előttünk levő törvényjavaslatot ál alánosságban és részleteiben is feltétlenül elfogadom, nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy e törvényjavaslatot pénzügyi részében nem tekinthetem egyébnek, mint az első stádiumban való tervezésnek és hogy talán már az eíökészitő munkálatok jelenlegi stádiumában is, de mindenesetre a későbbi stádiumokban az ezredéves ünnepet és a kiállítást rendező kormány maga is át fogja látni, hogy az itt e törvényjavaslatban contemplált tervek sokkal nagyobb keretével és ennek megfelelőlcg sokkal nagyobb pénzösszeggel is lesz kénytelen számot vetni, mint a mennyi legalább most előterjesztetett. Részemről, midőn már több izben voltunk kénytelenek foglalkozni mindentéle téren ezen kiállítás és ünnepély kérdésével, mindig azt a meggyőződésemet nyilvánítottam, hogy a kiállítások ideje nagyjában lejárt, hogy azok a leglöbb téren nem keltik már többé azon nagy érdeklődést, a melyet 20 évvel ezelőtt keltetlek, talán az újdonság szempontjából, talán mert az akkori közlekedési viszonyok mellett a nemzetek, a nagy városok nem ismerték annyira egymást. Ma az állapotok nagyot változtak és nincs meg többé az az érdeklődés, nincs meg az áldozatkészség sem a nemzetekben, sem a kiállítók körében, a kiállítások rendezésében. Nem tagadhatom, hogy máskép áll a dolog egy oly kiállításnál, a mely, mint ez, egy nemzet életében egy nagy időszaknak jelzéséül, ünnepléséül szolgál, mely hivatva van kiegészítő részét képezni egy oly lélekemelő és egy nem zet aspiratióit, múltját és jövőjét áttekinthető, ég igaz szinben feltüntetni. Az előttünk levő törvényjavaslat indoko lása is ezen álláspontra helyezkedik és a kiállítást, mint egy részét a millenniumi ünnepélynek elzi. És helyesen, teszi hozzá, hogy a szerény eszkőzök mellett, melyek kéretnek az ország áldozatkészségétől, a nemzeti kiállítás nem az ország fényűzésének tere akar lenni, hanem ép ugy, mint az egész millenniumi ünneplés, lehetőleg maradandó közhasznú alkotásokból fog állani, vagy legalább azok fogják annak jellegét megadni. Csakhogy azon egyes dolgok közt, melyeket az előterjesztés felsorol, mint a melyek hivatva lesznek a millenniumi ünnepélynek jelleget adó kiváló részét képezni, a legtöbb olyan, melyekről nem fogadhatom el azt, hosy azok a millennium kedvéért leltek volna kezdeményezve. Ép ugy a Vaskapu-.-zabályozásn, mint az iparművészeti múzeum építése és a dunai hidak szaporítása és több ilyféle alkotás ettől eltekintve kezdeményeztettek, legnagyobb részt befejezendők is lettek volna, függetlenül a millenniumi ünnepélytől. Én tehát azt hiszem, hogy midőn ezen kiadásoknál és alkotásoknál első sorban csak a szükségesség vagy hasznosság foroghatott azok előtt, a kik azokat kezdeményezték: akkor, mikor arról van szó, hogy a millenniumi ünnepélynek jellegét az adja meg, hogy nagy, talán korszakalkotó, nagyobb befektetéssel járó alkotások létesittessenek, olyan alkolásókat kellene létesíteni, melyek kizárólag csak e ezélból kezdeményeztetnek és melyek oly kiadásokat képeznek, melyekre sem az ország, sem a főváros más időben és e czéltól eltekintve pénzt vagy soha, vagy legalább nagyon hosszú évekig nem lett volna hajlandó áldozni. Az ilyen alkotások felfogásom szerint első sorban olyanok, melyek a főváros fejlesztésében hivatva lennének bizonyos korszakot képezni. Ilyen lenne például, ha az állam bizonyos fokig a főváros hozzájárulása mellett, mely természetesen ez esetben sem maradhatna el, fővárosunkat, mely bármily szépen fejlődött az utolsó évtizedekben, mégis a nagy világ, vagy Európa utazói által tömegesen látogatott világvárosnak nem mondható, ha a fővárost ellátná némileg legalább azon kellékekkel, melyek okvetetlenül szükségesek, hogy az idegen lorgalomra a főváros nagyobb mérvben számot tarthasson. Itt pedig első sorban áll az, hogy valamint ha kéjutazás közben külföldi városokban fordul meg az utazó, a városról szép,