Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. m ez volt ezen gyűlésnek feladata és úgy hiszem, hogy ezen kötelességünknek ez alkalommal meg is feleltünk. (Élénk helyeslések és éljenzés.) Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. Szólni joguk van, ha kivannak, a minister uraknak. Szapáry Gyula gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Habár a mai és a tegnapi tanácskozás tárgyát az 1892. évi költségvetés képezi, egy mai felszólalást kivéve, magával a költségvetéssel igen keveset foglalkoztak a felszólalt méltóságos főrendek. Az az egy felszólalás is, melyre most czéloztam, tudniillik Keglevich István grófé, nem annyira a költségvetésre vonatkozik, hanem egy más, nagyfontosságú politikai kérdés előtérbe tolása érdekében történt. A tárgyalás előrehaladott stádiumát és a teremben levő bőséget azonban nem tartom alkalmasnak arra, hogy ily kérdés igy iucidentaliter tüzetesen megbeszéltessék, annyival kevésbé, mert habár nem ismerem is el mindazon állitások alaposságát oly mértékben, a mint Keglevich István gróf ő méltósága előadta, a visszaéléseket illetőleg és habár nem ismerem is el azon eljárás helyességét mindenben, a melyet ő ezen baj orvoslására proponál: azt, hogy bizonyos bajokon segíteni kell, elismerte a kormány az által, hogy épen azt a törvényjavaslatot, melyre Keglevich István gróf ő méltósága utalt, a törvényhozáshoz benyújtotta. Midőn majd e törvényjavaslat tárgyalására kerül a sor, akkor lesz felfogásom szerint helyes és idején ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Helyeslés.) A vita súlypontja azon egyházpolitika körül forgott, melyet a kormány és a törvényhozás követ s tekintve a tárgyalás menetét és azon férfiak szavának súlyát, kik e kérdésben felszólaltak, ez elsőrangú politikai kérdéssé emelkedett es azért azt hiszem, természetesnek fogja találni a méltóságos főrendiház, ha e kiváló fontosságú politikai kérdésben én, mint a kormány által követett politikáért első sorban felelős, nyilatkozom (Halljuk!) s azt hiszem, természetesnek találják a méltóságos főrendek, hogy itt ugyanoly értelemben nyilatkozzam ez ügyről, mint tettem a törvényhozás másik házában; mert meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendek volnának az elsők, kik az oly férfiú nyilatkozatának, a ki másképen szól ott és itt, vajmi kevés súlyt tulaj donitanának. Mielőtt azonban, méltóságos főrendek, a fölszölalásom főtárgyára, a kormánynak ezen kérdésben követendő irányára nyilatkoznám, méltóztassanak megengedni, hogy a primás ő herczegsége tegnapi napon tartott fontos beszédének két részéről mondjam el nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik arra, hogy a primás ő herczegsége a létező bajok és nehézségek megoldásának súlypontját abban keresi, hogy az 1868. Lili. törvényezikk 12. §-a módosittassék; vagyis inkább, a rnint ő herczegsége magát kifejezte, nem is szükséges, hogy ezen törvény módosíttassák, hanem elég, ha ezen törvény interpretáltatik. Erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy felfogásom szerint csak azt lehet interpretálni, a minek értelme nem tiszta és nem világos. Értelmezni, interpretálni is lehet azt, a mi addig is különféiekép magyarázlatott. De azt hiszem, hogy az 1868: LIII. törvényezikk 12. §-ról nem mondhatja senki, hogy nem tiszta és világos s hogy azt különféiekép lehet magyarázni. Azt 24 évi gyakorlat óta senki másként nem értelmezte, mint a törvény szószerinti szövege nyomán. Én értem azon állaspontot, ha valaki az 1868: LIII. törvényezikkben foglalt intézkedéseket nem helyesli és azokat módosíttatni kívánja; de akkor helyesebbnek és sokkal határozottabbnak tartom azon eljárást, hogy maga a törvény módosittassék, mert a magam részéről, ha csak a két eljárás között volna választásom, tudniillik vagy a törvény módosítása, vagy a törvénynek a jelzett irányban való interpretálása, határozottan a törvény módosítását választanám, mert ez mindenesetre sokkal nyíltabb, őszintébb és a kormány méltóságához sokkal illendőbb eljárás volna. (Helyeslések.) A mi továbbá a primás ő herczegségének azon nyilatkozatát illeti, hogy az 1892-ík év elején lefolyt választások után a képviselőház más testületet képez, mint a mely az 1891. évi határozatot hozta és hogy addig, mig az előbbi képviselőház együtt volt, nem látott lehetőséget a kérdés gyökeres megoldására és hogy addig