Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

78 X. ORSZÁGOS ÜLÉS, pedig törvényhozói szempontból figyelmen kívül hagyni nem szabad. És ha a jövő politikájával szemben kutat­nunk kell, melyek azok a terek, melyeken eddig nem történt elég, vagy pedig a jövőben erősebb eszközökkel kell hatni : természetesen első sorban a földmívelési ministerium tár­czájával állunk szemben ; de annak nem jelen­legi tételeivel kívánok foglalkozni, hanem röviden meg kívánom jelölni azokat a tereket, melyek eddig talán jogosultan és talán azért, inert csakugyan nem volt reá sem pénz, sem idő, nem cultiváltattak, de a melyekre ezentúl sokkal nagyobb súlyt kell fektetni, a melyek­nél sokkal erélyesebben és rendszeresebben kell eljárni. Ezen terek elseje az állattenyésztés ügye. Az állattenyésztés ügyére par excellence áll az, a mit előbb mondtam, hogy bizonyos lát­szólagos eredménynyel jár, de bizonyos sport­szerű jelleggel bir. Ez az országszerte bizonyos előszeretettel támogatott lótenyésztés ügyére ép ugy áll, mint a kisebb adófizetőre nézve sok­kal fontosabb szarvasmarha-ügyre. Hogy ez nem támogattatott, az nem azon elsőrendű termelőre nézve áll, a ki passióból tenyészt, hanem arra, a ki abból él. Kivéve a lótenyésztést, melynek rendszeres vezetése ellen a legkisebb kifogás sem lehet, habár magát az alkalmazott rendszert soha helyes­nek nem tartottam, minden más állattenyész­tésre nézve a rendszertelenségnek és kapko­dásnak, kísérletezésnek és sportszerűségnek bizonyos jellege vonul át mind e mai napig. Abban az irányban pedig, a mi szükséges, hogy a kisebb sorsú adófizető olcsó és jó marhához jusson, azt hiszem, még kezdemé­nyezés sem történt. Ép ugy áll a dolog azon vidékekre és azon osztályra nézve, a hoi a minden gazda­sági haladásnak alapját képező állattenyésztés előmozdítása czéljából a takarmánytermelés fokozása vált szükségessé, abban pedig aka­dályozva vannak, nem juthatnak hozzá azért, mert vizeink felhasználására kellő intézkedések nem történtek. A nagy folyók szabályozásánál régebben szintén kapkodva, minden rendszer nélkül jártak el, újabb időben az észszerüség sok irányban tért foglalt. Azonban a kisebb birtokos osztályra nézve legalább is ép oly fontos kisebb folyók és vizek felhasználására, lecsapolás, öntözés és ilyféle vállalatok léte­sítésére nem történt kellő intézkedés, nem pedig két irányban. Az egyik iránya az intéz­kedéseknek, mely szükséges lett volna, az illető törvényhozási intézkedések, melyek arra képe­sitik az érdekelteket, hogy intézkedjenek saját sorsuk felett a nélkül, hogy azzal kelljen gondolniok, vájjon a völgyön lefelé fekvő vidék hajlandó-e részt venni. Évek óta hever, ki van dolgozva a szabályzat, de tényleg törvénynyé nem válik, mert nincs reá idő. Más intézkedési irány, melyben szintén nem történt semmi, az a pénzszerzési kérdés. Azon érdekeltség akár kisebb, akár nagyobb, mely vizeink felhasználása ügyében eljárni szándékozik és mely pénzművelet alakjában akarja előteremteni az eszközöket, ehhez alig talál még kútforrást. A mi ez irányban történt talajjavitási kölcsönök tekintetében, alig nevez­hetők egyébnek, mint kísérletnek, ez oly kicsi­nyes, félszeg, nehézkes, hogy alig lehet komolyan számba venni. Ugyanúgy áll az ügy a gazdasági ipar számtalan ágára nézve és iparkodván, hogy minél kevesebb ideig fáraszszam a méltóságos főrendek türelmét, mindjárt hozzásorolom a háziipart is, mely majd egy kategóriába tarto­zik a kivándorlás ügyével. A felvidéki Ínségesek ügyében, mely ismét összefügg a gazdasági iparral és házi iparral, szintén nemcsak kapkodva, mint például az 1892-iki gyűjtések utján kell eljárni, hanem állandóan kell segíteni azoknak sorsán, a kik­nél tudjuk, hogy az ínség periodice visszatér. (Ugy van! Ugy van!) Itt állandóan egyszermindenkorra kell segiten ; . Erre pedig ugy tudom, kezdeményezés, tervezés sem történt; egy szóval semmi. Sőt oly kevés történt, hogy azok, a kik esetleg akarnának valamit ez irányban tenni, a kik az egyik folyó szabályozásával egyúttal kisebb gyárakat, ipartelepeket akarnának léte­síteni, isrnét azon helyzetbe jutnak, hogy elő­ször is, nincs törvény, mely vállalatukat biz­tosítaná és nem kaphatnak pénzt, bárhogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom