Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. • Í9 érdemlik a hitelt. Nincsen pedig törvény, mert nincs idő annak alkotására és nincs pénz, mert nem történt gondoskodás a kellő hitelforrások létesítéséről. Még kedvezőtlenebb helyzetben vannak azok, kik oly irányban akarnak működni, a mely a kisgazdák személyes hitelügyét illeti. A kisgazdának és a kisiparosnak hitel­ügye évek éta szóbeszéd tárgyát képezte a sajtóban, a törvényhozó testületben, mégis — lehet mondani — mind e mai napig ez ügy­ben nem történt semmi, vagy csak a kezde­ményezés nagy szalmatüze lobbant fel, a mint nálunk minden kérdésben történni szokott, azután csakhamar eltűnik. Évek előtt nagy garral, lelkesedéssel karoltatott fel a hitelügy rendezése és én ugy tudom, hogy ma oly ked­vezőtlen viszonyok között áll, hogy azt lehet rá mondani, nem sikerült kísérlet. Olyan for­mán tűnik fel előttem, mintha fölépítenék egy szárnyépület harmadik emeletét, de az első emelet még nem volt kiépítve. Ennek oka ab­ban keresendő, hogy az eddigi kormányok leg­alább is közönynyel nézték a kísérletet, sőt egyes esetekben határozott fiscalis szempont­ból indultak ki azon szövetkezetekkel szemben; azt mondták: »támogatin fogják, mikor élet­képes lesz«, pedig akkor már nem szorul tá­mogatásra és nagyobb terheket róttak rajok, mint az első nehézségek stádiumán rég túllévő nagy pénzintézetekre. Átalános kezd lenni a meggyőződés egy idő óta, hogy a nagyobb pénzintézetek kezelé­sében ugy a fővárosiaknál, mint a vidékieknél sok rothad Dániában, sőt azt hiszem, sokkal több rothadt van azoknál, mint a mennyiről beszélnek és tudomással birnak. Átalános meg­győződéssé lett, hogy a takarékpénztárak az ál­tal, hogy óriási kamat mellett jelzálog-kölcsö­nöket adnak, megkönnyebbitik a könnyelmű adósságcsinálást a kisgazdáknál, a kiknek fo­galmuk sincs a Damocles-kardről, a mely felet­tök lebeg és a mely annyival vészedéimesebb, mert az a bizonyos Damocles-kard soha sem esett le, de a fölvett kölcsön előbb utóbb fel­tétlenül sújtani fogja őket egy-két rossz termés esetében. Azt is tudjuk, hogy a jelzálog-kölcsönök olcsóbbá lennének akkor, ha a takarékpénztá­rak törvényes intézkedés által elzáratnának attól a jogtól, a mit az állam támogatása mel­lett gyakorolnak, hogy jelzálog-kölcsönöket adnak, mert akkor felszaporodnék a takarék­pénztáraknál a tőke és akkor nagyobb mér­tékben fordíttatnék az természetes feladatának teljesítésére, t. i. az ipar támogatására és nem lenne ho?szú időre lekötve a tőke gazdasági jelzálogra. De annak daczára, hogy ezt meg­lehetős egyöntetű közvélemény hangoztatja, mégis alig történt e tekintetben eddig intéz­kedés. Végre még van egy pont, a melyre rend­szeres állami intézkedés és kormányeljárás, valamint a pénzszerzés hiánya fájdalmasan érezhető. Ez a vidéki vasutak kérdése. Tudom, hogy történt e tekintetben két izben törvény­hozási intézkedés, a mely ha felületesen és távolról nézzük, azt a benyomást tette, hogy most már ez által meg lesz adva a mód a vidéki vasutak építésére: jelentsék ki az érde­keltség {okozatát számokban, hozzanak áldoza­tot és akkor az állam támogatása mellett léte­sülni fognak. E tekintetben is áll, a mit a többiekre mondtam: mióta az országban vas­utak épültek, az építés rendszertelenül kap­kodva történt, számtalan eselben czélszerűt­lenül, sokkal nagyobb áldozatok mellett is, mint szükséges volt és számtalan millió azok i közül, a melyek vasutainkra fordíttattak, vég­legesen kidobott pénznek nevezhető, nemcsak, hanem olyannak, a mely ugyanannyi kárt, oko­zott más vidékeknek, a mennyi hasznot hozott, egyeseknek, a kik ott laktak, a hol a vasutak épültek. A vicinális vasutakra nézve vannak, a kik nagy büszkén azt mondják, hogy épült nem tudom hány száz kilométer. Nem akarom a méltóságos főrendeket a vicinális vasutak ügyé­nek hosszas taglalásával untatni, de azon erős meggyőződésemnek merek kifejezést adni, hogy a vidéki vasutak tárgyában történhetett volna az utóbbi években tizszer annyi, mint történt, hogy szükséges volna, hogy még húszszor annyi vasút épüljön, mint a mennyi épült; pedig azok építése terén ma a legtökéletesebb pangás ész­| lelhető, az összes vidéki vasutak papírjai potom

Next

/
Oldalképek
Tartalom