Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

46 ix. ORSZÁGOS ÖLÉS. az akkori törvényhozás iutentióin íúlment. Akár az egyik, akár a másik vétetik, mindkettő ellentétben áll a lelkiismeret szabadságának törvényeivel. Már pedig átalános büntetőjogi szabály, hogy nem szabad oly cselekedetet büntetni, mely egyszersmind kötelesség és a mely természeti vagy vallási törvény által parancsolva van. A magyar büntető törvénykönyv szakférfiak Ítélete szerint, az európai codexek közt kiváló helyet foglal el. A humanitárius elvek, melyek abban le vannak fektetve, a műveltségnek oly tanúságai, melyekre a magyar nemzet büszke lehet. De a harmonicus egységben, mely annak elveiben és szerkezetében uralkodik, az 1879 : XL. t.-ez. 3. §-a képezi a disharmoniát, mert e szakasz emlékeztet oly időkre, melyeknek felidézését művelt ember nem óhajtja, mert e §. oly ellentéteket tüntet fel, melyeket kiegyenlíteni nem lehet. (Igaz! Úgy van!) Mert a vallásegyenlőséget hirdetni és tényleg egy vallás előnyére karhatalmat nyújtani a más vallásúak lelkiismeretének sértésével ; lelkiismereti szabadságot biztosítani és belenyúlni a családba és ott a szülők jogait parancsolólag vagy büntetőjogilag is megszorítani; culturállamot létesíteni akarni és a börtönt és a pénzbírságot a vallási üldöztetésnek színezetével a büntetőtörvényben fentartani: mindezek oly ellenmondások, melyek csak a magyar törvényhozás fönkeít szellemében találhatnak kiegyezíetést, illetőleg orvoslást. A felekezetek közti egyensúly fentartására szükségesnek állíttatik e két törvénynek fentartása. Én azt hiszem, hogy erkölcsi tényezőkben az egyensúly nem a számarányban, hanem a joeelosztásban van. Ha. a gyengébb oly arányban és oly terjedelemben gyakorolhat jogokat, mint az erős és ha e joggyakorlatot a törvény védi, akkor az állam megtette azt, a mit a jogvédelem tekintetében megtenni köteles, (Élénk helyeslések.) A magyar állam, mint minden élő organismus, történelmi fejlemény lévén, annak minden constitutiv tényezője, tehát a különféle vallások is vele együtt fejlődtek. Ezen vallásoknak az államhoz és egymáshoz való viszonya nem ideális felfogás, vagy elvont elméletek alapján. hanem az élet követelményei szerint alakult és bármi ellentétek lebegtek legyen a múltban a vallások közt, ma nem mondhatja senki, hogy például protestáns polgártársainknak annyi szabadság ne lenne biztosítva, hogy ennek teljes felhasználása mellett erkölcsi erejöket teljesen ki ne fejthessék. Az egyenlő jogok criteriuma azon szabadságban van, mely szerint mindenki különleges czéljaira törekedvén, azokat zavartalan működésében el is érheti. Ha pedig a szabadságban van az erő, akkor tekintvén azt, hogy az evangeíicus felekezetek a magyar állam összes lakosainak csak egy ötödét, a szorosabban vett Magyarországnak nem is egy negyedét képezik és összehasonlítván ezt azon állással, melyet mindenütt elfoglalnak, akkor az egyenlőségnek vagy egyenlőtlenségnek ezen irányban való definitiója reájok nézve nem lehet kedvezőtlen. Mit kérünk mi katholicusok tulaj donképen? Tán gyermekeink neveltetésére kiváltságokat vagy előjogokat a más vallásúak rovására? Nem ! Mi azt mondjuk : adják meg a szülőknek, legyenek azok katholikusok vagy protestánsok, — azon jogot, hogy gyermekeiket azon vallásban nevelhessék, melyhez a vegyes házasságokban az egyik vagy másik tartozik, az állam csak akkor avatkozzék be, ha a szülők megegyezni nem tudnak. Méltányosabb kívánalom ennél még alig intéztetett az államhoz és- ha az önállóságukat és önjogosullságukat kiküzdött evangelicus polgártársaink jogaikat védik, akkor ők az e nemű törekvésben nem akadályozhatják az országban létező más vallásokat sem. Az állam ma felekezetnélkülinek vallja magát, tehát egyenlő jóakarattal tartozik viseltetni minden vallás iránt. A kisebbségnek, a gyengeségnek ürügye alatti támogatása igen messze menő consequentiákra vezetne. (Élénk liélyeslésék.) Ha az állam a katholieismust és protestantismust egyenlő hasznos tényezőknek veszi a haza javának előmozdításában, ha mindkettőt, vallási erkölcsi, hazafiúi és culturalis szempontból egyenlően tiszteletreméltónak tartja, akkor az állam érdeke az által nem érintetik, sőt az