Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-25

XX?, ORSZÁGOS ÜLÉS. 45 imponáló és áttekinthetés szempontjából meg* felelő képet akar alkotni magának, igy itt is bizonyos körutat tehessen a fővárosban. Ez pedig mindeddig Budapesten alig vihető ki. Vannak igen szép, hosszú irányú utaink, de a ki ezen egyenes vonalak végéig eljutott, kénytelen ugyanazon az utón visszajönni, mert ha más irányú útra akar rátérni, azon veszélynek van kitéve, hogy kocsiját kénytelen ott hagyni és gyalog jönni vissza, vagy hogy kiraboltatik a fővárosban. (Mozgás.) Egy körútnak létesítése, a mely a főváros két részét, Pestet Budával összekötné, ellátva középületekkel, kertekkel és közkutakkal díszített terekkel, oly alkotás lenne, a melyre rendes viszonyok között aligha áldozhatna akár az állam, akár a főváros nagyobb összeget. Azonban ez alkalomból nézetem szerint mindkét factor áldozatkészséget tanusitana, annál is inkább, mert ez kapcsol itba lenne hozható a főváros egyes részeinek, ha nem is elhatározott, de már tervbe vett kiépítésével. Hogy csak egyet mondjak a sok közül: tervbe van véve a Duna-hidak szaporítása. Nem kellene egyéb, mint a Duna-hidakat vagy az épitendö Dunahidat egyenes vonalban meghosszabbítva összekötni a főváros fonlosahb központjaival és ez által a fővárosnak oly útvonala lehetne, a mely a jövőben a pezsgő életnek központjává válnék. Értem a kerepesi-út és a hatvani-uteza meghosszabbítását a Duna-hidig, ezen át összekötvén ez útvonalat a Margit-híddal és a városligeti szép körúttal. Ez az alkotás, a mely nagyvárosi jelleget kölcsönözne Budapestnek nézetem szerint olyan, hogyha azt nem kezdeményezik oly időpontban, mint a minő a millennium, a főváros fejlesztése és további kiépítése után annál nehezebben volna kivihető, sőt későbbi években ily nagyobbszerü mü megvalósítása lehetetlenné válnék. Ez az egyik nagyobb befektetés, a melyet a millennium alkalmából indokoltnak tartok s a mely addig befejezhető is volna. Á második az, hogy bizonyos középületek, melyeknek szüksége el van ismerve, de foganatosításuk eddig komolyan nem contempláltatott, a millennium alkalmából szintén létesíttessenek. És itt első sorban áll egy új magyar nemzeti színház építése. Nem állítom, hogy ez oly sürgős, hogy három év alatt okvetlenül létesítendő, de azt határozottan merem mondani, hogy azon viszszásságoknak, melyek színházaink dolgában léteznek ; azon kedvezőtlen eredményeknek, a me lyeket itt-ott, többé-kevésbé jogosan vetnsk szemére a nemzeti színháznak s azon kedvező viszonyoknak, a melyek a magyar színműirodalom fejlődését hátráltatják : mindezeknek okát nagyrészt, sőt majdnem tisztán abban látom, hogy az a helyiség, a melyben a magyar nemzeti színház évek óta és jelenleg is működik, minden tekintetben alkalmatlan, szűk és nem nyújt működési tért azon, különben kitűnő szakvezetésnek, a mely élén áll és nem adja meg a lehetőséget sem az igazgatóságnak, sem a művészeknek arra, hogy ez intézetet tökélyre fejleszszék, másrészt a magyar színműirodalom fejlesztéséhez nagyobb mérvben hozzájáruljanak. Pedig az irodalom jogoritva volna azt követelni, de joga volna ehhez a közönségnek is, a mely oly nagy áldozatokat hoz a színházak érdekében s adójával is hozzájárul a színházak fentartásához, Ismétlem tehát, ezt nem feltétlenül szükségesnek, de sürgősnek és culturalis szempontból és még financiális szempontból is kivánato.-nak tartom. És itt bocsánatot kérek, ha néhány perezre igénybe venni szándékozom a méltóságos főrendek türelmét számadatok meghallgatására, de szükségesnek tartom, hogy utaljak arra, a mit, fájdalom, mint már gyakran mondták, nézetem szerint a közönség s kivált az eddigi kormányok nem eléggé méltattak figyelemre, sőt itt-ott gyakran tagadták is és ez éppen a kérdésnek financiális oldala, hogy színházaink a mi áldozatkészségünkhöz arányítva óriási nagy budgettel bírnak, óriási nagy segélyezést vesznek igénybe az állam részéről és merem állítani, hogy minden szükség nélkül Mert ha ezen színházak kezelésében és kivált az épületek alkotásában az arra szükséges rendszeresség és tervszerűség alkalmaztatott volna, nem pedig egy nagymérvű felületesség, az alkotásoknak hosszú éveken át való továbbhalasztása, azután pedig az utolsó perczben elhamarkodott létesítése, ugy ezen államsegélyre egyátalában nem, vagy csak igen csekély mértékben lett volna szükség. De, fájdalom?