Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. m zata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. Tehát az 1868:LIII. t.-czikknek ezen tekintetben visszaható ereje nem volt. De még az 1879-ben alkotott kihágási törvény sem változtatott a helyzeten. Ezen tőrvénynek 53. §-a már büntetendő sanctiót csatolt az 1868-iki törvényhez. De vájjon az egész törvényhez-e ? Nem! csak annak azon szakaszaihoz, melyek az áttérési, illetőleg átvételi formalitásokra vonatkoznak, tehát az eliő nyolcz szakaszhoz. Á 12. szakaszról a kihágási törvény nem intézkedett nem intézkedett a gyermekek hová tartozandóságáról, nem azok neveléséről, nem az anyakönyvezésről. hgy fogták fel ezt a püspökök és továbbra is megmaradtak a régi gyakorlat mellett, a gyermekek katholikus nevelése nem volt lehetetlenné téve, a dogma nem lett a gyakorlatban megsértve. De maga Magyarországnak legfőbb törvényszéke, a m. kir. Curia is igy fogta fel. Mert midőn concret esetek lettek felvetve; a midőn a keresztelést és egyéb szentségek kiszolgáltatását »átvételnek«, illetőleg kihágásnak minősítették; midőn az anyakönyvi kivonatok megtagadását áthágásnak mondották: a m. kir. Curia ezen értelmezését az 1868., illetőleg az 1879. törvénynek nem fogadta el. Még néhány hónap előtt a február 26-iki rendelet fennállásának harmadik évében a rimaszombati elkeresztelési perben következőleg itélt: »A kir. ügyész a kihágási törvény 53. §-a alá veszi vádlottnak azon cselekményét, hogy két, az 1868 : LIII. t.-cz. 12., illetve 14. szakaszai értelmében református vallású gyermeket meggyóntatott, megáldoztatott és bérmálás alá bocsátott«. »Minthogy azonban a kihágási törvény 53. §-a az 1868-iki LIII. törvényczikknek egyedül csak valamely keresztény vallásfelekezetbe való áttérésére vonatkozó szabályának áthágását helyezte büntetőjogi következmények súlya alá, mit a kir. Curia már az 1882. évi 1092. szám alatt hozott Ítéletében is hivatkozva a törvényszakasznak az illető törvényjavaslat indokolásából világosan kitűnő czélzataira kimondott« ; »Minthogy e szerint megítélés tárgyát nem képezi, minő vallási szertartásban és minő intentióval részesült az illető szülő vallásában született, 18 évet be nem töltött egyén valamely lelkész részéről, hanem csakis az bírálandó meg, forog-e fenn oly cselekmény, mely az idézett 1868 : LIII. t.-czikkben az áttérésre nézve kijelölt eljárás szabályaiba ütközik*. . . . »Büntetendő cselekmény tényálladéka tehát fenn nem forogván, a vádlott ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást a büntetőtörvénykönyv 1-ső §-a értelmében minden irányban meg kellett szíintetnk. (Kir. Curiai Ítélet 1893. febr. 7. és 22-én.) Az első kisérlet átalános szabályt alkotni és a törvényt az élet magyarázata és a Curia felfogásával szemben ellentétesen magyarázni boldogult Trefort Ágoston ur részéről történt, a ki 1884. évi Julius 11 én, azaz az 1868-iki törvény fennállásának 16-ik évében, először az elkeresztelési kérdésben, meghagyatni kívánta a lelkészeknek: >hogy mindannyiszor, valahányszor oly gyermeket, ki a törvény rendelkezése szerint más felekezethez tartozik, bármely okból megkeresztelnek, a keresztelési bizonylatot anyakönyvezés végett az illetékes lelkészhez a ténykedés uián legfellebb nyolcz nap alatt és az 1879-ik XL. t.-cz. 53. §-ában megszabott büntetés terhe alatt áttenni el ne mulaszszák.« A püspöki kar nem tartván a ministert illetékesnek a törvénybe ütköző és az anyaszentegyház jogait sértő ilyen rendeletnek kibocsátására, annak beható tárgyalása után Simor János herczegprimás utján a minister úrnak 1884. november 29-iki levelében kijelentette: »hogy daczára azon odaadó tiszteletnek, melylyel a kormány minden rendeletét fogadni szokta, ezen esetben erőszakot kellene tennünk saját lelkiismeretünkön, ha a fenti kormányrendelet közlése mellett szívökre nem kötnők az egyházhatóságunk alatt lévő lelkészeknek, egyúttal azon, a katholikus egyház hítelveiben gyökeredző és azért általunk semmi körülmények közt meg nem változtatható egyházjogi szempontokat, melyekre a lelkésznek a magas kor13*
