Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

50 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS túl az állam mint abstract fogalom jelentkezik, mely a hatalmat magában egyesíti, csak ezt tekintem döntőnek: azt hiszem, hogy ily felfogás mellett sem az egyéni, sem a politikai szabadság egyátalán meg nem állhat. Ezt felemlíteni bátorkodom, mert véleményem az, hogy itt ép oly tárgy forog fenn, melyben az állami mindenhatóság túlment azon a határon, melyet neki a dolgok természete szab. (Helyeslések.) Törvény által határozni meg a szülők jogainak kizárásával a gyermekek nevelését: ez az én — talán téves meggyőződésem szerint — egyszerűen állami usurpatio. Megemlítette a cultusminister ur, hogy a mostani törvény bizonyos biztosítékot nyújt, mert a magán-nevelésben nem zárja ki a szülők természetes jogát. Megvallom, részemről nem vagyok képes felfogni hogyan lehet állítani, hogy a családi magánnevelés a szülők természeti jogát biztosítja, ha az egyszersmind egy épen ellentéles nyilvános nevelessel egyidejű. Ha a szülők a gyermeket egy vallási irányban nevelik, s ez ugyanazon korban és időben más és ellentétes tanok értelmében neveltetik, a méltóságos főrendek bölcs belátására és ítéletére bízom, hogy mi lehet egy oly ellentétes nevelés vallási eredeménye. (Élénk helyeslések.) Az is fölemlittetett, hogy ezen törvény annak idejében nem keltett nagyobb figyelmet és ellenzést. Részemről azonban azt tartom, hogy ez inkább a törvény ellen szól, mert ha egy kérdés, mely a maga természetében igen nehéz és igen kényes, könnyen és bővebb megfontolás nélkül döntetik el, akkor ez annak bizonyítéka, hogy abban a pillanatban az illető kérdésnek súlyát és jelentőségét a törvényhozás fel nem fogta. (Igaz! Ugy van!) Nem akarván továbbra is igénybe venni a méltóságos főrendek türelmét, részemről csak azt nyilvánitom, hogy ő herezegségének, a prímásnak előterjesztéséhez teljes meggyőződésemmel hozzájárulok egyszersmind annak is adva kifejezést, hogy az eltérő nézetek daczára a cultusminister úr végszavaiban mégis oly irányzatot véltem észlelhetni, melyről remélni akarom, hogy idővel a dolgok szerencsés megoldásához és a kedélyek megnyugtatásához fog vezetni. (Élénk éljenzés.) Gáll József jegyző: Szontagh Pál ő excellentiája! Szontagh Pál: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ha egyéb hasznát nem tapasztalnám a mai vitának, már azt is igen nagyra becsülöm, hogy a situatio tisztázódik, a zavaros állapotok különválnak, ez egyik oldalra mennek a welfek, a másikra a másik pártiak. Azok ugyanis, kik ő főmagassága a herczegprimás véleménye mellett vannak, mindent az egyháznak szárnya, az egyháznak protectioja, az egyháznak parancsnoklata alá akarnak helyezni. Én nem tagadom — il faut avoir le courage de son opinion — hogy én egyenesen azokhoz tartozom, kik azt akarják, hogy az államnak kötelessége a törvények végrehajtása, s azoknak érvényben tartása. A mai vita igazolja azt, hogy itt nem arról van szó: kin történik erőszak az 1868-iki törvény által; nem felekezetek közti kérdés az, nem katholicus, nem lutheránus, nem kálvinista, nem zsidó felekezetről van szó, hanem kérdés van az állam és az egyház között, mely abban culminál, hogy utóbbbi részről azt mondják: »non pos^umus«. Non possumus. Nagyon természetesen, mert nem akarnak fejet hajtani az állami hatalom előtt. (Nagy zaj. Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Nem állok el, méltóságos főrendek, ez nem szokásom. Huszonkét esztendei képviselőségem alatt gyakran hallottam e közbekiáltást, akkor sem állottam el, mert ha meg vagyok győződve valamely dolog igazságáról, koczkáztatom azt, hogy talán nem aratok szónoki babérókat és felszólalok készületlenül is, de védem az állami mindenhatóságot az egyházi non possumus ellenében. Ő excellentiája Szécsen Antal grőf azt mondta, hogy neki nem kell az állami mindenhatóság; nekem az kell, méltóságos főrendek. (Zaj.) Én az egyházi non possumusra vonatkozólag nem idézek más példát, mint azt, mely a legújabb történelemből származik s nem kívánom, hogy ismétlődjék. Ez egy jeles férfiúnak, egy császárnak, a lázadók golyója által történt kivégeztetése Amerikában (Mozgás.) és a császár feleségének a non possumus következtében