Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-17
XVII. ORSZÁGOS ÖLÉS. IS toagyar államnak polgárai felett gondoskodó atya vezetése alatt növekedtem fel és azt tanultam a kis katekismusban, hogy Istennek előbb kell engedelmeskedni, mint az embereknek és Istennek törvényei magasabban állanak, mint másnemű tőrvények. Az állami törvények mindenesetre tiszteletet és engedelmességet igényelnek, hitünknek szabványai, saját lelkünknek ösztöne és meggyőződésünk szerint; hanem azon állítás, hogy ennél magasabb és szentebb nincs az életben, ez tévútra vezeti a közfelfogást s ez ellen tiltakoznom kell. Van még egy más kérdés, melyre nézve a nagyméltóságú rninisterelnök és a ministerium előtt teljes nyíltsággal kell szólanom. Ez az, hogy méltóztatnak azt mondani, hogy a vallásügyi politika kérdéseire nézve programmot adnak. Nagyon sajnos helyzet az, hogy nekünk ily politikára van szükségünk. A helyes törvényhozás a vallásoknak biztosítja a szabadságot és ellenőrzi annak gyakorlatát. Vallásügyi politika csak ott szükséges, a hol az idő és az emberek hibái bonyodalmakat idéztek elő, mint az — fájdalom — mi nálunk létezik. Ezen téren három pontra nézve méltóztatott a kormány programmját formulázni. Az egyik az eikeresztelési kérdés, a másik a polgári anyakönyvek és a harmadik az átalán kötelező polgári házasság. Ezen három kérdés rendezésének szükségét az eikeresztelési ügyből merítették. Méltóztassanak megengedni, mi ismerjük a hazai viszonyokat és törvényeket. Mi is tudjuk azt, hogy vannak a házassági kötelék terén és ezekből kiindulva egy bölcs törvényhozás és igazgatás által elintézendő kérdések, melyek Magyarországban is a törvényhozás és kormány figyelmét igénybevenni hivatottak. De ezeket a kérdéseket nem az eikeresztelési ügy teremtette; ezeknek a kérdéseknek szabályozását ezen főrendi házban magam is évek előtt szorgalmaztam. Ilyen kérdések létezlek és létez nek mindenkor a világon, a nélkül, hogy mióta Magyarország áll, e miatt a polgárok békessége, a hitfelekezeti béke megzavartatolt volna. Azt méltóztatnak mondani, hogy az eikeresztelési kérdés miatt kell az átalános polgári anyakönyvezést behozni, mert különben az úgynevezett eikeresztelési rendeletet hatályon ki vül helyezni és az 1868 : Lili. törvényt megváltoztatni nem lehet és hogy ezen polgári anyakönyvekre nézve hozandó átalános törvény egyelőre ott fog alkalmaztatni, a hol annak szüksége felmerül, hogy a vegyes házasságból született gyermekeknek vallási hováiartozandósága ezen polgári anyakönyvezés által intéztessék el, ha az elkeresztelés tényéből erre szükség merül fel. Én kénytelen vagyok kétségbevonni, hogy a kormány a 68-iki törvény végrehajtását óhajtja; mert a kormány egyoldalúlag, vagyis csak ott jár el, a hol panasz van; panasz pedig csak ott van, a hol katholikusok kereszteltek el. Ha tehát ezen törvény csak ott fog behozatni, a hol panasz van és csak akkor fogna érvényesülni, ha panas? van, akkor az a katholicismus ellen intézett eljárás jellegét ölti magára. De különben is — és itt nem katholikus szempontból, hanem tisztán törvényhozói szempontból szólok — én az átalánosan kötelező polgári anyakönyvezés behozatalát az eikeresztelési kérdés által indokoltnak nem látom ; nem látom pedig azért, mert a szülőknek gyermekeikre s azok vallási hovátarlozandóságára vonatkozó szabad intézkedése a törvényhozás által elismerendő. H>gy ezt csak akkor kívánja a cabinet, a most vallott programm szerint, elismerni az 1808 : LII1. törvényczikk változtatása által, midőn majd az átalános kötelező polgári házasság és a vallás szabad gyakorlata tényleg be lesz hozva, ezt elvileg sem értem, mert ezen kérdések között semmiféle nexust, a felállított nexusban semmiféle ratiot nem látok. Ha ez a szülőknek joga, az a jog ma is létezik ; ha a szülőknek nincs erre joguk, hanem a törvénynek kel! kényszerítenie a szülőket, hogy figyermekeiket igy, leánygyermekeiket ugy neveljék, akkor nem értem, miért akarják a a törvény által való szabályozást mellőzni. Én az 1868 : LM. törvényczikknek változtatását szükségesnek tartom és e kérdésnek az előterjesztett módon való elintézését nem fogadom el. Azért a kormánynak ezen a téren eljárását a legnagyobb bizalmatlansággal tekintem, egyházjogi politikája iránt már csak ezen okból sem szavazhatok bizalmat és tőle minden bizalmi kérdésben megvonom azt. Méltóztassanak ezen álláspontommal számolni.
