Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. • Í9 érdemlik a hitelt. Nincsen pedig törvény, mert nincs idő annak alkotására és nincs pénz, mert nem történt gondoskodás a kellő hitelforrások létesítéséről. Még kedvezőtlenebb helyzetben vannak azok, kik oly irányban akarnak működni, a mely a kisgazdák személyes hitelügyét illeti. A kisgazdának és a kisiparosnak hitelügye évek éta szóbeszéd tárgyát képezte a sajtóban, a törvényhozó testületben, mégis — lehet mondani — mind e mai napig ez ügyben nem történt semmi, vagy csak a kezdeményezés nagy szalmatüze lobbant fel, a mint nálunk minden kérdésben történni szokott, azután csakhamar eltűnik. Évek előtt nagy garral, lelkesedéssel karoltatott fel a hitelügy rendezése és én ugy tudom, hogy ma oly kedvezőtlen viszonyok között áll, hogy azt lehet rá mondani, nem sikerült kísérlet. Olyan formán tűnik fel előttem, mintha fölépítenék egy szárnyépület harmadik emeletét, de az első emelet még nem volt kiépítve. Ennek oka abban keresendő, hogy az eddigi kormányok legalább is közönynyel nézték a kísérletet, sőt egyes esetekben határozott fiscalis szempontból indultak ki azon szövetkezetekkel szemben; azt mondták: »támogatin fogják, mikor életképes lesz«, pedig akkor már nem szorul támogatásra és nagyobb terheket róttak rajok, mint az első nehézségek stádiumán rég túllévő nagy pénzintézetekre. Átalános kezd lenni a meggyőződés egy idő óta, hogy a nagyobb pénzintézetek kezelésében ugy a fővárosiaknál, mint a vidékieknél sok rothad Dániában, sőt azt hiszem, sokkal több rothadt van azoknál, mint a mennyiről beszélnek és tudomással birnak. Átalános meggyőződéssé lett, hogy a takarékpénztárak az által, hogy óriási kamat mellett jelzálog-kölcsönöket adnak, megkönnyebbitik a könnyelmű adósságcsinálást a kisgazdáknál, a kiknek fogalmuk sincs a Damocles-kardről, a mely felettök lebeg és a mely annyival vészedéimesebb, mert az a bizonyos Damocles-kard soha sem esett le, de a fölvett kölcsön előbb utóbb feltétlenül sújtani fogja őket egy-két rossz termés esetében. Azt is tudjuk, hogy a jelzálog-kölcsönök olcsóbbá lennének akkor, ha a takarékpénztárak törvényes intézkedés által elzáratnának attól a jogtól, a mit az állam támogatása mellett gyakorolnak, hogy jelzálog-kölcsönöket adnak, mert akkor felszaporodnék a takarékpénztáraknál a tőke és akkor nagyobb mértékben fordíttatnék az természetes feladatának teljesítésére, t. i. az ipar támogatására és nem lenne ho?szú időre lekötve a tőke gazdasági jelzálogra. De annak daczára, hogy ezt meglehetős egyöntetű közvélemény hangoztatja, mégis alig történt e tekintetben eddig intézkedés. Végre még van egy pont, a melyre rendszeres állami intézkedés és kormányeljárás, valamint a pénzszerzés hiánya fájdalmasan érezhető. Ez a vidéki vasutak kérdése. Tudom, hogy történt e tekintetben két izben törvényhozási intézkedés, a mely ha felületesen és távolról nézzük, azt a benyomást tette, hogy most már ez által meg lesz adva a mód a vidéki vasutak építésére: jelentsék ki az érdekeltség {okozatát számokban, hozzanak áldozatot és akkor az állam támogatása mellett létesülni fognak. E tekintetben is áll, a mit a többiekre mondtam: mióta az országban vasutak épültek, az építés rendszertelenül kapkodva történt, számtalan eselben czélszerűtlenül, sokkal nagyobb áldozatok mellett is, mint szükséges volt és számtalan millió azok i közül, a melyek vasutainkra fordíttattak, véglegesen kidobott pénznek nevezhető, nemcsak, hanem olyannak, a mely ugyanannyi kárt, okozott más vidékeknek, a mennyi hasznot hozott, egyeseknek, a kik ott laktak, a hol a vasutak épültek. A vicinális vasutakra nézve vannak, a kik nagy büszkén azt mondják, hogy épült nem tudom hány száz kilométer. Nem akarom a méltóságos főrendeket a vicinális vasutak ügyének hosszas taglalásával untatni, de azon erős meggyőződésemnek merek kifejezést adni, hogy a vidéki vasutak tárgyában történhetett volna az utóbbi években tizszer annyi, mint történt, hogy szükséges volna, hogy még húszszor annyi vasút épüljön, mint a mennyi épült; pedig azok építése terén ma a legtökéletesebb pangás ész| lelhető, az összes vidéki vasutak papírjai potom