Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

52 IX.GOS ÜLÉS. vei bizonyosan a legsúlyosabb következményeket fogja előidézni. Mondhatom, rövidre szabhatom felszólalásomat, annyira megnyugtatva érzem magamat a primás ő herczegsége nyilatkozatának különösen azon fontos része által, midőn azt méltóztatott mondani, hogy vagylagosan teszi indítványát, t.. i. az 1868 : LTIL t.-cz.-nek vagy megváltoztatása vagy olyan magyarázására, mely ezen bonyodalmas kérdésből a kibontakozást békés úton, csendben, minden megrázkódtatás vagy válság nélkül lehetővé teszi. És azt, a mit a cultusminister ő excellentiája nyilvánított és a mi igen megnyugtatólag hatott reám, megvallom az, hogy ő sem tartja valami csalhatatlan, változhatatlan alaptörvénynek azt a kérdéses törvényt, mely jelenleg discussio tárgyát képezi, sőt szavaiból némileg kisugárzott, hogy ő is a közel jövőben látja azt az eshetőséget, hogy az önként, magától fog módosulni, t. i. az átalános polgári törvénykönyvnek mindenki által várt és óhajtott behozatala alkalmával. De épen azért, mert ö escellentiája közel látja azt az időt bekövetkezni, mikor e nyűg alól az administratio és az állam fel fog szabadulni, kérdem: van-e ok ideiglenesen addig is a kedélyek nyugtalanságát fentartani és a megkezdett hibás eljárást, tovább folytatói ? (Helyeslések.) Van-e ok arra, hogy az ország népessége egy nagy részének, a nagyobb résznek lelkiismerete megnyugtatása végett egy más kisegítő módot és eszközt örömmel két kézzel meg ne ragadjunk ? (Élénk helyeslések.) Méltóztatnak mondani, Schlauch püspök ő excellentiája is felhozta, hogy Ausztriához képest is minő visszaesés van nálunk. Egy kis szégyenpirral kell igent vallanom e megjegyzésre, de egyúttal hozzátehetem, hogy meg van ennek is az oka. Ha keresünk, kutatunk a múltban, megtaláljuk azt. A 40-es évek agitatioira méltóztassék visszaemlékezni, mikor a vegyes házassági izgalom volt, a kik a törvényt, melyet most tárgyalunk és megbeszélünk, hozták, azt hitték, hogy jól cselekednek és- hasonló izgalmaknak elejét veszik, de, fájdalom, azt látjuk, hogy nem a törvényhozás, hanem a végrehajtás terén tévedtünk azon ösvényre, melyre akkor is az ország nagy többsége vagy legalább is az akkor kivonhatják és gyermekeik születése és neveltetésük idejére e hazából kiköltözhetnek. De nem úgy a szegényebb sorsuak, mert azok gyermekeiket oly iskolába járni kényszerítik, a melyben a tanok lelki üdvökkel nem egyeztethetők. Ezen okból én nem a közoktatásügyi ministerhez, de a nagyméltóságú kormányhoz fordulok, és bátorkodom figyelmét felhívni ne engedje már a szabadelvűség szempontjából sem, hogy rendeletek utján ily erőszak köveítessék el, mert csak vihart arathat. (Helyeslések.) Zichy Antal : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Sajnálom, hogy ily késő órában kerül reám a sor. Megvallom, én is oly nagyfontosságúnak találom e tárgyat, hogy még a mondottak által sem látom kiineritettnek és azt hiszem, még sok szó fér hozzá. Meghajolva a nagyméltóságú ház figyelmének látható lankadása előtt, csak arra kérem az én előttem szóló t. barátomat, Szontagh Pált, hogy engem, régi barátját, tisztelőjét, ne méltóztassék mindjárt mai szavazatom után ahhoz a csoporthoz sorolni, a mely tüskön-bokron át vakon meghajol az egyház tekintélye előtt, ellenében az államnak. Nem tartozom azok közé, jegyezze meg t. barátom Szontagh Pál, a kik Canossába mennek, nemcsak, hanem állandóan ott maradnak a behavazott templom lépcsőjén folytonosan vezekelve. A még ezután kilátásba helyezett — reméljük —- igazán szabadelvű javaslatok és intézkedések reánk váró tárgyalása alkalmával be fogom azt bizonyítani; remélem, lesz reá alkalom, hogy ennek próbáit adjam. Azonban másrészt azokhoz sem szegődhetem, bocsánatot kérek t. barátomtól, néhai Eötvös Józsefnek velem együtt tisztelőjétől, nem tartozom azok közé, kik az állam mindenhatósága előtt mindenáron, minden kérdésben meghajolnak. Van egy nagyobb, magasabb, szentebb ügy és ez az embernek veleszületett joga, mely lelkiismerete, vallásos meggyőződése, mindennemű meggyőződése teljes szabadságában és nyilvánithatásában áll. A törvény ne nyúljon a család szentélyébe, mert a mely állam oly jogokat arrogál magának, a melyek ellen az emberi érzületek fellázadnak, felbőszülnek, az nem igazságos, az nem szabadelvű állam, az afféle véres emlékű Danton állama, zsarnok állam és intézkedései-