Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS, 45 államnak ehhez tökéletes joga van, csak azt hiszem, hogy a mai situation semmi változtatást nem fog tenni, sőt még nagyobb bonyodalmakat fog szülni. Én azt hiszem, hogy senki sem él már ma csalódásban az iránt, hogy itt nem az anyakönyvek correct voltáról, sem a statisztikai adatok pontosságáról vagy pontatlanságáról van szó. Mert az államra, mely magát felekezet nélkülinek vallja, nagyon közönyös lehet az, hogy ki, melyik anyakönyvbe van bevezetve, csakhogy be legyen vezetve, ez reá nézve lényeges. Katholicus anyakönyvben a gyermekek vallásáról semmiféle rovat nem létezik, hanem igen létezik rovat, mely kitünteti a szülők vallását, ugy, hogy ha valaki meg akar győződni arról, hogy mely valláshoz kell tartoznia az 1868-iki törvény szerint valamely gyermeknek, azt pillanatnyi betekintés után azonnal felismerheti, tehát az úgynevezett elkeresztelés által legalább a katholicus anyakönyvekben az anyakönyvek correct vezetésén semmi csorba nem ejtetik. De másrészről, bárha én igen nagy fontosságúnak tartom a statisztikai kimutatások pontosságát, mégis azt hiszem, hogy azok, a kik a culturtörténelemmel foglalkoznak, el fogják ismerni, hogy semmiféle statisztikai kimutatás nem fog dicsekedni oly részletes és tüzetes pontossággal, hogy hiányok ne mutatkoznának. A népességi, a morál-, a eriminaistatisztika többé-kevésbbé kisebb-nagyobb hibát tüntetnek fel. Ha ez ugy van — a mint hogy ugy van — akkor bátor vagyok azt a kérdést feltenni: létezhetik-e indok, melyet az államérdek szempontjából alaposnak lehetne mondani, mely pusztán a statisztikai adatok kisebb vagy nagyobb hitelessége ezímén rést üt egy százados szervezeten, melynél fogva az anyakönyvek vezetése a felekezeteknél volt és ez által és az egyház és állam közti benső viszony mintegy látható kifejezést nyert? Tanácsos-e kezdeményezöleg oly térre lépni, melyen az első lépés oly felette könnyűnek látszik, de a hol végzetszerűen egyik rendszabály maga után vonja a másikat, melyeknek természetét, hatását és következményeit a nemzet életére a jelenleg kormányon ülő férfiak — bármily jeles szellemi tulajdonokkal is legyenek felruházva — tán nem is sejthetik? Az állami anyakönyvek, már ezen sajátosságuknál fogva, azaz mert minden vallási jelleget nélkülöznek, constatálni fogják a születést, de nem a keresztelést, mert ez — legalább a más államok példájára — kötelezővé lenni megszűnik s így támadni fog a magyar államban egy újabb dissolvens elem: eleme a felekezet nélküli, a vallástalan embereknek, a mi aligha kívánatos. A keresztelés megszűnik ugyan kihágás lenni, de fenmarad az 1879-ki törvényczikk 5. §-a, mely, mivel semmit sem részletez, az áttevés és átvétel fogalmak pedig ruganyosok, csakhamar fognak új átvételi minősítések támadni, és folyni fognak a denuntiatiók, folyni fog a harcz és ha az 1868. és 1879. törvények fenmaradnak, fenn fognak maradni az ellentétek is, az állami anyakönyvek ezen ellentéteket nem fogják kiegyenlíteni. Tehát az anyakönyveknek, bárha csak részletes államosítása is, a mai állapotokon nem fog segíteni. Fentartom magamnak egyébiránt a bővebb hozzászólást akkorra, midőn az erre czélzó törvényjavaslat napirenden lesz. A mai elég kényelmetlen állapotokat az 1868. és 1879-ki törvények szülték. Már pedig, midőn valamely törvénynek alkalmazása a közéletre zavarólag hat és így czélját el nem érte, vagy a hol ennek consequentiái épen a lelkiismeret fórumát sértőleg érintik: akkor tán elérkezett az idő, hogy a törvényhozás fontolóra vegye a törvénynek megfelelő módosítását és pedig oly irányban, hogy a kedélyeket megnyugtassa; mert egy tévesztett törvényhozási intézkedésnek rideg assertatioja az élet követelményeivel szemben sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem igazolható. Áll ez az 1868 : LIII. t.-czikkre, de még inkább áll ez az 1879 : XL. törvényczikkre, mely büntető sanctioval támogatja az 1868-ki törvényt. És itt két esel áll elő : vagy kihágásnak minősített az 1879-iki törvényhozás oly cselekedetet, mely egy magasabb törvény által parancsoltatik; vagy téves a magyarázat^ mely