Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-9
IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 beállott tébolya, a melyben ma is szenved. (Nagy zaj és mozgás.) Ugyan micsoda kérdés ez? Hiszen meg volt a 68-iki törvény e rendelkezése ezelőtt nagyobb mértékben. Ha a felekezethez nem tartozó gyermeket megkeresztelték, ezt tudtára adták az illetékes papnak. Mig most azt mondják, hogy ez a dogmába, a lelkiismeretbe vág. Ep ugy áll ez, mint — szabadságot veszek magamnak erről előzetesen nyilatkozni — a polgári házasság behozatalának kérdése. Az állam, a mely az örökösödést, a mely a házassági vagyoni viszonyokat szabályozza, nem kivan egyebet, mint hogy azt, a mi által a törvényes gyermekek származnak, t. i. a házasság kötését ellenőrizhesse. Értem a kötelező polgári házasságot. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez kulya- és macskaházasság, a mit el lehet mondani a facultativ polgári házasságra, vagy a bécsi Noth-Civilehe-re. Ezután követheti a maga lelkiismeretét mindenki, akár Péter, akár Pál s ennek neje mehet bármelyik templomba. így van ez minden katholicus országban és épen azért a felvetett kis dologra felállítani a non possumus-t, nem találom időszerűnek, már azon jelenségeknél fogva sem, a mely Magyarországon szélűben és Erdélyben is mutatkoznak. Megvallom nyiitan, én az államnak e tekintetben nem mindenhatósága, de teljes hatósága mellett nyilatkozom. Kívánom, hogy az 1868dki t.-cz. fentartassék. Nem distinguálok oly finoman, hogy e törvény permissiv-e, vagy parancsoló. Mihelyt valami a törvényben ki van mondva, azt követni kötelesség, a sanctio, a végrehajtás, az a minister ur rendeletében van. Nem azért kell törvényeket hozni, hogy azok megsértessenek, mert az igen veszedelmes dolog, hanem a törvények azért hozatnak, hogy végrehajtassanak. Röviden ismétlem, hogy az 1868-iki törvénynek a ministeri rendeletek alapján való végreh jtása mellett nyilatkozom és én ebben sem a lelkiismeretet, sem a dogmát megsértve nem látom. Részemről hozzájárulok azokhoz, " melyeket a vallás- és közoktatásügyi minister ur előadni méltóztatott. (Helyeslések.) Gáll József jegyző: Szapáry István gróf! Szapáry István gróf: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Midőn a tárgyalás alatt levő költségvetést elfogadom, egyszersmind kötelességemnek tartom lelkiismeretem meggyőződése szerint ő eminentiájánakaherczegprimásnak bölcs nyilatkozatához csatlakozni? teszem azt pedig nem felekezeti szempontból, mert az 1868-iki törrényczik éppen ugy confiscálja a szülök jogait a katholicusoknál, mint a két protestáns felekezetnél; az egész művelt Európában nem ismtrek államot, mely a szülőket, eltiltaná és maga intézkednék a gyermekek erkölcsi és vallási neveltetésök felett. Tagadom, hogy ez az állam feladata volna és hogy abból kár háramolhatnék, hogy melyik anyakönyvben vannak a vegyes házasságból származó gyermekek beirva, a fődolog csak, hogy beirva legyenek. Évek hosszú során különben, már ezen törvény hatálya alatt, főispán lévén, a felekezetekkel sem volt semmi baj és békességben megéltek ; a baj csak ott kezdődött, midőn a vallásés közoktatási minis ,er egy rendeletet bocsátott ki és a törvényt eredeti szövegéből kiforgatta. Hogy pedig kiforgatta és önhatalmúlag önkényesen magyarázta, ezt azonnal be is bizonyítom (Malijuk! Halljuk!) Először a régi axióma, hogy a hol nincs panaszos, ott nem kell biró. — A ministeri rendelet elismer vádlóknak és panaszosoknak oly egyházi egyéneket, a kiket még állami támogatásba is részesit a szülők szabad akaratuk és elhatározásuk ellen. — Én ezeknek, valamint az államnak ezen jogát tagadom. Másodszor közigazgatásilag elitéltetett pénzbirságra és szabadságvesztésre oly egyházi egyéneket, kik csakis hivatalukkal járó egyházi kötelességeiket teljesítik, midőn a keresztelés szentségét osztogatják és ezen cselekményüket vétségnek és kihágásnak declarálj a, Ezen rendelet törvényerejét tagadom. A törvény nem új, de abban ily módoni végrehajtásról szó sincsen, panaszos csak szülő vagy gyám lehet, ha a gyermekneveltetés felett meg nem egyeznének, a biró itél, de csak rendes biró. — Ily eset íőispánságom alatt is elég fordult elő, de az elkeresztelés miatt az egyházférfiakat mindig felmentették. — De különben is ezen törvény hatálya intézkedései alól a tehetősebbek és vagyonosabbak magokat mindig 7*
