Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-9
IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 államra nézve teljesen irreleváns az, vájjon a katholicismus vagy a protestantismus néhány száz taggal szaporodik vagy csökken évenkint. Ilyen hullámzások, daczára minden coercitiv rendszabálynak, mindig voltak, mindig lesznek, de az. arány nagyban s egészben nem változik. A westphaliai béke óta változott-e Európa vallási térképe ? Épen nem! A mely államok s országok akkor katholicusoknak decretáltattak, azok ma is katholikusok, a melyek protestánsok voltak, azok [protestánsok ma is. Magyarországban is, a mióta a két evangelicus egyház teljes consolidatióra jutott, a számarány köztök és a katholikusok közt nem változott. Ha az áttérés vagy keresztelés által ma a katholicismus néhány százalékkal gyarapodik, vagy csökken, holnap pedig ugyaz történik a protestantismussal, mennyiben van itt sértve az állam érdeke? Mi jogczím indíthatja az államot arra, hogy belevegyüljön ezen természetszerű processusba, kényszertörvények által igyekezzék szabályozni azt, a mit csak az élet szabályozhat 1 ? Nem jó szolgálatot teszen az országnak az, H ki ezen két vallási tényező közt, akár tiltó, akár parancsoló, akár pedig büntető törvények által felidézi a harczot; felidézi épen azok közt, kik kiválólag hivatva vannak összetartás által fentartó elemei lenni a magyar állameszmének az igen mozgékony centrifugál elemek közt. Nem lehet tehát észszerű politika az, mely az egyiket vagy másikat gyengíti, mialatt az államellenes elemek erősödnek. (Igaz! Ugy van!) Azt is felhozzák, hogy az 1808-ki és 1879-ki törvényeket ellenünk a protestánsok védelmére kívánják fentartani. Én ezen feltevést sértésnek tartom protestáns polgártársainkra, de sértésnek tartom reánk katholicusokra is. Vagy tán veszélyesek lettünk mi katholicusok ma az államra, kiknek elődjei az államot megalkotni segítették ? Dogmáink, tanításunk, erkölcstanunk, katholicus életrendünk tán ma sértik az államérdekeket, kik az állam érdekeivel 8 századon át solidaritásban állottunk? Vagy mivel az 1868-ki törvénynek kihatásai által magunkat hitbeli meggyőződésünkben sértve érezzük, mi vagyunk-e okai, hogy a törvényhozás oly eszközhöz nyúljon, mely a magyar álíaméletet oly irányba terelje, melynek esélyei kiszámithatlanok ? Méltóságos főrendek ! Magyarországnak van traditiója, hosszú traditiőja és e traditióban nekünk katholicusoknak díszes helyet tartott fenn a történelem. Ott voltunk az ország bölcsőjénél, a nemzet viszontagságainak közepette a nemzetiéi küzdöttünk és szenvedtünk. Nincsen oly történelmi tény, nincsen fejlődési phasis, nincsen művelődési fénypont: és ellenben nincsen nemzeti szerencsétlenség, a hol tevékenyen vagy szenvedőleg részt nem vettünk volna. Ne méltóztassanak dicsekvésnek venni a multunkra történt e hivatkozást. De midőn látni kényszerülünk, hogy híveink vallási érzelmeinek megsértésével, családaink szellemének veszélyeztetésével jövőnk is veszélyeztetik; midőn reánk nézve sérelmes egy törvénynek megváltoztatásában merev non possumussal találkozunk: akkor tán indokolt odamutatni, hogy hű vándortársai voltunk nemzetünknek és a vallási meggyőződésünknek egész teljével közreműködtünk nemzetünk fejlődésében, haladásában és hogy jogos azon kérelmünk, mely szerint a kiknek atyái annyiszor segítették megóvni mások lelkiismeretének szabadságát, azoknak fiai attól meg ne fosztassanak egy sérelmes törvény fentartása által, hogy jogosan kérjük a tőrvényhozást, hogy adassék vissza* lelki nyugalmunk, állittassék helyre azon béke melynek szárnyai alatt a jövőben is tevékenységünkben meg nem bénítva, szolgálhassuk hazánkat, (Élénk tetszés.) És azért én és velem együtt püspöktársaim — kiknek felhatalmazása nyomán ezt tenni szerencsém van — csatlakozunk prímás ő herczegségének azon nyilatkozatához, hogy az 1868-iki törvény okvetetlenül megváltoztatandó, vagy legalább oly értelemben magyarázandó és alkalmazandó, hogy az 1868-ki törvény 12. §-a nem imperativ, nem cogens, hanem csak declaraliv, vagyis a szülők nem kényszeríthetők gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint nevelni. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó zajos helyeslés.)
