Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 gyermekeiket magok neveljék. Mert ámbár az idézett törvény gyakorlati fontossággal bir akkor, midőn a fiú vagy leány valamelyik tanintézetbe felvétetik: a szülők ezen jogukat nem érvényesíthetik, mert még bebizonyítani nem sikerült, hogy a tanítást a neveléstől elkülöníteni lehetne, a nevelés alapja azonban a vallás. (Élénk helyeslések). Egy államférfiú a birodalom másik részében előfordult nemzetiségi viszályok megbeszélése alkalmával mondta, hogy a nemzetek életében számbaveendők még oly imponderabiliák is, melyek ép oly nagyfontossággal birnak, akár más határozottan körvonalozott tényezők. Es kérem, méltóságos főrendek, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez áll a népek életében a vallásos érzületről is. (Helyeslések.) Nem a vallás maga — világosan meghatározott tanaival — tartozik ezekhez; de igenis a vallásosság, mely a vallásból ered mely nélkül vallásos nevelés nem képzelhető egyrészt, de másrészt oly szoros kapcsolatban van az emberi természettel, hogy annak figyelembe nem vétele az állami egyensúly veszélyeztetésével jár. És bármerre tekintsünk is, méltóságos főrendek, bármilyen ország törvényhozását tanulmányozzuk, nem találkozunk egyikben sem az államtekintély érvényesítésének oly magyarázásával, a mely a szabad akaratot szűk korlátok közé szorítaná ott, hol a természeti jog az irányt megadja' (Helyeslések.) Felhozatott gyakran, hogy az 1868-iki törvény a felekezeti viszályok megszüntetése végett alkottatott. A jelen helyzet megezáfolja ezen állítást és az ország minden vidékéről felhangzó panaszok igazolják állításomat, hogy az állami egyensúly fentartására az állam hivatva van közegeit úgyszólván oda kölcsönözni azon érdekcsoportoknak, melyek a közjó előmozdítására működnek akkor, midőn azon veszély forog fenn, hogy ezen működésökben gátoltatnak és ellenőrizni, hogy hatáskörüket túl ne lépjék, de hogy viszont az állam ezen határvonalat túllépi, midőn ezen érdekcsoportok tisztét kizárólag maga gyakorolja s megragadja. Nem én mondom ezt, de hivatkozom p. o. Macaulay könyvére >G-ladstone on Church and State«. Egy izben, méltóságos főrendek, »törvény« FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97- I. KÖTET. definitioját kerestem és két bölcsész műveiben találtam. Az egyik igy szól: »a törvény az átalános akarat kifejezése«. Na már én azt hiszem, hogy szükségtelen magyaráznom, mennyire téves ezen állítás, ámbár e bölcsész Sanai igen elterjedtek: neve Jean Jacques Rousseau, A másik bölcsész tanait idézni nem divatos; definitioja igy hangzik: »Lex est ordinatio rationis ad bonum commune, ab eo, qui curam communitatis habét, promulgata.« »A törvény a közjót czélzó észszerű rendelkezés, kiadva az által, kinek a társadalomról gondoskodnia kötelességei Szerzője Aquinói Tamás — mi szt. Tamásnak hívjuk — ajánlom a nagymélt. kormánynak és csatlakozom ő herczegsége indítványához. (Zajos éljenzés és helyeslések). Szécsen Antal gr.: Azon érdekes előterjesztések után, melyeket hallani szerencsénk volt, szerény véleményem előadásának csak igen szűk keretet szabok. (Halljuk! Halljuk!) Részemről a kérdést mindig felette fontosnak tartottam, mert ez nem a rendes tárgyalás eredménye, hanem eredménye oly situatiónak, mely a rendes tárgyaláson kivül áll. Nem az egyes kérdés, nem annak feszegetése az a kiindulópont, melyből a dolgokat csekély, véleményem szerint tekinteni kell, hanem maga a helyzet az, mely a kedélyek izgatottsága következtében a törvényhozást ép úgy, mint a kormányt arra hivja fel, hogy intézkedései által a békét mozdítsa elő s a kedélyek lecsillapításához hozzájáruljon. E kiinduló pontom azzal van összefüggésben, hogy szerintem mi oly tárgyról discurálunk, melyben az állam mindenhatósága nagy szerepet játszik. Határozottan nyilvánítom, hogy én a most divó és mint Schlauchő excellentiája emiitette föl, ama bizonyos német tudósok és államférfiak által hirdetett állami mindenhatóságnak leghatározottabb slegmeggyőződöttebb ellensége vagyok. (Éljenzés.) Ha az állam mindenhatósága abban áll, hogy a közérdeknek túlnyomónak kell lennie az egyes érdekekkel szemben, hogy mindenki a maga szabad erejét a nemzet, az állam, a haza javára használja fel: meghajtom ezen elv előtt, annak alkalmazását a polgári társadalom fennállása lényeges feltét ételének tekintem. De ha e határon 1